2014. április 5., szombat

YBL 200: Andrássy út 32-44.

Az Andrássy út páros oldalán, a Nagymező utca és a Jókai utca közti egységes homlokzatú tömb valójában három négyemeletes és négy háromemeletes épületből áll. Az egykori terveken Sugárút, Hét házhely néven szerepel. 


Mind a hét kapubejáró előtt ugyanazt a feliratot találjuk: „tervezte Unger Emil és Ybl Miklós”, csak a dátumok változnak. Ha hiszünk nekik, legkorábban, 1872-ben a jelenleg üresen álló, 42-es számú készült el, míg a Nagymező utca sarkán álló épületrészek csak 1886-ban.


1876-ban Hevesi Lajos így írta le az akkor még épülő Sugárút Nagymező utcán túli szakaszát: „Az első kész épületkoczka balra, egyes osztályainak szigorú szimmetriája által egyetlenegy, csaknem emlékszerű épület benyomását szüli. Élesebben odanézve igaz, hogy meggyőződik az ember,  miszerint tulajdonkép három különböző házzal van dolga. Azonban ezt a hármat már a harmadik vegybontás még jobban részletezi, úgy hogy a hármas csoportban csakhamar öt házat különböztetni meg; sőt ez a szám, ha jó „immerziós” górcső áll rendelkezésünkre és a világítás is különösen kedvez vizsgálatunknak, tapasztalás szerint hétre fog növekedni. A fölfedezések eme sorozata a sétálót néhány hétig igen kellemesen fogja foglalkoztatni.”(Karczképek az ország városából)

Jobb oldalt, az egykori Divatcsarnok helyén még üres telek áll.
Forrás: Siklóssy L: Hogyan épült fel Budapest. 
Fotó: Fortepan, 1960 körül

Az épületegyüttes története az egykori Sugárút, a mai Andrássy út építésének legelső szakaszára nyúlik vissza. A pesti Sugárút ötlete a kiegyezés miniszterelnöke, Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Andrássy álma egy európai színvonalú nagyváros létrehozása volt, amelynek első lépéseként az akkor még zsúfolt, piszkos és főleg földszintes házakból álló Terézvárost egy széles, a párizsi Champs Élysées-hez hasonló sugárúttal kívánta középen átvágni. Az új, „a Terézvárosnak légjárást adni hivatott nagy útvonal” összeköti a Belvárost és a Lipótvárost a Városligettel. Ezáltal csökken az amúgy is szűk és koszos Király utca forgalma és Andrássy reményei szerint az új útvonal további építkezéseket is elindíthat. 1868-at írtunk, a terv ellenzői felesleges pénzköltésnek ítélték a sétaút létrehozását, mondván, hogy sokkal fontosabb feladatok is akadnak a városban, lásd a Duna szabályozása, kikötők vagy közraktárak építése. A javaslatot sok vita, majd a városrendezési feladatokkal megbízott Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) megalakulása után végül 1870 decemberében tettek követték. Miután meghatározták az útvonalat, az FKT megváltotta a területet, majd az út és a közművek kiépítésére és a telkek értékesítésére leszerződött egy francia-német-magyar, bankokból álló konzorciummal, a Sugárúti Építő Vállalattal. A szerződés szerint öt év alatt kellett volna magát a Sugárutat és tíz év alatt a környező utcákat kiépíteni. A bontási és az útépítési munkák mellett a vállalat elsőként a mi tömbünk, vagyis a Hétház, az Oktogon négy bérháza és a Városligethez közeli szakaszon néhány villa építésébe fogott bele. A Hétház telkét Hutter Frigyestől vette meg az FKT, a tervtári dokumentumok szerint akkor még Kőműves utcai címekkel, csupa földszintes épülettel. Ybl egykori tanítványa, a fiatal Unger Emil fogott hozzá a tömb megtervezéséhez. Az első építési engedélyt pont a Hétház kapta meg 1872 júliusában. A terv akkor még az volt, hogy stílusban hasonló épületegyüttesekkel az egész útnak egységes képet biztosítanak, eredetileg a tömbünkkel szemben is egy hasonló, öt házból álló együttes állt volna, amelyre Ybl Miklós rajzolt egy impozáns tervet.

