Az MTA bérház az Astoriánál

Meglepett, amikor a szakirodalom felvilágosított, hogy az Astoriánál álló épületkomplexum nem egy ház, hanem valójában kettő. Bizony, az órásat (Georgia-ház), ami majd egy másik poszt témája lehet, Barát Béla és Novák Ede jegyzi 1935-ből, amihez 4 évvel később épült meg a lekerekített sarkú MTA bérház, lekoppintva a nagytesó homlokzati tagolását, nyilván az egységes kép kialakítása végett. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó tíz éve Brad Pitt a sarkon, a háztetőn koptatta a betont Robert Redforddal, meg lehet nézni a Kémjátszmában.)

A határ itt húzódik, a Rákóczi úti fronton, a vonalnál:

Különben az egész házat, órástul, már a fővárosba kerülésem első pillanatában megjegyeztem magamnak, annyira jellegzetes és annyira kiemelkedik a Rákóczi úti eklektikából. Ráadásul 15 éve, amikor gyakran megfordultam az East-West Center sokadik emeletén, abban az irodában, ami pont szemben van az órával, lenyűgözött a látványa. Hát nem kisebb volt Hültl Dezső feladata, mint a Georgia mellé, ami a csúcsra repítette a Barát-Novák párost, tervezni egy házat. Persze ő addigra (69 évesen) túl volt már nagyjából mindenen, úgymint a Péterffy Sándor utcai Kórház igazán figyelemreméltó terve, a néhai Récsey buszgarázs, a Pajor Szanatórium a Vas utcában és kismillió bérház. Ráadásul apósától, aki történetesen Hauszmann Alajos, (hát nősülni tudni kell, ugye) 1913-ban megörökölte az egyetemi katedrát, ahol "fascinálóan színes... brilliáns rajzokkal kísért előadásai... és közvetlensége... igazi élményt jelentett hallgatói számára" (Rados Jenő). 

Szóval így. Mondhatnánk, hogy kirázta a kisujjából a tervet, de ez az épület azért spéci, mert ami ennyire szem előtt van, azzal szemben sokkal nagyobb az elvárás is. Pont a stratégiai hely miatt zártkörű pályázaton döntöttek arról, ki tervezze. Egy biztos volt, a városrendezés tartotta magát ahhoz, hogy a gyalogosoknak és a járműveknek nagyobb teret kell biztosítani, így a beépítés vonalát hátrébb húzták, ezért olyan egy picit, mintha tér lenne az egész Astoria, pedig valójában nem is.   

Az építtetőről, a Magyar Tudományos Akadémia alapítványáról tanúskodik a Károly körúti homlokzatról letekintő, vörösrézlemezből domborított Minerva, más értelmezésben Hungária (a szobrász Pásztor János, kivitelezője Jungfer Gyula), kezében pajzs és kehely,

a bejárat felett pedig két nőalak támaszkodik egy koronás címernek:

Ami a stílusát illeti, Hültl munkái ugyan többségében a neobarokk és a neoreneszánsz felé hajlanak (ez persze pont nem áll a Péterffyre és a buszgarázsra sem, amiket én kiemeltem), de itt összehozott egy olyan egyveleget, amiben van modern, eklektikus és némi klasszicista is és jól mutatnak együtt. Ferkaihoz fordulok, aki azt írja: "hagyományos tömegkompozíció, enyhén klasszicizáló modern formákkal". 

A henger alakú sarokrész, ami a formái és díszítőelemei miatt a leginkább klasszicizáló, ovális alaprajzú szobákat takar (hö-hö!), és remekül idomulva a telekformához bástyaként uralja a teret. Mint hab a tortán virít a bankreklám a tetőn. Nem tudom ez rosszabb-e, vagy a hengeren a második emelet táján körbefutó óriás gorenje, remélem hogy legalább sokat fizetnek érte. 

A kapualjban, bejutva a második, semmi esetre sem korabeli kapun, a régi portásfülke zárva. Bent dupla belmagasságú, oszlopos előcsarnok, amiből jobbra és balra is lépcsőház vezet fel. Másodszor voltam itt életemben, de ugyanúgy leesett az állam, annyira nagy a tér és letisztultak a formák. Az jutott eszembe, hogy Olaszországban láttam ilyen palazzokat, mint ez, ahol a márvány borította előcsarnokban simán meg lehetne tartani a gimis évfolyamtalálkozót, ballagást, Carrie Bradshaw esküvőjét, egyszóval bármit.

Felfelé sima lift és teherlift is van, én, mint mindig, most is a lépcsőt választom, ami mindkét oldalon egyforma és az udvarra néző ablakok világítják meg:

Az udvar nem tartogat meglepetést, a szokásos pesti belvárosi dzsumbuj, nem csodálkoznék, ha egyszer elhantolt tetemek miatt kerülne a híradásokba, pedig ez jobb sorsra érdemes, nagy is, és különben is itt volt a Georgia-ház díszmedencéje, ami visszatükrözte az épületet.  

És akkor a tetőteraszról meg nem is beszéltünk, pedig van az is, igaz, hogy az udvarra néző oldal egy részét beépítették (lásd jobb sarok, bal oldalt pedig már a Georgia terasza az órával):

Pestimádók, tegye fel a kezét, aki nem járna ide szívesen dolgozni, egy ötödik emeleti irodába, a négy szoba hallos lakások egyikébe, ahonnét az ovális szobából az Astoriát és az Erzsébet hidat látni? Na ugye.