Kép-tér: Budán lakni világnézet - Márai a modern stílusról

"Az új negyed másfél évtized alatt nőtt ki a pesti grundból. Fejlődése varázslatos volt. Ahol évtized előtt, palánkkal kerített telkeken, ócskavasat őriztek, ott ma utcasorok tárulnak, sima homlokzatú, egyforma külsejű és belsejű bérházakkal, valamilyen olcsó, pesties ízű amerikanizmus ízlésében építve, felvonóval, forró vízzel, egy- és kétszoba-hallos lakásokkal, fodrásszal, fűszeressel, párizsias jellegű kis kávéházakkal, a lakásokban kevés bútorral, kaktusszal megrakott állványokkal, olcsó ripsszel bevont hencserekkel, újszerű grafikával és pszichoanalízissel. Mindez szemünk előtt nőtt fel a semmiből, a pesti Duna-part homokos talajából. A házak még nem szoktak össze, az utcasorok között üres telkek várják az új bűvészt, aki felvarázsolja a gyengülő konjunktúra készleteiből a negyed hiányzó palotáit, a telkeket egyelőre vörös salakkal hintették fel, hálót húztak a cövekek között, s nyugtalanítóan intelligens pesti magánhivatalnokok este hatkor fehér nadrágban ugrálnak az új bérházak közti teniszpályákon s ütik a labdát. Mindebben volt egy adag Csikágó, de nem annyira e fogalom tengerentúli, mint inkább pesti értelmében. A távoli negyed lakója vagy a vidéki utas, aki régen járt erre, s elsétált az új negyed bérházai és kávéházai között, csodálkozva szemlélte a bűvészmutatványt, kapkodta a fejét, s az alapérzés, mellyel e varázslatos változást érzékelte, inkább a nyugtalanság, mint az elégedettség érzése volt; ezt a negyedet nem az élet természetes üteme érlelte és alkotta, hanem mesterséges, lázas alkotókedv és vállalkozó szellem."

Tátra utca

Hollán Ernő u.-Balzac u. sarok

Victor Hugo utca-Pozsonyi sarok (terv: Jakobik Gyula, 1940)

Victor Hugo utca

"Az új ház előtt elkészülése pillanatában mentem el. A legújabb stílusban készült, tehát semmilyenben. A kapura éppen a kilincset szerelték fel, s egy ember ronggyal törölgette a lépcsőház korlátjának sárgaréz rúdjait. Látnivalóan ebben a pillanatban készült el a ház, s a törlőrongyos ember asztalos vagy suszter benyomását keltette, aki a rendelt árut szállítás előtt fényesre törli még egy kendővel. Nem lepett volna meg, ha vállára veszi a házat, s elindul vele leszállítani. Mikor végzett a törölgetéssel, kiállt a kapu elé, s elégedetten nézelődött ő is. Úgy ni, most kész a ház. Az alkotó pihent, rágyújtott. Egy gonddal kevesebb. A ház légies volt, könnyű, lebegő. Végy egy kevés légköbmétert, óvatosan ereszd be körös-körül malterral, s kész a szoba. Több ilyen körülmalterozott légköbmétert kockaszerűen állíts egymás hegyébe, s kész a ház. A ház homlokzata teljesen sima volt és világoskék. Ez az új stílus. A fiatalok esküsznek reá, az öregek azt állítják, hogy ez az új stílus simaságával gondolathiányt leplez, öreg építészek fogadkoznak, hogy a fiatal építészek lustát homlokzatot rajzolni, ez a simaság magyarázata. Nem tudom, lehet. Nem értek stílushoz, író vagyok. Nekem kenyerem, ami nekik stílus. De annyit laikus is észrevehetett a kilincsen, a zsalukon, a rézrácson, az ablakkereteken, hogy a vállalkozó szakított régi esztétikai előítéletekkel, s tagadja, hogy az lenne a szép, ami érdek nélkül tetszik. A vállalkozó szemében látnivalóan az a szép, ami neki érdekből tetszik. Mi tetszik a vállalkozónak érdekből? Ami olcsóbb." (Az új ház)

Visegrádi utca 38/b (Terv: Krausz Gábor, 1942)

Balzac utca

Pozsonyi út

Tompa utcai homlokzatok

Tompa-udvar

Pozsonyi út 53-55. (terv: Hámor/Hamburger/ István, 1941-42)

Tátra utcai lépcsőház (terv: Farkas Endre és Farkas György, 1936)

Márai, aki emigrációjáig megrögzött budai, sőt krisztinavárosi, jó hetven évvel ezelőtt így írja le az új modern lakónegyed felépülését, s bár nem említi Újlipótváros nevét, de kizárásos alapon nem lehet szó másról. Ő, aki minden alkalommal, amikor valami ügyintézés végett mégis átkényszerül a gyanús Pestre, csak akkor lélegzik fel, amikor a kocsi a Lánchíd budai hídfőjéhez ér és az alagút kivágását megpillantja. Aki nem bízott Pestben, akinek semmi "nem ízlett ott, a bor sem, az étel sem" és aki Budán könnyebben lélegzett. (Egy polgár vallomásai). Később aztán "Buda is megtelt az új stílussal, e különös kísérlettel, amely talán szociálisabb, emberségesebb szándékú, mint volt a régi építkezés; de éppen Budához nem illett."

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, jó ez így ahogy van.