A nagyvárosi házak után mindig üdítően hat rám a vidék és esküszöm, pusztán a véletlen műve, hogy a mai poszt megint retró-téma lesz, a Lajos-forrás melletti turistaház a Pilisben. A névadója Nagy Lajos királyunk, aki szeretett errefelé vadászni, csakúgy mint a Dreher család férfitagjai. Ez utóbbiak a két világháború közt snájdig kis vadászkastélyt emeltek a forrás mellé, gazdasági épületekkel. Ez a kép pl. elképzelhetetlen lett volna abban az időben, és nemcsak a PET palackok miatt, hanem mert Dreherék nem várták kifejezetten tárt karokkal a turistákat:
'47-től viszont jöhetett, aki bírt, így komoly célpontja lett az iskolai osztálykirándulásoknak és a Pilisben kirándulóknak. Érdekes, hogy a ház szempontjából egy erőteljes lefele menet a huszadik század, a jól szituált gyáros tulaj után jöttek a lelkes úttörőcsapatok és a vadászkastély gazdasági épületeivel együtt rohamtempóban turistaházzá vedlett. Aztán valamikor a demokrácia eljövetele után eljött a vég is, az addig nyilván fokozatosan romló épület mára már életveszélyes, s most gazdátlan, lezárva áll jobb sorsra várva.
Csak utólag láttam, miután legugliztam a házat, hogy az a tábla, ami szétlapítva, olvashatatlan betűkkel torlaszolta az egyik kaput, és amelyet gondosan odébb toltam, hogy lábamat a kerítésen belül tudjam és a csalánba se lépjek, valójában egy pár évvel ezelőtti fotón még az omlás- és életveszélyre figyelmeztet, így a ma délutáni kalandunk azt hiszem, méltán meríti ki a country exploration kategóriát. Hogy én milyen vakmerő vagyok, és páratlanul bátor!
Az a jó benne, hogy kívülről egy identitászavaros keverékkutyának tűnik, aki minden hibája ellenére mégiscsak bájos. Főleg azért, mert emlékeztet a régi időkre és nemcsak arra: bizonyos zöld zsalugáterek toszkán házakra, a homlokzat kialakítása a fagerendákkal az alpokbéli hegyi falvakra, a hozzáragasztott épület berendezéssel pedig akármelyik magyar, a szocializmusban épült szálló legjobb perceit hozza közénk, és több most nem jut eszembe. És mivel az omlásveszély tábla a kerítésnél tömi be a rést és az üveg oldalt be volt már törve mások által, ezért a turistaszállón belül is körülnéztünk, és kétségtelenül ez volt a kiruccanás legmélyebb pontja.
A hetvenes éveket idéző rész, tapéta, lambéria...
Üdítő italok, világos sör, jaffa:
1953-ban nyílt meg a 85 férőhelyes Ságvári Endre menedékház, aztán 1975 után, amikoris felszámolták a Turistaházakat Kezelő Vállalatot, több üzemeltető kezén átvándorolt, és fokozatosan romlott le azzá, ami ma. Dreherék régi vadászkastélyának első szintjén étterem működött, ennek étlapját 1984-ből hála a mindent átszövő világhálónak ma is meg lehet tekinteni. A beefsteak tük.tojás, h. burgonya csak 29,90, nagyon megéri.
Micsoda veszélyes helyeken jártál...ezt csak a szent lélek tartja össze. Pedig valaha szép lehetett. Egy hozzáértő ember csodát tudna tenni vele bizonyára.
VálaszTörlésNagyon jó hely lehetett régen és sokkal többen jönnének most is, ha a forráson kívül még működne ott vmi. És az kimaradt, de gyönyörű a környék, mellette van egy tisztás, lehet sütögetni, és nagyon jó a víz!!
VálaszTörlésMitzikém,
VálaszTörlésmi mindig erre szoktunk bográcsolni...:) csók: lucinger
drága Lucinger, tökjó mellette a rét, a bográcsos hely, arról elfelejtettem írni. És nem tudtam hogy ide jársz, esküszöm, ha tudom, más szemmel nézem:)
VálaszTörlésMég nem olvastam a szöveget, de én az első képnek a fejőnő címet adnám!
VálaszTörlésbakker, tényleg olyan, ez nekem eddig fel sem tűnt:D
VálaszTörlésSziasztok,nekünk is nagyon tetszik a környék,és valóban nagyon gáz,ennek a jobb sorsra érdemes turistaháznak az állapota.Véletlenül valaki tudja,hogy most kinek a tulajdona?
VálaszTörlésValamikor, 1990 májusában jártam arra, egészen pontosan osztálykirándulás alkalmával volt szerencsém megszállni ebben az épületben 2 napot. Így a képeket elnézegetve, szinte ugyanígy nézett ki akkor is. Már nem üzemelt nyilvánosan, a mi osztályunk is csak előzetes bejelentkezés után kapta meg a lehetőséget, pedig jöttek arra "civil" túrázók, turisták, akiknél felmerült az igény (elmondásuk alapján) a szállás lehetőségre. Volt még egy érdekes és szép része az épület környékének, az ház bejáratától lefelé a dombon vezetett egy hosszú, íves lépcső, oldalfalakkal körbevezetve. Lehet hogy már az sincs meg, vagy benőtte a gaz, vagy talán széthordták azt is...
VálaszTörlésÜdvözlök mindenkit,
VálaszTörlésSágvári Endre házzal kapcsolatban, a ház továbbra is lakatlan.... valóban semmi információ arra, hogy ki lehet a tulaj.
Pár lelkes embert (pénzes) találnék, akik egyesületi keretek között hajlandóak lennének segédkezni a felújításban és a szó igazi értelmében turistaházként üzemeltetni.
Amennyiben valaki bármilyen segítséget tud szolgálni az egyesület elindításához, illetve a tulajdonosok felkutatásában.
Bármiben..
Kérem jelentkezzen!
sagvarituristahaz@gmail.com
Tisztelt Hölgyem/Uram!
TörlésÉrdeklődni szeretnék afelől, hogy mit sikerült intézni e nemes gondolat ügyében. Várom mielőbbi válaszát!
Üdvözlettel: K.Adrienn
Még valamikor Édes anyám is itt szált meg fiatal korában! Van még kép is róla.
VálaszTörlésde jó!
Törlés
VálaszTörlésKedves Anita, megint egy érdekes meglepetés, ami késik nem múlik!
VálaszTörlés1953-1958. között én is voltam itt osztálykiránduláson.Akkor nem készült
fénykép, most betehetem az iskolai gyűjteménybe.
Köszönöm D. Zsuzsa
Én 1973 februárjában, egy baráti társasággal
Törlésjártam ebben a turistaházban. Az erdőben
tettünk egy hosszú, több órás sétát, szép hóesésben.
Este bál volt, amin egy fúvós zenekar szolgáltatta a zenét.
Olyan fergeteges hangulat volt, amit azóta is emlegetünk.
A házról készült fényképeket nézegetve sajnálattal
tapasztaljuk, hogy az enyészeté lett, pedig annyi látogatója
volna a természetet kedvelőknek, hiszen az erdő szépsége,
továbbra is vonzza az embereket.
A turistaház felújítása biztosan rengeteg pénzbe kerülne,
de szenzációnak számítana, és nagyon nagyon jó befektetés
lenne Szentendre számára. Nem beszélve arról, hogy újra
fellendülne a forgalom ezen a csodálatos helyen.
Szeretettel nosztalgiáztam, amíg ezeket a sorokat írtam.
Gy. Imre
2014. 06.17.