2012. augusztus 26., vasárnap

Ahol megállt az idő - Ó utca

Miközben a címet adtam, arra gondoltam, hogy milyen sok helyen fordultam meg mostanában a városban, ahol az volt az érzésem, hogy megállt az idő, és ha filmet kéne forgatni a hatvanas-hetvenes évekről, urambocsá még régebbről, akkor ott simán lehetne. Ez így persze azért lenne kissé félrevezető kezdőmondat, mert az elmúlt években is rengeteget fejlődött, szépült a város és egyre kevesebb az ilyen hely. Hol van már a kilencvenes és a 2000-es években minden koprodukciós filmben beforgatott, dekadens és sejtelmes Gozsdu udvar, az egykor legmenőbb és legalterebb romkocsma, a West Balkán egykori helyszíne a nyóckerben (ma úgy mint Corvin negyed), és ki emlékszik már a rehabilitált Belső-Ferencvárost még a kilencvenes években alkotó omladozó gangos házakra, arra a Ferenc térre, amelyen sötétedés után veszélyes volt átkelni. A fejlődésnek köszönhetjük, hogy ez a városrész élhető lett, a Ráday és a Tompa utcára rá sem ismerni, de a Bazilika környéke is atom. A sok szidás ellenére nekem még "a jövő utcája" is bejön az ötödik kerületben, mert idegesítő lámpaoszlopok ide vagy oda, gyönyörűen kitágult a tér és minden épület szebbnek tűnik. A munkák minősége miatt a Király utcán és az Erzsébet tér "gödrös" felén lenne mit javítani, a Kálvin tér pedig a két irodaház miatt olyan keresztet hordoz, amit nehéz lesz letenni, és most a nemszeretem helyekből kapásból több nem jut eszembe, ami jó. A legszívesebben mégis ott állok le kattogtatni, ahol be lehet még szippantani a múltból egy keveset. Nem kell sok, elég egy utcarészlet, málló vakolat, régi vasajtó, rozsdás cégér vagy kirakat, például moncsicsikkel. Az Ó utca következik,  pár képben, 2012 nyarán. 

Ó utca- Hajós utca sarok, százéves ház homlokzata. Tervezte Freund  Dezső.





A táblán mintha Ullmann(?) Weinberger állna, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem eredeti a felirat, csak egy ott felejtett  díszletelem.




A Bajcsy sarkán változik a kép, modern házak jönnek:

Lövésnyomok az Ó utcán sarkán álló ház (Bajcsy köz 1) falán. Egyben az utca legszebb háza is, 1937-38-ban épült modern stílusban, Ligeti Pál és Szirmai József tervei alapján.
A Bajcsy Zsilinszky 19/b tetején fekvő férfialak. (Terv: Fried Miksa és Fenyves István, 1938.)



Fakultatív program a fentiekhez passzoló dal meghallgatása, kizárólag elszánt retróimádóknak. 
1981-et írunk.



2012. augusztus 21., kedd

Angyalföldi séták: Tomori köz


Ha eltekintünk a Váci úti toronyházaktól, vagy mondjuk inkább úgy, hogy egészében a Váci úttól és attól, ami ott építészetileg történik, akkor Angyalföldet igenis lehet szeretni. A Duna közelsége, a Dagály, a Rákos-patak és főként a régi gyárépületek miatt, amelyekbe tízemeletes lakótelepek és vadiúj lakóparkok mellett úton-útfélen belebotlik az ember. Ha pedig kisvárosi nyugalomra és oxigéndús patakpartra vágyunk, irány a Fiastyúk utcai lakótelep, amelyet ötven évvel ezelőtt a német kommunista politikusról neveztek el Thälmann utcai lakótelepnek.


1948-ra lezajlott a kommunista hatalomátvétel és elkezdődött a központosított tervgazdaság kiépítése. A hidegháború miatt kiemelten nagy hangsúlyt fektettek a nehézipari központok fejlesztésére, köztük Angyalföldre és Újpestre is, az ott lévő ipari létesítmények miatt. Lakásokkal már kevésbé volt jól eleresztve a környék, Angyalföld is inkább az olyan telepekről volt ismert, mint a Tripolisz, amely gyakorlatilag egy szükséglakásokból álló szegénynegyed volt. A szocializmust építő munkásoknak pedig otthon kellett, mégpedig gyorsan. Az építőipar államosításával az építészeket állami tervezőirodákba vezényelték, amelyek hajlandóak voltak normákban és típustervekben gondolkodni. Így vált a stílus az ötvenes évekre politikai kérdéssé, és így történt, hogy a kozmopolita, nyugatiasnak tartott modernizmust, amely viszonylag sokáig tudta tartani magát a magyar építészetben, az ötvenes évek elején politikailag kezdték el fúrni. A homlokzatok akkortájt kapnak némi archaizáló jelleget, kicsit pompásabbnak, veretesebbnek próbálnak tűnni, oszlopok, timpanonok és a modern építészetre egyáltalán nem jellemző díszítőelemek jelennek meg. 
A Tomori közben visszafogott szocreál stílusú háromemeletes házak állnak, amelyek időben megelőzték a Tahi utcában, a Rákos patak mentén felhúzott, városképi jelentőséggel bíró sorházakat. Az eredeti terv az volt, hogy három ütemben 2300 lakást építenek, de az 56-os események kicsit változtattak a dolgok folyásán. 




a kocsma

oszlopokkal alátámasztott átjáró


A forradalom alatt a Tomori közben megépült, még át nem nem adott házakba önkényes lakásfoglalók költöztek. Az egyik illegális lakó így emlékezett ezekről az időkről: "A Tomori köz 15-be mentünk először a harmadik emeletre. Az egész lépcsőház így telt meg lakókkal. Nem volt még se gáz, se padló. Az ajtó már fenn volt, de a papa tett rá zárat, még szerencse, hogy lakatos a szakmája. Borzasztó sokat álltunk ki. Féltünk, féltettem a gyerekeket és a férjemet is. A harcok alatt egész idő alatt otthon voltunk, nem mozdultunk ki a lakásból. Ennivalót a férjem szerzett, kenyeret a Petneházy utcából hoztunk. Mikor lenyugodott a helyzet, a tanács mindenkit megbüntetett, de szerencsére maradhattunk. Mi 400 forintot fizettünk be, ami akkor nagyon nagy pénz volt. A lakást már úgy fejezték be az építők, hogy közben bent laktunk.

forrás: Fortepan.hu


A Tomori köz házainak építése 1957-re fejeződött be
A telep építészetileg "változatos".  Ezek a házak a Hajdú-közben állnak.
Zűrzavaros idők voltak, olyannyira, hogy 1957 elején a rengeteg lakáskérelem és az illegális beköltöző miatt rendeletben tették kötelezővé a lakásügyek felülvizsgálatát. Az 1600 kerületi ügyből 916-ot tárgyalt meg az illetékes bizottság, de az ott lakók 90%-át végül jogosultnak találták az általuk elfoglalt lakásra, és csak 46 esetben döntöttek a kilakoltatásról. Olyan is volt, hogy a jogosultság dacára a kiköltöztetés mellett döntöttek, például a Fiastyúk utca 8-ban, ahol két család az első perctől fogva rongálta a belsőt, parkettát szedtek fel, szalmazsákot gyújtogattak, leszerelték és eladták a mosdókagylót. 1957 májusában még 2600 család várt lakáskiutalásra, és ezt csak egy módszerrel lehetett könnyen és gyorsan megoldani: az igényszint csökkentésével. Így lett, hogy az 1958-60 közt felépült Tahi utcai, ötemeletes házakban már sokkal több volt a csak mosdófülkével bíró, komfort nélküli "CS" típusú lakás. Pozitívum viszont, hogy a forradalmi események és a sürgető szükség a szocreál szigorú archaizáló törekvésein is enyhítettek, így a Tahi utcai sor külsőre újra a modern házakat idézi.
Tahi utca
a "Béke kútja" (máshol "Ifjúság kútja") nevű szoborcsoport Vedres Márk munkája, még több róla itt
a zene szobra
forrás: egykor.hu
forrás: egykor.hu
Egy darabka ötvenes-hatvanas évek ez a rész, nekem Pécs Uránvárosát idézi. A fák jól megnőttek, a díszkút a szobrokkal ma is működik és csend van, békebeli, igazi csend. A patak partján egy piros Fiat 128-as parkol, a nők önfeledten pletykálnak a kis téren. Ez Angyalföld szebbik arca, a Váci úttól jobbra be a Fiastyúk utcán és meglátják...



Felhasznált irodalom: 
Ferkai András: Lakótelepek 
A lakásfoglalásokról az Angyalföld 1956 c. kiadványból, innen
Még több a lakótelep történetéről, valamint további fotók itt és itt
Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménynek tavaly volt egy jó kiállítása az angyalföldi gyárakról és a Tripoliszról, kár hogy már nincs. 