Forrás: BFL. Az Ötház terve Ybl-től, ami nem épült meg.
Ezt az elképzelést 1873-ban a bécsi krach és az utána következő pénzügyi válság temette maga alá, a munkák lelassultak, válságba került a Sugárút Építő Vállalat is. Az épületegyüttesek sora így csak álom maradt, bár kétségtelen, hogy az Andrássy út, az egymástól független épületek ellenére nagyjából mégis egységesen, egész hosszában a historizáló, neoreneszánsz stílust hozza. Ybl terve helyett 5 önálló épület került a Hétházzal szemben álló telekre.
Unger Emil a vállalat építészeként megtervezte még a 122. szám alatti villát, ami ugyan megépült, de később lebontották, a Hétházat viszont már nem tudta befejezni, mert a sors úgy hozta, hogy 1873-ban, harmincnégy évesen meghaltA Hétházzal kapcsolatos munkákat Ybl Miklós vette át. Ybl akkor ötvenkilenc éves, már túl van a Sugárút 1. és 2. szám alatti épületek megtervezésén, az FKT ugyanis rá bízza a városképileg kiemelt helyen, az Andrássy út legelején álló házak terveinek megrajzolását, de később mégis más kapja a megbízást, viszont ugyanabban az évben elkezdi az Operaház munkáit, ami végül 1884-re készül el.  De ezekben az években épül egy sor másik épülete is, a Fővámház, a Bazilika, a Degenfeld palota, a Bakáts téri templom, nagyon mozgalmas időszak ez az életében.

 Építészek csoportja. Ülnek: Anton Baumgarten, mellette Ybl Miklós és Weber Antal. Állnak: Wechselmann Ignác, Unger Emil, Faváry József, Ney Béla és Koch Henrik (1871) Forrás: MLP
A válság jelentősen hátráltatta az építkezést, a Sugárutat a tervezetthez képest sokkal később, csak 1885 május 1-én adták át, de a Hétház teljes egészében végül csak 1886-ra épült fel. Az FKT feljegyzése szerint 1873-ra az első szintig lett kész. Egyes források az épület középső részét tulajdonítják Ungernek, az épületegyüttes észak-keleti, a Jókai térhez közeli traktusát pedig Yblnek, aki Unger halála után az építkezést is levezette. A dátumok is azt bizonyítják, hogy a két szélső tömb lett készen legkésőbb. A fentebb idézett Hevesi szerint a hét épületből álló egységes homlokzatú bérháztömb terveinek Ybl és Unger a szerzője. Ybl Ervin 1956-os monográfiája szerint a szerző Unger, de miután ő meghalt, a terveket egyedül Ybl Miklós írta alá. Szerinte Ybl csak a szemben lévő telekre, a füstbe ment Ötházra készített terveket és a megépült tömb „inkább Unger vaskosabb, egyúttal szárazabb hellen-reneszánszára utal. Ybl sosem vállalta értük a felelősséget. …A harmadik terv közel áll Unger megoldásához. Ez is hellenisztikus, de tartózkodó, egyszerű, nincsenek árkádjai, tornyai, helyettük a szélső rizalitok sarkain pergolák és az Andrássy út felé dóroszlopos kapuk.” A Hild-Ybl alapítvány kiadványában azt írják, hogy mindkét építész készített terveket a tömbre és hogy 1874 tavaszán a hét épület már készen állt, valamint hogy a fennmaradt tervváltozatokon és a megépült házon is kimutatható, hogy egy bécsi bérház, a Heinrichshof hatással volt a tervezőkre. Főleg a közép és oldalrizalitok pavilonszerű kiemelése teszi őket hasonlatossá. 
A fennmaradt első tervváltozat 1872-es, rajta Ybl aláírása és az Általános Magyar Municipális Hitelintézet pecsétje, ami tulajdonképpen a Sugárút Építő Vállalat. A távlati terven is Ybl aláírása, ezen látszik a negyedik emeleten a pergola és a kapuk a dór oszlopokkal. A Jókai térhez közeli rész bejárata ezen még a Sugárút felől van, ott ahol ma egy étterem, de a másodikon már a Jókai tér felől, ahol a valóságban is.

Forrás: Magyar Levéltári Portál

A tömböt a Haggenmacher család építtette. Róluk már volt szó az Oktogon túloldalán álló 52-es számú palota kapcsán, s ott azt is leírtam, hogy a svájci származású Haggenmacher fivérek, Henrik és Károly eredetileg a malomiparban jeleskedtek, aztán elkezdtek komolyan foglalkozni a sörfőzéssel és részben az ifjabb Henrik házasodása révén aztán ebben is megvetették lábukat, sőt az évek során ingatlanvagyonukat is sikerült szépen felduzzasztani. A címjegyzék szerint 1885-86-ban már a családfő, id. Haggenmacher Henrik nevén van az Andrássy út 32-től 44-ig mindegyik épület, kivéve a 34-et, aminek tulajdonosa fia, az ifjabb Henrik és neje, Aich Emma. Nem tűnik túlzásnak az ingatlanvásárlás nagy tételben, ha tudjuk, hogy a család fejének tíz gyermeke született, így biztosította mindegyiknek a jövőt. Óriási bérpalotáik voltak még a Szent István körúton is.


