Bécs, a kedvenc épületeim

Bécs nem csak azért klassz, mert sok mindenben hasonlít Budapestre, hanem például azért is, mert nem kell repülőre ülni és órákat várakozni a reptéren, hogy odautazhasson az ember. Aztán még azért is jó, mert több dologban egyáltalán nem hasonlít Budapestre, hanem más, új. Mert Bécs. Engem sok meglepetés ért. Sosem láttam még ennyire harmonikusnak és élhetőnek a várost, bár az is igaz, sosem voltam még itt ilyen hosszú ideig, majdnem négy napig. A kötelező látnivalókat persze bejártuk, de volt még egy csomó jobbnál jobb épület, amikről semmit sem találtam az útikönyvben. Sokról az jutott eszembe, ez akár nálunk is állhatna, a körúton vagy akárhol. Némelyik azért volt különleges, mert annyira nem emlékeztetett semmire, amit addig láttam, vagy azért, mert fák nőttek a tetején, vagy az erkélyen, vagy mert gyönyörűek voltak a díszei. Néhány kortárs épület pedig kifejezetten bejött, ezekhez a végére kell majd görgetni az egérgombot. Kedvencet választani nem szeretnék és nem is tudnék közülük, de az egyik titkos favoritom mégis az utolsó, a Gasometer, bevásárló- és szórakoztatóközpont, amelyet négy használaton kívüli gáztartályból alakítottak ki 2001-ben. Komplett negyed lett, lakásokkal és a bevásárlóközpontok elengedhetetlen tartozékával, multiplex mozival meg mindennel. Hundertwasser roppant szórakoztató, színes és lehengerlő, még a giccsen innen, bár néha nem, de nem baj. Célját, hogy megmutassa, nemcsak uncsi kockaházakat lehet lakásul kínálni a népnek, biztos elérte. Aztán ott van Schönbrunn, kastély a gigakerttel, amit az elviselhetőnél kicsit több turistával együtt néztünk meg. Akkor és ott annyira nem tetszett, vágytam már valami másra, valami modernre, ami nem veretes és nem is Sisiről szól, aztán mégis bekerült ide, mert a képeken teljesen más arcát mutatta. Utólag azt is megszerettem hát. Otto Wagnert szándékosan hagytam a végére, a Postatakarékpénztár fémszegecses-vasbetonszerkezetes épülete semmivel sem hasonlítható össze és semmi hasonlatosságot nem mutat az amúgy szép szecessziós stílusban megfogalmazott Majolika-házával vagy a pavilonjaival. A jövőt vetítette előre.
Szöveg már nem sok lesz, jöjjenek inkább a kedvenc épületeim.  

Ez a ház pl. azért, mert az oromzatról kedvenc magyar szecessziós építészem, Fodor Gyula jutott eszembe.

A Hundertwasser-háztól nem messze, a Löwengasse-n egy díszes homlokzat.

A Hundertwasserhaus 1986-ban épült, csupa eklektikus épület szomszédságában.

Az Erste Takarékpénztára méhecskével.

A Hundertwasser tetején jól megnőttek a fák. Hagymakupola is van, bár itt nem látszik.

Vérbeli bécsi szecesszió: rózsák és zöldek Otto Wagner Majolika-házán (1898).

Otto Wagner szecessziós épülete a fenti ház szomszédjában.

A Szecesszió háza, amit J.M. Olbrich tervezett 1897-ben, ma kiállítóteremként funkcionál. Az alagsorában állították ki Gustav Klimt Beethoven frízét, egy eredetileg 34 m hosszú freskót.

Megint Otto Wagner, a szecesszió osztrák nagymesterének pavilonja a Karlsplatznál, 1897-ből.

A Karlskirchével szemben.

a Belvárosban

Otto Wagner Postatakarékpénztára. A burkolólapokat fémszegecsekkel rögzítették a homlokzatra, ezért a bécsiek állítólag szögesdoboznak nevezik (lásd még a köv. kép).

A császári-királyi nyári lak, a végeláthatatlan és egyáltalán nem turistabarát murvával.

A Belvedere, hű, itt van G. Klimt Csók-ja kiállítva, az nagyon.... Eredetileg Savoyai Jenő herceg építtette nyári laknak.

Ez nagyon tetszett, kicsit olyan, mint a Kamermayer tér nálunk.

Modernek a Duna-parton: az ENSZ negyed.

Gasometer- 2001-ben alakították át a gáztartályokat, a négy hengert üvegfolyosók kötik össze.

A Gasometer mellett áll ez az épület, régen talán ipari létesítmény volt.

Ekkor eleredt az eső, és a vonat is indult, még gyorsan bedobtunk egy kávét a Westbahnhofon, és elindultunk haza. Lesznek még képek.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.