2012. augusztus 15., szerda

Balatonszárszó 4 - a kedvenc épületeim


Egy időre el kell hogy köszönjek Balatonszárszótól, de amíg írok róla, majdnem olyan, mintha még nyaralnék. Búcsúzóul jöjjenek hát a kedvenceim, nyaralók, társasüdülők és strandfürdő bejáratból étterem-bárrá avanzsált, szebb és fényesebb nyarakat megélt épületek, amelyek közé muszáj volt még egyszer becsempésznem a Nelli-lakot. Sokszor nem is a ház tetszik, hanem a falakat befutó repkény, vagy a pázsit, a kerítés, a terméskő, az ablakkeret formája vagy a színe.




Nelli-lak



Hogy pontosan milyen a ház, nem tudjuk, csak sejtjük. De a kert... Figyelem, eladó!






Funkcionalista kubus terméskővel és rengeteg virággal:



Békéscsaba Önkormányzatának Üdülője ma:


Ugyanez SZOT Margaréta Üdülő korában, kellemesebb kerttel:


A sátortetős típusházzal tele van az ország, erre mégsem tudok haragudni:


A falu központjában, a vasútállomás és a part közt régi épület áll. A Tóparti Étterem és Bár neonfelirata még megvan, a funkció rég a múlté. Az épület eredetileg a strandfürdő bejárataként szolgált, aztán a hetvenes években átépítették étteremmé, amire ma már csak a retró felirat emlékeztet. Jó, hogy megőrizték.




a másik oldalról


Több mint száz év is eltelt már azóta, hogy Boleman István 1900-ban megjelent fürdőleírásában ekként írt  Szárszóról: "Magas dombon, közel a tóhoz fekszik a csinos és tiszta község, melyben a gazdáknál 50-60 szoba vendégeknek kiadó; az utcák be vannak fásítva, és így árnyékos helyet is eleget találni... Legújabb időkben a vasút mellett épült egy csinos villa és épülőben van egy vendéglő is. A tó partján  külön fürdőbódék állanak az egyes családok részére, egy fürdőbódé használatáért az egész évadra 4 koronát fizetnek."


Sági János 1902-ben már megemlíti, hogy Szárszó határából elragadó kilátás nyílik a Balaton nagy birodalmára. Az utca lenyúlik közel a tóhoz. Amikor Földvárt megépítették, Szárszó is megragadta a figyelmet, belépett a nyaralóhelyek sorába. A falu addig olyan jelentéktelen volt, hogy - kezdetben- a vonat sem állt meg alatta. 
Szárszót elsőként 1082-ben I. László említette egy levelében fonetikusan átírva "szárazaszó" néven, ami száraz völgyet jelent. 1563-ban már olvasni róla a török adójegyzékben, ekkor hét házzal bírt. 1733-tól pedig csak úgy, mint Szemesnek, a Hunyady családnak volt itt nagyobb birtoka. A huszadik század elején még üres, homokos parton fejlődött ki a fürdőtelep. Fájdalom, de a falu legnagyobb nevezetessége máig a József Attila Emlékmúzeum. 
Az 1970-es Panoráma Útikönyv szerint a hetvenes években itt csak turistaszálló volt, és persze camping, amelyek "szakadatlan láncolata szinte körülveszi a Balatont". Áll még a Véndiófa Vendéglő és nem sokat változott. A fürdőszobás kétágyas szobáért ekkortájt a 384 szobás (!) füredi Hotel Annabellában vagy a siófoki Európában kb. 360 Ft-ot kellett fizetni. Az átlagfizetés 2,222 Ft, vagyis egy dolgozó egymagában eltapsolhatta egy hétvégén a fizetése harmadát, és akkor még étteremben nem járt. Ezért kellett bungalow (értsd faház) telepen megszállni, az fejenként csak 25 Ft, vagy akinek jobban ment, családi elhelyezést biztosító nyaralótelepen, ott főidényben személyenként 100 Ft a szállás, 5 Ft a kocsimosás, 2 Ft a cipőtisztítás, 4 Ft-ért lehet távolsági telefonbeszélgetést folytatni és 3-ért táviratot feladni. 

Balaton retró, 3:17-től a nyaralókról...



archív képek: innen


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és 
itt követhetsz Instagramon.