Kozma Lajos Havas-villája

Minden ezzel a villával kezdődött. A lépcsőházjárás, a blogolás. Karácsonyra megkaptam a Tér és idő című Somlai Tibor könyvet, a két világháború közti lakásbelsőkről, az akkori tervezőkről, stílusokról, tele korabeli fotóval. A Fény és forma (Modern építészet és fotó 1927-1950) c. kiadványt ezen beindulva már magam vettem meg. Aztán vagy százszor végignéztem a benne lévő épületek archív fotóit (a magyar modernizmus meghatározó folyóiratából, a Tér és formából hoz korabeli képeket és ezeket elemzi) és muszáj volt megnézni, hogy milyen állapotban vannak ma a házak. A márciusi, Budán tett kirándulás összességében lesújtó volt, a harmincas évekbeli, akkor avantgárdnak, modernnek címkézett épületek nagyobb része elszomorított, vagy az állapotuk, a környezetük, vagy együtt a kettő, illetve az átépítések-toldozgatások általi módosulásuk miatt. 

Az egyik kedvencem azért lett Kozma Lajos Havas-villája, mert a Somlai könyvéhez mellékelt dvd-n virtuálisan körbevezetik a kedves olvasót a házban, amelynek régi berendezését a fennmaradt képek alapján rekonstruálták. Beleszerettem. Merthogy Kozma nemcsak a házat tervezte, hanem a berendezést is, a bútorokat és minden egyebet. A Hankóczy utcában álló villa egy építési vállalkozónak, Havas Ernőnek épült 1931-ben.  És akkor még így festett:

forrás: Fény és forma c. album (Vince Kiadó)

eredeti fotó: Seidner Zoltán

Egyszerű mértani formák, lapostető, fent nagy terasz, szalagablakok, üvegtéglák és hogy még több fény legyen, nagy üvegveranda. De az alsó szint téglaborítása is nyerő.  

A villa átadása nagy esemény volt, fényét talán még az sem rontotta, hogy Füst Milán, aki a jelek szerint nem feltétlen volt híve a modern stílusnak, eképpen méltatta a házat: "Csak csontváz, hús nincs rajta. Csak a szerkezet - mindenütt szerkezet. Ez az egyszerűség már pokolian unalmas.  Ez őrjítő, itt ha egy kis szivarhamut leejtesz, már baj van. A tisztaság protestálása a zagyva tisztátalanság ellen." 

Kozma építész, iparművész és grafikus volt. Párizsban Henri Matisse-tól tanult festeni. Lajta Béla mellett is dolgozott, a tízes évek elején több épületének homlokzati díszeit, berendezési tárgyait tervezte. A wikipédia bejegyzését végigolvasva olybá tűnik, mintha mindent csinált volna, ami képzőművészettel kapcsolatos, hol bútorokat, könyvborítót, fogorvosi rendelőt, hol szecessziós, biedermeier, nemzeties-magyaros, barokk, vagy éppen art deco stílusban, majd 1929-től építészként az avantgarde és a modernizmus egyik jeles követője lett. Legtöbbet emlegetett munkája az Átrium mozit magában foglaló épület a Margit körúton. Végezetül, bár ezzel kellett volna kezdeni, kiemelném a kiskorpádi születést, lám-lám, a somogyi gyökerek...

Azért jó, hogy a fotókat még márciusban csináltam, mert a fák lombja kevésbé takarja el a lényeget, igaz, hogy a takarás ebben az esetben inkább előnyére válna. Az elhelyezkedése, a borostyán és a kerítés miatt így is fotózhatatlan, ezért bocsánat!

Többször ellenőriztem, hogy tényleg jó-e a cím, biztos ugyanazt a házat nézem-e, de sajnos igen. Piros pontot azok kaphatnak, akik első ránézésre megmondják, mi a tulajdonos(ok) kedvenc színe... 

De ez még nem is lenne akkora baj, majd minden ebből a korból származó épület visel ma egy kis kék mázt itt vagy ott, jó szín is a kék, de itt a toldások, a földszintre beépített garázs és a terasz beüvegezése miatt teljesen átírták a ház lényegét. Olyannyira, hogy már a borostyán is mindegy, bár az alatta lévő homlokzat szerkezetileg legalább érintetlennek látszik, és nemes egyszerűségében még így is tetszik. Semmi dísz, a bejárati ajtó felett csak a lépcsőház üvegtégla fala, oldalt egy kisebb körablak, meg baloldalt egy-két másik látszik, és kész. Pokolian egyszerű, tényleg.

A belső sem volt bonyolult: áramló terek, egymásba folyó szobák, a verandára néző óriási ablakok és a terasz  behozzák a természetet. Egyszerű vonalvezetésű, modern bútorok, sok fém, üveg, színek, szürkéskék linóleum a padlókon és néhol a bútorokon, meg persze fény, fény, fény.

Somlai könyvében többször kitér arra, hogy a húszas-harmincas évek belsőépítészei (akik gyakran építészek is voltak, mint pl. Kozma) milyen bátran használták a színeket -gondoljunk csak a Dunapark ház kék gumiszőnyegére-, ennek megfelelően a villa eredeti fürdőszobája is mestermű. Imádom a csempe helyett használt opaküveget, nyilván kicsit sem volt praktikus, de annyira mutatós.

A sors iróniája, hogy az ötvenes években, az államosítás után az Országos Tervhivatal elnöke, Vas Zoltán költözött ide, aki az Új építészet folyóiratot, és a hasonló nevű Kört, amelynek egyik alapítója épp Kozma volt, egy tollvonással megszüntette. 

Fájdalom, de Budán belopózni egy villa lépcsőházába simán birtokháborítás lenne, így azt hiszem, egyelőre titok marad, mi lett a tetszetős, légies és lazán, de nagyon is átgondoltan megtervezett, színes linóleumos modern belsőből. De félek, hogy sosem tudjuk meg, s valami azt súgja, tán nem is baj.

Amúgy meg Pestet úgyis jobban szeretem.