Újlipócia, lépcsőházak

A 4 napos szünetben tombolt a Bauhaus mániám, így a tegnapelőtti gyűjteményből felteszek 1-2 újlipótvárosi lépcsőház fotót, amit szigorúan csak a bejárati ajtók üvegén keresztül sikerült lefotózni.

Egy helyre sikerült belógnom, de kb. 5 másodperc múlva lecsapott rám egy házmesterszerűség és kitessékelt, nem hatott rá jó megjelenésem, modorom és behízelgő hangom sem:)

Itt megragadom az alkalmat, hogy megjegyezzem, mostanában általában nem kedvesek az emberek. A magyarok egyáltalán nem, és ez csak romlott az elmúlt évtizedekben. Mindig az az érzésem, hogy külföldön sokkal segítőkészebbek, az olaszok pl. biztosan. De persze meg lehet érteni, mert nyilván sok a betörés, lopás, senki nem enged be szívesen egy idegent a lépcsőházába, csak igazságtalannak érzem, hogy olyan dolgok maradnak zárva előttünk, ami simán közkincs:) 

Ez itt kétségkívül egy gyönyörűség (Szt István park sarok):

egy másik, ahonnét kizavartak, így ez a kép is még az üvegen keresztül készült:

és ez is:

és végül:

Mára ennyi.