2013. február 24., vasárnap

Egyszer volt... lebontották a Váci út 121-129. házait.



Nem tudom érdemes-e olyan házról írni, ami nem is létezik, elvégre eredetileg valami olyasmi volt a cél, hogy olyan kincsekre, értékekre hívjam fel a figyelmet, amelyek mellett hajlamosak vagyunk elsétálni, anélkül, hogy észrevennénk őket. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a két régi, rövidke poszt után tartozom ezzel a lezáró résszel. Kicsit olyan lesz, mint egy nekrológ. A Váci úton tavaly ilyenkor még álló épületek hónapok óta nincsenek már meg, magukkal vitte őket az irodaépítési láz...

A Google térképén még állnak a házak, a  mellettük lévő telken az új irodaépületnek még nyoma sincs.
Mára fordult a kocka: Váci Greens van, mellette üres telek.
Valahogy így kezdődött, 2011 júniusában: „Csak pár hete szúrtam ki ezt a házcsoportot, a kakukktojást régi gyártelepek és új irodaházak között. Legközelebb már kerestem a szememmel, a kis földszintes, mellette szorosan az egy emelet plusz manzárd és a sarkon a háromemeletes rózsaszín bérház fura trióját. Így együtt olyanok, mint egy mesekönyv illusztráció... Közelebbről persze a középső a legédesebb, népies, szecessziós motívumokkal, s ha az alsó szinten nem lennének új nyílászárók, igazi mézeskalácsház lenne. A jellege teljesen a gázgyári telepet idézi."

2011 június
A Fiastyúk utcához közel eső, földszintes, magas tetős házról nem maradtak fenn eredeti tervek, csak az 1985-ös dokumentáció, amikor az Elzett Művek Budapesti Gyára és dolgozói részére az épület Bence utcai traktusán található bölcsődét átalakítják lakásokká. A két lakás az akkori gyakorlatnak megfelelően OTP kölcsönnel épült, vállalati dolgozók számára.

2011 június.
2012 augusztusában kezdték el bontani.
A háttérben már az épülő irodaház.
A Bence utcai front, itt volt a bölcsőde.

A legérdekesebb és a kedvencem a középső ház, Schneller József úr építkezése, amelyet a Róth Zsigmond-Tauszig Béla építészpáros (okleveles építészek, irodájuk a Perczel Mór utca 4-ben) tervezett. Az eredeti terveken 1910-es dátum van, valamint a ház előtt egy kicsi, Váci útra néző előkert. A pincében burgonyás pince, falehányó (ezzel a szóval először a Tervtárban találkoztam), de „gyógysz. pince és gyógysz. üveg”-ek számára fenntartott helyiség is akadt.
Az első emeletre 2 lakást terveztek, itt lakott a család, a padlástérben mángorló és mosókonyha volt.

2011 június.

2012 augusztus 18.
A pékműhely a Váci útra merőlegesen, a Fiastyúk utcával párhuzamosan elhelyezkedő traktusban kapott helyet, három kemencével. Egy helyiség a motornak, egy mosdó, egy legénységi szoba, hátul, a Bence utcai részen pedig istálló volt és a lovászfiúnak fenntartott szoba. 1909-ben Schneller úr engedélyért folyamodik faszerkezetű kocsiszín építésére és kap is, azzal a kikötéssel, hogy a kocsiszín a szomszéd határvonaltól legalább 3 méterre helyezendő. 1913 június 10-én kiadják a használatbavételi engedélyt a lakóházra és a pékműhelyre. Aztán az akták előreszaladnak 30 évet (azaz első világháború, Trianon, gazdasági világválság nagyvonalúan átugorva) és 1943-ban találjuk magunkat. Ekkor a Wolf és Ziegler Burgonyazúzó Cég (úgy is mint Wolf Margit és Ziegler Józsefné) kér engedélyt burgonyadaráló- és koptató gépek valamint két kazán felállítására, amelyeket, és ezt megint a sosem hallott szó miatt hadd idézzem pontosan: „három gőzfüllesztő üst részére, gőzfejlesztés céljára használjuk. Ezen üstökben történik a burgonya főzése.” A háború környékéről érthetően nem maradt fenn semmilyen dokumentáció, ’56-ból viszont egy egészen hosszú emlékezést találtam, az Angyalföld 1956 kiadványban.

„Ez történt a 1304. üzemben (sütőüzem XIII. ker. Váci út 123.) az ellenforradalom alatt:
1956. okt. 24-én hajnali 3-h-kor a dolgozók teljes létszámban megjelentek. A rendes napi munkájukat elvégezték, de már haza a lakásig senki sem ment, mindenki bent aludt, ki a földön, ki zsákokon. A vánkost a szakajtó szolgáltatta.
Október 24-én déli 1h tájban a tömeg megostromolta az üzemet. A falakon és a háztetőn is már emberek voltak. Az üzem vezetője a XIII. kerületi kapitányságra telefonált segítségért, ahonnan perceken belül megjelentek. Néhány riasztó lövés után a tömeg széjjeloszlott. Még aznap délután kb. 3-kor a tömeg újból megrohanta az üzemet, kenyeret követeltek. Mivel már a kenyér elfogyott, azt kiabálták: "Akasszuk föl az üzem vezetőjét", aki ekkor a Tomori piac felé menekült. Úgy négy óra körül visszajött, a már lecsillapodott tömeg elé állt és azt mondta: A kenyér szükséglet biztosítva van, reggel 7 órára jöjjenek, mindenki kap kenyeret, mert a pékek éjjel dolgozni fognak. A tömeg erre megnyugodva széjjeloszlott. Az üzem dolgozói egy kivételével három héten keresztül éjjel-nappal bent tartózkodtak az üzemben és a munkájukat becsületesen elvégezték. Élelmezésükről gondoskodva lett. (…)
Bizony nehéz volt a dolgunk, mert jöttek a röplapok uszítva a sztrájkra, hogy a pékek se dolgozzanak. Jöttek a hírek, hogy ha a pékek tovább dolgoznak, felkoncolják őket. Sajnos ilyen fenyegetések leginkább a szemben lévő csavargyár dolgozóiból kerültek ki. De mindezt figyelmen kívül hagyva az üzem dolgozói rendesen, becsületesen elvégezték a munkájukat. A lisztkészlet megengedte, hogy napi hatvan, később már csak napi 50 mázsa kenyeret süthessenek.  Egy provokátort kivéve a nép dicsőítette a pékeket, mivel a környéket, sőt még a körzetben lévő üzemeket is ellátták kenyérrel.
Bp, 1957. aug.8.
aláírás: Schneller József üzemvezető.”


Érdekes, hogy az akkori üzemvezető a régi tulaj vagy talán a fia lehet és hogy mindvégig, a száz év alatt, amíg állt, a Váci út 123 meg tudott maradni annak, aminek eredetileg is épült. A 2011-es fotókon még látszik az üzlet táblája. 


A Váci út 123 épülete pontosan 2013 június 10-én töltötte volna be a száz évet. 
A harmadik, 121. szám alatti házzal kapcsolatban nem találtam ennyi infót. 1896-ban, a Schneller-háznál még régebben (és csakazértis ideírom a nevüket, mert kizártnak tartom, hogy az életben lesz még egy  megszállott, aki kikéri majd az épület anyagát a Tervtárban), Klimes József műépítész és Schneider Róbert építőmester által szignált, egy sírnivalóan szép homlokzatot magában foglaló tervek alapján épült fel, özvegy Martarusz Andrásné megrendelésére. Az 1896-os helyszínrajzon jól látszik, hogy a szomszéd telek, ahová a pékség majd 1913-ban felépül, akkor még Platczner Mór tulajdona, valószínűleg ő adta el később Schnellernek. 



Fennállásának utolsó idejében laptop mintabolt és a Ziccer Pizzéria működött benne, házhozszállítást is vállaltak.

2011 június.
2012 augusztus.