De vessünk még egy pillantást az épületre, mely öt traktusból áll, a Nagymező és a Jókai utca sarkán és középen vannak a négyemeletes épületrészek, ezek közrefognak látszólag kettő, de valójában kétszer kettő háromemeletes lakóházat. Az ikerlakóházak a 34-36 és a 40-42 szám. 


Bejáratuk szorosan egymás mellett nyílik és a kis kerítéssel lezárható kapualj illetve egy hosszú, keskeny előtér után téglalap alaprajzú lépcsőházat rejtenek, amelyből régen minden szinten egy lakás nyílt. A második tervváltozaton az itteni lakások a következő helyiségekből állnak: két szoba néz az Andrássy útra, közöttük egy cabinet, van még egy alkóvszerű szoba (háló) és egy másik, amely az udvarra néző folyosóról kap fényt, egy előszoba, egy cselédszoba, konyha és egy éléskamra. A cseléd hátul, az udvar végében megépített csigalépcsőn közlekedett és a konyhán keresztül lépett be a lakásba. Kétkarú lépcső van, öntöttvas korlát fa fogantyúval, a cementlap pedig minden ház belsejében más, ez lehet koncepció, de könnyen lehet, hogy az elkészülésük eltérő dátumai miatt van. 


A 34-esben találtam eredeti ablaküveget és ott liftet is építettek, valószínűleg az IKV-s időkben. A lift miatt meg kellett nyitni a folyosót is, ami pl. a 36-os szám alatt mindenhol zárt, igaz, ott gyalog lehet csak feljutni a harmadikra. A tömb középső, 38-as szám alatti, négyzet alaprajzú épületének belseje a legfotogénebb, tágas lépcsővel. Itt szintenként két lakás bejárata nyílik, és az utcai homlokzattal ellentétben a ház belül szépen fel van újítva. Egyenként ezek is nagypolgári, 4-5 szobás lakások voltak és a cselédlépcső itt is ugyanúgy mindkét szárnyban az udvarról nyílt. 


Az egy házra és emeletre jutó alacsony lakásszám nem véletlen, a vállalat ugyanis ezzel az elegánsabb megoldással egy új típusú bérházat akart propagálni a bérházépítőknek, amelyben a tulajdonosok magánszférája kevésbé sérül, szemben a körfolyosós megoldással, ahol a lakók élete mindenki számára egy nyitott könyv. Nálunk azonban nem terjedt el ez a típus, a századelőn is, egészen a harmincas évekig a gangos bérházak kerültek túlsúlyba, nyilván a körfolyosós bérházak kedvezőbb jövedelmezősége miatt. Az épületegyüttes két szélső, négyemeletes traktusába egy gangos belső udvar is jutott, ide is eredetileg szintenként két lakást terveztek, egy kisebbet és egy nagyobbat, 5 szobával. Mindkét lakáshoz járt Sugárútra néző ablak. 


Ahogy elhagyjuk a  piano nobile-t, vagyis az első szintet, a harmadik emeletre már kerültek kisebb és némileg olcsóbb lakások, szintenként 3, de csak a két szélső négyszintes épületben. Az utcaszinten, az üzletek portálja előtt a mai napig megvannak az öntöttvas oszlopok, amelyek a földszinti falak kiváltásra szolgáltak, az óriási kirakatüvegek miatt. 

a 40-42-es szám üresen álló üzletei
Üzlet volt is bőven, a Budapesti Czím- és Lakásjegyzék szerint a 32-ben ólomáru raktár és lapkiadó, de valószínűleg a mostani Lengyel Intézet helyén, a földszinten kávéház volt, amit a regiszter először Építő Vállalkozó Kávéházként, aztán Café Radial, majd Weith Ferdinánd kávézója, végül 1910-ben Francais-ként említ. A 34-ben 1928-ban egy automobil szaküzletet jegyeznek. A 36-os szám is érdekes, részben azért, mert 1890-ben ide van bejelentve Andrássy Gyula min. főmérnök, akiről hajlamos vagyok elhinni, hogy megegyezik a Sugárút atyjával. A többit lásd a bejegyzés végén a lakónévjegyzékben.
Klösz György képe, 1890. Forrás: FSZEK Budapest gyűjtemény
A háború után a Hétház épületei állami tulajdonba, majd az IKV kezelésébe kerülnek, ekkor felszabdalják a 4-5 szobás lakásokat, a hátsó cselédlépcsőket beépítik és az üzletek portáljai sem épp előnyükre változnak.
A tömb 2011 óta műemléki védettséget élvez. Ez persze nem óvja meg attól, hogy a kívülről felújított, jelenleg lezárt és eladás alatt lévő 40-42-es épület bejáratát ne használnák hálófülkének és vizeldének.


