2012. február 13., hétfő

Egykor és most - Lajta Béla Rákóczi úti bérháza

Ha száz évvel ezelőtt lennénk és tervezőt választhatnék a belvárosi telkemen felépítendő házamhoz, Lajta Béla egész biztosan ott lenne az első három jelöltben. (Most, hogy eljátszottam a gondolattal, elárulom, hogy sorrend felállítása nélkül dobogósak lennének még Fodor Gyula és a Vágó fivérek. Bár ez esetben fájna a szívem a Málnai-Haasz és a Komor-Jakab párosért. És még Révész-Kollár. És a Löffler fivérek.)
Lajtának sikerült majdhogynem két év leforgása alatt kiráznia a kisujjából három kulcsfontosságú művét, amelyek nélkül nem lenne az, aki. Elkészülésük sorrendjében a Vas utcai Fiúiskoláról, a rokonainak tervezett Szervita téri üzlet- és bérházról (úgy is, mint Rózsavölgyi-ház) és a Rákóczi út 18. szám alatti bérházról van szó, mely az Erzsébetvárosi Bank megrendelésére készült. Itt még épült: 

forrás: Lajta Béla Virtuális Archívum/Kiscelli Múzeum Fényképtára
A bank 1907-ben vette meg a telket egy háromemeletes sarokházzal együtt, amelynek sorsát az adásvételi szerződés végérvényesen megpecsételte. 1911 tavaszán írták ki a pályázatot a helyén felépítendő, bérlakásokat is magában foglaló székházépületre. Lajta Béla nyert, aki addigra megtervezte már többek közt a Vakok Intézetét, az Idegsebészeti Klinika Főépületét az Amerikai úton, a mai Új Színház épületét és egy csomó síremléket. Nem mellesleg pedig elég jó kapcsolatban állt a bank elnök-vezérigazgatójával. Ennek a protekciónak köszönhetjük a Rákóczi út egyik legkülönlegesebb épületét. Az építési munkák 1911 őszén kezdődtek meg, s az 1912 nyarán módosított terveknek megfelelően az év végére állt a ház. 
Az alsó két szintre költözött a bank az irodákkal. Az első szinttől a negyedikig lakások voltak, a tetőn, az ötödiken pedig műterem, házmesterlakás, egyéb kiszolgáló helyiségek és irattár. A bank pénztártermét tíz méter magasban vasszerkezetű üvegtető fedte. A lakószintekre Lajta két öt- és egy háromszobás lakást rajzolt, úgy, hogy az összes lakóhelyiség utcára nézett.


Ez a ház alapból hozza a harmincas évek modern házainak legfőbb ismertetőjegyeit, pedig legalább húsz évvel előzi be őket: letisztult formák, semmi sallang, egyszerű vörös téglás kubus, amely a Rákóczi úti homlokzat oszlopai miatt olybá tűnik, mintha lábakon állna, nagy üvegfelület (Haas és Somogyi Üveg és Vasszerkezet Gyára) és persze az elmaradhatatlan lapostető. Amitől egyértelműen "Lajtá-s" lesz, az például a homlokzaton az ablakok közé bújtatott népművészeti ihletésű terrakotta betétek...


... vagy a hátrahúzott manzárd előtt húzódó, stilizált mintával megbolondított kerámiaburkolat, de a ház belseje tele van ehhez hasonló kézjegyekkel (ehhez katt ide és irány a mai állapot dokumentációja legalul).

Rákóczi úti homlokzat
Magától értetődő, hogy ezzel a külsővel nem ment le egykönnyen a száz évvel ezelőtti, historizáló és szecessziós házakhoz szokott közönség torkán. A Lakás című lap még 1912-ben nem átallja a Rákóczi út szörnyépítkezései közt emlegetni (vajon melyik volt a többi?), amely állítását az alábbi, kőkeményen megalapozott érvekkel támasztja alá:  "A házat Lajta Béla tervezte, akinek most iskolai építkezése nyomán annyi vörös téglája maradt, hogy sietve hat emeletre rakta fel őket. Nagyszerű egy ház ez. A kínaiak ennek nyomán építették ötezer és néhány év előtt a kínai falat, amelyhez, mint ismeretes, a rettenetes ciklonkövekből, rabszolgákkal hordatott, hatalmas várkaput szintén Lajta Béla építtette a - Vas utcai iskola bejárataként. Ilyen és hasonló tréfák után nem csodálkozunk, hogy a Rákóczi úti nagy vörösén lőrések szimbolizálják az ablakokat, vörös cementkő-léniák különítik el az emeleteket és zöld vakolat-falak álpatinájával tagadják el a hatodik emeletet. Szerencséje ennek a háznak, hogy nincsen teteje. Mert ennek tényleg nincsen teteje. "

Dohány utcai homlokzat
Kazinczy utcai homlokzat
Tető ide vagy oda, nem telt bele két év és a bank anyagi helyzete a rendkívül kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt olyannyira megrendült, hogy a vezetőség kénytelen volt bérbe adni az eredetileg pénztárteremnek szánt részt az Antal és Hosszú Divatháznak. Ők sem maradtak sokáig, a Pesti Napló Szerkesztősége jött, aztán villámgyorsan kitört a világháború. 1927-ben költözött be a Gázművek, az egykori gyönyörű, a Kozma Lajos által 1914-ben áttervezett pénztárcsarnokba bemutatóterem került, nyilván menőbbnél menőbb sparheltekkel és gáztűzhelyekkel. De semmi sem tart örökké, a múltkor meglepődve konstatáltam, hogy ma már a Vasedény bírja a földszintet. 



Idén száz éves. Ha szerencsénk van és a lakók úgy döntenek, hogy csatlakoznak a százéves házak ünnepéhez, áprilisban talán majd belül is meg lehet nézni, nagyon várom.



Forrás és idézet, valamint az archív képek: Lajta Béla Virtuális Archívum (innen)


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához.

2012. február 6., hétfő

Az egykori Pénzintézeti Központ székháza a Szabadság-téren


Alig lett kész a Hotel Kikelet Pécsen, a Lauber László-Nyíri István építészpáros máris újabb pályázaton remekelt, a Pénzintézeti Központ (PK) székházának tervével. 


1937-et írtunk. A Szabadság-tér déli felének beépítésére már hét évvel azelőtt kiírtak egy tervpályázatot, amelyből csak nagyvonalú rajzok maradtak fenn. Többségükben egy hosszú, monumentális épületet álmodtak a Széchenyi utca vonalába, alul árkádos kialakítással, hogy az Október 6. utca felé is biztosítsák az átjárást. 

a füstbe ment tervek közül a harmadik helyezett

A nagy ház terve füstbe ment, a telket lényegében megfelezték és a Bálvány (ma Október 6.) utca megnyitásával 1938-ban elkezdték felhúzni ezt a hétemeletes vasbetonvázas épületet.  
A Szabadság-térrel megküzdött székesfővárosunk. Időben, anyagiakban és türelemben is sokba volt, mire eljutottak odáig, hogy a helyén éktelenkedő Újépület, azaz a II. József-féle behemót kaszárnya, ahol egy időben cirkuszi versenyeket is rendeztek, majd 1849 után börtönként szolgált és Batthyány Lajos halála helyszínéül, szóval ez a várost északról kvázi lezáró és megcsúfító monstrum eltűnjön. 1898-as elbontása után így lett egy többnyire historizáló, elegáns palotáktól szegélyezett nagyvárosi tér, a közepén zöldterülettel, északi felén félköríves kialakítással, amelyet délről is méltóan illett lezárni. Amikor a PK 1940-ben elkészült, ki is verte a biztosítékot. Kapott hideget-meleget a modern, sőt avantgárd fazon meg a homlokzat miatt: "A PK új palotája nem tetszik a főváros közigazgatási bizottságának", "Miként lehetne kiigazítani a PK új palotájának a homlokzatát?" "A Szabadság-tér és a 'stílus'"- hogy csak párat idézzek az akkori újságok címszavaiból.   

