Valamikor a nyolcvanas években, amikor elsős voltam a gimiben, kaptam egy kék velúr bokacsizmát. Lapos sarkú volt és kerek orrú, cipzáras és rojtos. A kinézetével nem is volt baj, viszont éppen 2 számmal volt nagyobb, mint a lábam, mert az én méretemben már elfogyott. Így jobb híján, meg mert jött a hó, "majd húzol bele vastag zoknit" felkiáltással hamar a bevásárlókosárban landolt. Ez lett az én elnyűhetetlen csizmám, vagy három évig viseltem hóban-latyakban, ma is hordhatnám, ha meglenne, mert azóta se nőttem bele. Tény, hogy akkoriban nem volt könnyű normális ruhákra szert tenni, a Finnországban vásárolt zöld farmeremre máig úgy emlékszem, hogy az volt az első "divatos" nadrágom. A mélypontot azt hiszem mégis az egyetemi idők alatt értem el, a lazacszínű kordbársony répanadrágommal, aminek elöl mindkét szárán középen varrás futott végig, mivel a szárak felén ki volt fordítva az anyag. Így ment ez.
A lenti képeket egytől egyig a Fortepan-on turkáltam, miközben ihletet akartam gyűjteni egy hosszabb projekthez. Az ihlet várat még magára, viszont semmi sem volt mellbevágóbb, mint a nyolcvanas évek fotóihoz érve töményen, nagy mennyiségben szembesülni azzal, hogy esetlenebb, ízléstelenebb stílust és dizájnt egyetlen évtized sem mondhat magáénak a XX. században. Még az ötvenes évek fotóiban is több báj van, valahogy ösztönösen jobbak a beállítások, és persze visszafogottabbak a ruhák, de mégis van bennük elegancia. Ez derül ki a Fortepan tulajdonosaival készített interjúból is: "A minőség a harmincas évek után fokozatosan romlani kezdett, a hanyatlás a nyolcvanas évekre használhatatlan fotók tömkelegét eredményezte. Ezért a Fortepanon ebből az időszakból látható a legkevesebb fotó. "Pedig rengeteg képünk van a nyolcvanas évekből, de egyszerűen használhatatlanok. Drótokat, csöveket lehet látni, silány tárgyakkal vettük körül magunkat. Nem látsz senkit, aki az utcán újságot olvas, de jó családi képek sincsenek: az emberek elkezdenek idiótán, infantilisen viselkedni, szamárfüleket mutogatnak egymásnak."
Még a jól megkomponált fotók sem nélkülöznek valamilyen komikus vagy bizarr elemet, sokszor pedig olyan érzése van az embernek, mintha a szereplők önmagukat karikíroznák.
Az alábbi képek az én szubjektív válogatásom a fortepan-ról, és bár reprezentatív mintának nem nevezhető, talán visszaad valamit abból a korszakból, amelyre mellesleg olyan szívesen emlékszem vissza.
Fűzős vászoncipő nélkül tilos volt kiszolgálni vagy gépsor mellett dolgozni.
A csatos alföldi cipőmet imádtam (lásd bal felső sarok):
Tűzfalak:
Ez talán inkább a hetvenes években készült, de kihagyhatatlan:
A szocializmus építése látszólag töretlen, gyakorlatilag pedig már romokban:
Az ízlésficam globális jelenség:
FOTO: FORTEPAN
A frizurákról részletesebben itt, az évtized budapesti közlekedéséről itt.
Big In Japan.
Első emelet, nem kifejezetten a zene miatt. Márványfarmer és válltömés rulez.
Pár éve megint divatba jött a cicanadrág és valami végzetes tévedés következtében a combcsizma is, de a répanadrág is éledezni látszik, kicsit átfazonírozva. Nem múlt el a múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése