Mester utca 33-35.

Már a számban éreztem a sült kolbász ízét, amikor az előző bejegyzés hentesüzlete előtt megláttam ezt a házat, a Mester - Dandár utcák sarkán. Ha teljesen őszinte vagyok, már odafele menet is feltűnt, ahogy félköríves, zárt erkélyeivel és kapujával kihívóan kacsintgatott, de akkor siettem.

A sarki pozíció általában kifejezetten előnyös, mert egyből két utca eseményeit is nyomon követheti a ház embere és nagyobb a tér. Kicsit megsértődtem, amikor felütöttem Ferkai András könyvét és az épület leírásánál ezt találtam, "egyszerű, historizáló stílusú". A historizáló még rendben van, gondoltam, nem is újszerűségéért szeretjük, és 1926-ban épült, amikor a mindenevő eklektika még bőven itt volt közöttünk. De hogy egyszerű? Egy ilyen kapu? És akkor még nem is jártam bent. 

Amúgy az egyszerűt nyilván a ház felépítésére, a homlokzatra kell érteni, ami valójában se nem túl díszes, se nem bonyolult szerkezetileg. Sűrűn osztott ablakok, mindkét oldalon franciaerkélyek, egy-két kőfej, az egyetlen dili a lekerekített sarok a zárt erkélyekkel, és kész is vagyunk.

Az épület belseje viszont megér egy sétát. Óriási mázlim volt, mert a lépcsőház éppen napfürdőt vett, amikor beosontam. A függőfolyosók ajtajait és ablakait keresztező rács remek kísérője a lépcsőház pepita padlólapjának és a fényben egy konzervatív, de mégis feltűnő párt alkotnak, pedig külön egyik sem nyerne Oscar-t.  

Imádtam a folyosón a korlát finom díszítését és az átívelő kacifántokat, amelyek karcsúak, szolidak és  passzolnak a két melléklépcsőház lekerekített alakjához. Pont a visszafogottság a ház erénye, hogy egyik része sem akar uralkodni a másikon, mind szerényen idomul a többihez és egészében véve egy nem annyira extravagáns, de harmonikus egységet alkotnak. 

A régi kőpadokat még őrző udvarból három lépcsőház nyílik. A Dandár utcából nyílóban, ami valójában zárva van, gyönyörű a régi liftház, használaton kívüli, viseltes kovácsoltvas rácsán ül a por. A lépcsőforduló ablakában, nyilván a régi idők emlékére elhelyezett virág-váza-terítő hármasával pedig menthetetlenül Miss Havisham birodalma elevenedik meg a Szép reményekből.

Amúgy is megvan minden kellék a múltidézéshez: gyönyörű kovácsoltvas díszítés, vastag repedések az amúgy is elszürkült vakolaton, ad-hoc szemétlerakó az egykori lift tetején. De a Dandár utca felőli kapu beporosodott üvegbetétjein így is átkúszik a fény, és birtokba veszi az előteret. Ez mindenképpen jó hír, mert ez a lépcsőház olyan, mint a senki földje, vagy mint egy gonosz családba csöppent árvagyerek, akinek csak koszt-kvártély jár, törődés nélkül. Megsajnálom szegényt, a világ nem igazságos.

A saját élményeim után következzék az építésének története, ami így szól: a főváros, amely az első világháború után újfent és továbbra is híjával volt lakásoknak, 1925-ben egy kislakás építési programot indított, részben a lakásnyomor enyhítésére, részben pedig az évek óta munka nélkül tengődő építőipar fellendítésére (!!). E program részeként több ház épült meg a város különböző pontjain, különböző szakemberek és vállalkozók bevonásával. A tervezéssel dr (Kismarty) Lechner Jenőt bízták meg, a műegyetemi tanárt, aki  lazaságát és jófejségét nem is bizonyíthatná mással, minthogy ő volt az egykori építésztársulás, a jól hangzó MASTABA (Magyar Architektusok Szoros Társulata a Bú Altatására) alapítója. 

A Megfagyott Muzsikus névre hallgató, általuk szerkesztett kiadványban eképpen vázolta az egykori építészhallgatók sanyarú életét: "Késő estig buzgón a rajztáblák fölött görnyedeztünk, s olykor a jólelkű szolga felesége pompás túrós csuszával locsolt föl bennünket, e jó szokását aztán hovatovább az emeletre felgurított söröshordók csapra ütésével ünnepelgettük".

A tisztviselőknek,  nagyrészt 3 szobás lakásokkal épült ház alapozásánál nehézséget okozott, hogy a telken azelőtt egy festékgyár működött és medencéit, kútjait csak nagy fáradsággal és költséggel tudták eltüntetni.  És nem bírom ki, hogy ne írjam ide, bár semmit nem tudok kezdeni vele - az egész ház felépítése 18.600,000.000 koronába kóstált, akkor, amikor egy 3 szobás kecó évi bére 17-24 millió korona.

Aki akar, számoljon.


Felhasznált irodalom: Magyar Építőművészet 1927. (3-4. szám); Ferkai András: Pest építészete a két világháború között