korabeli fotók: Marsovszky Elemérné és társa/Magyar Építészeti Múzeum
nyitott folyosó a tetőn
Nem véletlenül ide, egy kőhajításnyira Alpár Ignác tekintélyt parancsoló Nemzeti Bankjától, épült fel a PK székháza: a város financiális központja volt épp a placcon kialakulóban. Jó hír, hogy a régen annyira kritizált külső alig változott, lásd a lenti, évtizedek és ideológiák felett átívelő fotókat. Belülről pedig bármennyire is forgatták fel, viszonylag kicsi az esélye, hogy az utcáról besétálva rendesen szemrevételezhessük. Ahhoz meg kell hívatni magunkat a jelenleg benne székelő bankkal, vagy minimum számlát nyitni, urambocsá' hitelt venni fel... A Pénzintézeti Központ után az épületben a Magyar Hitel Bank, az MNB devizaosztálya, sőt még az MTV is "lakott", míg a végén el nem adták az osztrák banknak, az meg az olasznak.  

A Szabadság-tér felől a negyvenes években:

majd az ötvenesben:
fotó: FORTEPAN
és ez már a 21. század, még a szökőkút előtti időkben:
fotó: innen

Régen a hetediken volt a konyha, az étterem, a házmesteri és gondnoki lakás, felette a gépészet. Legalul óvóhely, felette banktechnikai helyiségek. Klimatizált volt a földszinti, közönségnek kialakított tér, mennyezetre szerelt sugárzó fűtéssel és akkor még ritkaságnak számító "légüdítő" berendezéssel. A földszinti padlót-falat siklósi márvány borította, ahogy az oszlopokat is, vagy a lépcsőházat és az emeleti folyosókat. A járófelület itt is Emergé gumiszőnyeg borította, mi más is lehetett egy ilyen épületben, a harmincas években. Az irodákban is ez volt, a tanácsteremben és az elnöknél viszont parketta járt a márványfalhoz. A pénztári és lépcsőházi üvegfalak váza, az ajtók, a főbejárat ajtói mind bronzból készültek, Jungfer Gyula üzemében. A hatvanas években az éttermi teraszt beépítették, a földszinti üvegbeton falakba ablakokat nyitottak. 1986-ban a földszintet teljesen áttervezték és akkor kukázták ki a bronz bejárati ajtókat is, hogy helyettük rozsdamentes acél legyen. 

belső dizájn anno (fotó: Marsovszky Elemérné/MÉM)
A térre néző homlokzat asszimetrikus, jobb oldalán, a földszinten Medgyessy Ferenc domborműve, a Szüretelők, felette, a másodikon az egykori elnöki iroda loggiája. 