Amikor elkezdték a bontást és kb. még félig álltak a házak, annyira lehangolt a látvány, hogy elhatároztam, nem megyek többet feléjük. Azóta jó pár hónap eltelt, tegnap leszálltam a Gyöngyösi utcánál és az elmúlt évtizedben emelt irodaházak tövében elsétáltam a helyszínig. Késő is volt, szürkült már az ég, mire odaértem, és ha nincsenek a szemben lévő épületek, biztosan nem hiszem el, hogy ugyanott vagyok. A Fiastyúk utca másik oldalán, a 129. szám alatti egyemeletes épület sincs már, elsőként az tűnt el:

most
A Váci út 129. épülete, 2011. június.

A Fiastyúk utcai oldal 2012 augusztus 18-án.

2012 augusztus 18.
A házakkal kapcsolatos, 2007-ben datált és publikus pályázati felhívásból idemásolom az ide vonatkozó mondatot, roppantul mai és területfejlesztő: „A kiíró által elfogadott ingatlanfejlesztési koncepció végrehajtásával megvalósul a Budapest XIII. kerület Váci út - Föveny utca és Agyag utca közötti terület magas színvonalú, a városépítészeti követelményeknek megfelelő kialakítása, a városépítés továbbfolytatása és az alulhasznosított területrészek funkcionális átalakítása.”(innen)

A Váci Greens honlapja szerint az átadás időpontja 2013. május. 
Érthető, hogy változik, fejlődik a város, ennek így kell lennie. Mindig lesznek épületek, amik eltűnnek, hogy újaknak, nagyobbaknak, korszerűbbeknek adják át a helyet. Semmi bajom a most már üres telek mellett épülő Váci Greens-szel, de azt nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy a Váci úton, amit az ingatlanfejlesztők állítólag csak a város "iroda-bulvár"-jának hívnak, jóformán minden régi megy a levesbe. És könnyen lehet, hogy ezeket a házakat rajtam kívül senki emberfia nem siratja, de én tartoztam nekik ennyivel. Régi, Váci úti házak, pékség, bölcsőde és pizzéria, söröző-borozó, önkiszolgáló és a többiek, amikre már nem is emlékszünk, hát, Isten veletek!


Dísz a Váci út 123. régi épületén. A madarak csiripelték, hogy a galambpárból gondos kezek egyet megőriztek...

A házakról szóló első bejegyzést 2011 júniusában, a másodikat 2012 május 27-én írtam.

Forrás: BFL Tervtár
Eörsi László-Juhász Katalin-Szabó Ivett: Angyalföld 1956


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához. 


2013. február 21., csütörtök

Várbazár rekonstrukció, helyzetjelentés 1.

Tegnap megint hamarabb leszálltam a buszról, csak azért, hogy megnézzem, hogy haladnak a rekonstrukciós munkák. Most ezek a képek jönnek. Egy része nem is a felújítással kapcsolatos, hiszen még kézzel fogható nyoma nyilván nincs, hanem olyan részletekről szól, amiket én csak most vettem észre. Mindig az az érzésem, hogy megszámlálhatatlan képet lehetne csinálni és az sem lenne elég.

A lépcső tetején lévő bejáratnál ennyi látszik. Előkészítik a terepet...

Az Ifipark egykori táblája még mindig megvan és ugye észrevetted kedves olvasó, hogy ez a háttérképem?
A két déli lakóház ajtaja nyitva volt. Belépni tilos. ..
A palánk  még nem ér végig az árkádsoron.
A 6. számú műterem. Vajon  milyen kincsek lehetnek még bent?
Az északi lakóház, régen testőrpalota.  Ottlétemkor zárva.
Csigavonalak a lépcsőben.





Erre tényleg nincsenek szavak.

Állítólag ebben a műteremben cukrászműhely is működött. Fent galéria is van.





És egyre több a sárga sapkás munkás. Fokozódik a helyzet. Folytatjuk.
A szobrászműtermekről szóló régi bejegyzések itt és itt



Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.