A házra 1996-ban készült egy építési engedélyezési terv valószínűleg a Kvantum Bank részére, „ikerház átalakítása bankszékházzá” címmel, és már abban is az szerepel, hogy a II-III. emelet régóta lakatlan. A 38-as lerobbant homlokzata és tetőszerkezete viszont egy meglepően jó állapotú belsőt takar, jó pár évvel ezelőtt szó volt a tető beépítéséről, de a jelek szerint még nem kezdődött el. A 36 kívül-belül felújítva, lift nincs, de a tetőteret beépítették és fent teraszt alakítottak ki. Az ikertestvére, a 34-es belsejében talán több régi elem megmaradt, de a lift beépítése nem a legjobban sikerült munka, nem igazán illeszkedik az épülethez és az udvari homlokzat is elég lepusztult. A Nagymező utca felőli szakasz rendben van, ennek a földszintjén székel 1974 óta a Lengyel Intézet. Sajnos kevés esélyt látok arra, hogy legalább az utcai homlokzat festése egységes legyen, hiszen mindegyik épületnek más tulajdonosa van, de talán majd eljön az az idő is.
Búcsúzóul megmutatom a kilátást a tetőről:



Mini-lakónévjegyzék és az épületben egykor található üzletek (nem teljes lista, innen):

32-es szám: Gemmingen Ármin br. magánzó (1888), Glaser Marczell Henrik gyakorlóorvos (1896-7), Rothstein József Bernát tőzsdeügynök, Di Gaspero Henrik mérnök (1914), MÁV ellenőr, Dr Dalnoki Viktor operaházi tag, fogorvos (1922-23), özv. Mitrovszky Bernátné magánzó

34-es: ifj. Adler Rácz József mérnök (1928). Nagy József automobil szaküzlete, a Pneumatik Autófelszerelések (1928)

36-os: Andrássy Gyula min. főmérnök (1890), Grünwald Jakab kereskedelmi ügynök. Üzletek: Magaziner és Weinberger ablakredőnygyára, Bátori Gábor és fia mészárosüzlete, Bruck Henrik rézbútorgyárának üzlete, de volt itt fűszerkereskedés is, Kelet Európai Ált. Biztosítótársaság üzlete és sokkal később, már a házak államosítása után a Sport Espresso (1974-ig) és az Orvosi Műszer Kereskedelmi Vállalat üzlete (OMKER).

38-as: Bárdos Károly lottógyűjtő és dohánytőzsde (1894), Weiler Mihály bankhivatalnok, özvegy Breuer Sándorné magánzó. Orvosi laboratórium, virágüzlet.

40-es: Weisz és Zwillinger kályhagyára és raktára, a harmincas években pedig Fodor Ernő Zeneiskolája.

42-es: Müller Károly cukrász (1896), Kende Tódor gépészmérnök, kormányfőtan. (1928)
1898-ban acéláruraktára van és egy temetkezési vállalkozás kirendeltsége.

44-es: csemege- és gyümölcskereskedés



Felhasznált irodalom, források:
Gábor Eszter: Az Andrássy út körül (Osiris 2010)
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest?
Ybl Ervin: Ybl Miklós (1956)
Ybl Miklós építész 1814-1891, szerk.: Kemény Mária és Farbaky Péter, 
Hild-Ybl Alapítvány, 1991



Ez a bejegyzés Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján jelent meg, a fővárosi bloggerek virtuális asztaltársasága tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Ybllel kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze egy bejegyzésben illetve az alábbi linkeken érhettek el:


Az Ybl-bicentenárium programjai az Ybl Egyesület honlapján találhatók.



Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

3 megjegyzés:

  1. Szeretném, ha a szövegben is helyesen szerepelne a nevünk: Hild-Ybl Alapítvány.

    VálaszTörlés
  2. Az Andrássy úttal kapcsolatban Lechner Lajos nevét is meg kellene említeni, hiszen nem kis szerepe volt mint városépítésznek, a sugárút kialakításában. http://www.lltk.hu/rolunk/lechner-lajosrol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a bejegyzés az Andràssy út egy tömbjéről szól, nem a Sugàrút kialakítàsa a fő témàja, bàr ez nagyon remélem hogy kiderült fentebb :)

      Törlés