Éppen terepszemlét tartottam, a közeli Gerlóczy ház átjáróját ellenőriztem le reggeli fényben. A szép szecessziós ház, a Váczi és a Régiposta sarkán, amelynek földszintjén lévő ruhaboltban már kismillió nélkülözhetetlen darabot felpróbáltam és meg is vettem, azért tűnt fel, mert nyitva volt a kapuja. Egy belvárosi ház nyitott kapuja pedig kihagyhatatlan, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez nem véletlen, lesz bent valami, ami miatt muszáj látni. És van is, szinte mindig.
A kapuban és a földszinten nem túl hívogató a félhomály, a bejárattal szemben lazán lóg a százéves házak ünnepének molinója. A liftajtók és a lépcsőkorlát gyönyörűek.
Egy házat be kell járni ahhoz, hogy megismerje az ember, együtt kell lélegezni vele, és ha adódik rá alkalom, benézni a nem feltétlenül publikus helyekre, melléklépcső, udvar, neadjisten tető, mert a legváratlanabb helyeken bukkanhat elő valami, ami a cseresznye a tortán, és ami miatt megéri felkutyagolni az ötödikre gyalog. Minden háznál, így ennél is, a fényviszonyok miatt a felső szintek a nyerők. A függőfolyosón szép mintát rajzol a lekerekített forduló:
A legfelső szintre magam sem értettem, minek gyalogolok fel, aztán megpillantottam ezt az ablakot, amitől odafent, a napsütésben minden színes fényekben úszott:
A ház két tervezőjében (Kőrössy Albert Kálmán és Kiss Géza) közös vonás, hogy mindketten tanultak Párizsban és Németországban. Kőrössy hazatérte után Hauszmann Alajosnál dolgozott, majd a szecesszió magyar nagymesterével, Lechner Ödönnel kollaborált. 1895-ben saját irodát nyitott, és iskolák egész sorát tervezte, lásd Kölcsey Gimnázium, a Könyves Kálmán krt. 40 alatti egykori gimn., és az övé a szépséges Sonnenberg ház terve is. Kiss a háború előtt, berlini tanulmányainak végeztével állt be hozzá. Kettejük koprodukciója nem tartott soká, a háborúval befejezték a közös munkát, sőt Kőrössy egyenesen lehúzta a rolót.
Az épület lekerekített sarkán, ott, ahova sosem néz fel senki, csak a megszállottak, az "épült 1912-13" felett a magyar királyi korona látszik. Az épület elődjeiben ugyanis a földszinten 1782-től kávéház működött, méghozzá nem is akármilyen. Ez volt a tizenkilencedik század második felének egyik legmenőbb helye, és 3 in 1, mert irodalmi találkozóhely és kártyabarlang is volt egyben, ahol a zsúfoltság miatt alig lehetett helyet kapni. Faburkolatokkal, márványasztalokkal berendezett üzlete az elegáns kávéházak előfutára volt.
Krúdy, a kávéházak szerelmese, ide, a Koronába álmodta egyik kedvenc hősét, Fridolint, a „púpos markőrt”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése