Naphegy utcai szívek

"Az olvasó elnézését kérem, hogy e nagy időkben, 

mikor minden óra telítve van sorsdöntő és világtörténelmi eseményekkel,

 ilyen semmiségekre hívom fel figyelmét; 

de sorsdöntő és világtörténelmi események lesznek holnap is, ellentétben (...)" 

... azzal a ténnyel, hogy szív mintájú ablakráccsal ritkán találkozik az ember, mely így meg tudja szépíteni még ezt a kissé már lepusztult házat is. A Naphegy utcában botlottam belé, ott, ahol annak idején a Tabán lerombolásakor sok földszintes házat szanáltak.

Ha hiszünk a virtuális térnek, a Naphegy utca 27. szám alatti bérházat egy Lisznyai utcai házzal együtt Vitéz nagybányai Horthy Miklós idősebb fia, Horthy István kormányzóhelyettes vette meg 1939-ben. 

Az ifjabb Horthy 1930-tól 1940-ig a MÁVAG főmérnöke, majd igazgatója, 1940-ben kinevezik a MÁV főnökének. 1940-ben házasságot köt gróf Edelsheim Gyulai Ilonával, és a rákövetkező év januárjában  megszületik a fia, ifj. Horthy István. 1942. február 19-én az Országgyűlés kormányzóhelyettessé választja. 1942. augusztus 20-án Héja repülőgépével lezuhan az orosz fronton és szörnyethal.

Mindenkit meglep végrendelete, amelyben a házakat nem a családjára, hanem egy francia nőre, Mme. Yvonne Yola Lettelier Henriquet-re hagyta, aki viszont nem tartott igényt rájuk. Felesége a "Becsület és kötelesség" címmelt publikált kétkötetes emlékirataiban  megemlíti, hogy hallott egy francia hölgyről, akit a férje szeret. A két ingatlan így került végül ifj. Horthy István tulajdonába 1943. decemberében, s egészen 1946. november 13-ig ő birtokolta, amikor a tulajdonjog Oprics Miklósra szállt át.

"(...) sorsdöntő és világtörténelmi események lesznek holnap is, ellentétben az Angyalkerttel, amely holnapra már nem lesz. Egyáltalán, vigyáznom kell, mert kedvem és hajlamom szerint lassan a budai házak funerátorává fejlődöm e rovatban; legszívesebben mindegyikről külön írnék gyászbeszédet, mert szívemhez nőttek, s most olyan iramban bontják a legszebbeket, mint utoljára 

1989 körül, a Nagy Bontás esztendejében." 

(Márai Sándor a krisztinavárosi Angyalkert bontásáról, Pesti Hírlap, 1937 április 16.)