a szökőkút csak néhány éve van

2008-ban volt Lauber László, Nyíri István emlékkiállítás a HAP Galériában, amelynek megnyitóján Ferkai András mondott beszédet. Naná, hogy lemaradtam róla, viszont a világhálón ez is megvan, így nem is bénáznék tovább az építészek munkájának méltatásával, hogy bejön a ház, nyilván eddig is kiderült a nyájas olvasónak. Szóval, aki eddig kitartott, most semmiképp se kattintson el: "... a két építész életművéről szeretnék beszélni, melyről többen meggyőződéssel állítjuk, hogy a 20. századi magyar építészet legjavához tartozik. Hogyan is lehetne ezt az állítást alátámasztani, a munkák kiválóságát magyarázni? Mitől olyan jók, mennyiben különböznek a kortársak hasonló színvonalú épületeitől? Miről ismerszik meg egy Lauber és egy Nyíri-ház, és miről a Nyíri-Lauber? Iparterves kollégáimtól sok történetet hallottam az ott dolgozó Lauber Lászlóról. Nagy részük nem mesélhető el ilyen nagy nyilvánosság előtt. Azt viszont elmondhatom, hogy valamennyien lelkesen beszéltek Lauber tűhegyes ceruzával rajzolt gyönyörű unterlágjairól, okos és pontos alaprajzairól, patikamérlegen kiegyensúlyozott homlokzatairól, általában arról a fantasztikus arányérzékről, amely minden munkáját jellemzi. Legtöbbször a Honvédelmi Minisztérium-II épületét és a Vasipari Kutatót emlegették, de gyakran felidézték a Szabadság téri Pénzügyi Központot is a háború előttről. A kulcsszó az elegancia volt: természetesen könnyed és nagyvonalú magatartás, mely Laubernek nem csak az építészetére, de emberi habitusára is vonatkozott. Ahogy mondani szokták, igazi úriember volt. A Wälder-iroda tagjait ábrázoló fényképen egy kimondottan jóképű fiatalember áll a bal szélen. Jól szabott öltönyben, gondosan megkötött nyakkendőben, kedvesen és magabiztosan mosolyogva néz – no nem ránk –, hanem jobbra lefelé, talán éppen a férfiak közt középen ülő hölgyre.

Lauber fent balról az első, mellette Nyíri (bekeretezve). Forrás: Wikipédia
Úriember marad ’45 után is, dacolva a proletárdiktatúrával, és az állami tervezőiroda taposómalmában sem tesz engedményeket a minőséggel kapcsolatban. Amit ekkoriban kiad a kezéből, az ugyanolyan igényes és vállalható munka, mint a háború előttiek... A végletekig vitt, már-már arisztokratikusnak mondható minőség-igény, és annak ütközése a silány korral azonban – úgy tűnik – felőrölte Lauber erejét. Az építész szakmában fiatalként, 51 éves korában vitte sírba az alkohol.
Az említett fényképen a Lauber mellett álló Nyíri István kinéz a képből, de ugyancsak nem ránk, hanem elgondolkodva, mintha befelé figyelne. Komoly, felelősségteljes ember: hadifogságban meghalt apja helyett ekkor már ő, a legidősebb fiúgyermek tartja el családját. A Lauberrel közös munkákból nehéz megállapítani, mennyi az ő hozzájárulása azokhoz. Hogy milyen lehetett saját építészi világa, azt könnyebb a háború után önállóan jegyzett művek alapján rekonstruálni. A csepeli posta a közös alkotásokra emlékeztet, az Engels téri buszpályaudvar azonban arról tanúskodik, hogy Nyíri – ha módja van rá – szívesen tervez játékosabb, könnyedebb kompozíciót, használ többféle anyagot, faktúrát, s él a gazdagabb formálás lehetőségével...
... a Nyíri-Lauber házak ... más tervezők épületeitől könnyen megkülönböztethetők. Alaprajzuk gondos, a lakások elrendezése, méretezése körültekintő. A Szép utcai és az alsó Váci utcai bérházak összefogott, nagyvonalú homlokzatukkal emelkednek ki az átlagból. Az Irányi utcai bérház – melyről annak idején lélegzetelállító fénykép készült – feszült arányain sokat rontott a manzárdtető ráépítése és a földszint lecsupaszítása. A gyönyörű tetőkertes Kékgolyó utcai bérház ma csak árnyéka egykori valójának. Regélni lehetne a Szabó Ilonka utcai bérvilla finoman megoldott bejáratáról és a mecseki üdülőszálló kilátás felé forduló szép ívéről. Ezek a példák az igazán nyíri-lauberes épületek. Semmi erőlködés és túllihegés, semmi kompromisszum: természetes és elegánsan modern alkotások." 


Lauber László, Nyíri István - innen
Felhasznált irodalom:
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Fény és forma
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest