2015. január 31., szombat

Ó utca 6.


Az Ó utca 6-ra Tibor, az egyik olvasóm hívta fel a figyelmemet, amikor feltettem a Klotild-palota kapujának képét, rajta a Forreider és Schiller műhely kovácsoltvas napraforgóival. Ezt írta: "Emlékeim szerint az Ó utca 6-ban, a gangok korlátján is napraforgó van. A második emeleten laktam, emlékszem az egyik még forgott is, azt játszottam, hogy a ház egy hajó és az a kormány... tekergettem jobbra balra, rengeteg szigetet felfedeztem így...Nagyon szép ház, nekem az egyik legszebb, mert ott töltöttem a gyermekkorom nagy részét. A legenda szerint bordélyház volt régen. Nekem az annyira tetszett, hogy reggel 6-tól este 10-ig nyitva volt a kapu és nem csak az ószeresek és a köszörűsök jártak be az udvarra, hanem a gyerekek is az utcából. De volt, hogy a ház előtt, az utca közepén tollasoztunk. Nem csak a kapu volt nyitva, hanem jó idő esetén a konyhák ajtajai is, szinte a gangon éltek a családok, nem zárkóztak be, csak télen." Ezt a két képet ő küldte, ilyen volt 2001-ben az udvar:

mostani kép
A ház pár nap múlva, reggel munkába menet nyitott ajtóval várt, így csináltam egy pár képet. Nem számítottam arra, amit bent várt: valószínűleg a tetőtér beépítéséért cserébe az utolsó négyzetcentiig felújították, minden tiszta és hihetetlenül szép volt, a korlátokon és a gang merevítőin ott figyeltek a napraforgók. Az udvar az árkádos oszlopok és a lodzsák miatt kicsit Jahn József házaira emlékeztetett, a korsóból vizet öntő lány szobra pedig komolyan meglepett. A frissen felújított, hatalmas udvar a kecses szoborral valahogy egyáltalán nem passzolt ahhoz az Ó utcához, ami az én fejemben volt, még pár évvel ezelőttről. Pedig az utóbbi időben egyre több ház újult meg itt és a Lázár utcában is. A szobor Tiborék idejében nem volt a házban, talán a ház régi tervei vagy képek alapján rekonstruálták. 

Az épület egy óriási telken áll, hátsó frontja a Zichy utca 5-re néz. Az Adalékok a belső Terézváros történetéhez leírja, hogy tervtári dokumentumok alapján 1904-ben tervezte Schannen Ernő műépítész Steiner Ármin és Ferenc tulajdonosok megbízásából és 1905-re készült el. Steinerék már jóval a ház építése előtt is ezen a címen székelnek illetve működtetik a céget, a Steiner Ármin és Steiner Ferencz Nándor cink- és érckoporsók, ércből való díszítmények és egyéb ércárugyárat. Valószínűleg befektetésnek szánják a bérház építést, de 1908-ban már túl is adnak rajta és őket egy gégészprofesszor követi, dr Ónodi Adolf, az Orvostudományi kar címzetes rendkívüli tanára, aki az első emeleten egy hatszobás lakásban lakott. Kezdetben szintenként négy lakás volt, négy, öt illetve hat szobásak. 1928-ban már a következő tulajdonos, Székely Erzsébet nevén volt az ingatlan.  A harmadik emeletet 1906-ban ifj.Weinwurm Antal és tsa cinkográfiai műhelye foglalta el*. A földszinten cipőüzem működött, és a több mint száz év alatt voltak híres lakói is, pl. Ránki György zeneszerző, valamint itt született Hahn István történész.

Forrás: 1906-07 BCL
A mai állapot tükrében nagyon érdekes, hogy az 1982-ben szerkesztett Adalékok hosszasan taglalja a ház rossz állagát. A háború alatt a legfelső emelet belövést kapott, de a falat nem törte át. A szocializmus idején viszont annyira leromlott az állapota, hogy egy lehulló vakolatdarab súlyos sérülést okozott az egyik lakónak, 1981-ben pedig leomlott a kémény, az udvarra zuhant és a lakók azután féltek a gyerekeket az udvarra engedni. Az egész ház alá volt dúcolva. A Zichy utcai oldalon a pincét akkor még a Postás SE asztalitenisz szakosztálya bérelte. És még olyanokat is említenek, ami a harminc év távlatából érdekes, hogy néhány lakásban akkor még megvolt az ajtók feletti horganylemez rózsadíszítés, amelyet a házban lakó Hennefeld Ignácz jégszekrénygyáros hulladékanyagból készíttetett. Az egyik harmadik emeleti lakás őrizte a régi színes ólomüveg ablakot, de találtak egy eredeti öntöttvas mosdótartót és egy "wash out closet" feliratú kék színű, égetett virágmintás wc csészét is, a hozzá tartozó szekrénnyel, kíváncsi lennék hogy ezek megvannak-e még. A bordélyházról nem esik benne szó. 
Az alábbi monokróm képeket is Tibi küldte, a nagynénjeit ábrázolják itt a házban, a ruhákból ítélve talán a hatvanas évekből, szerintem gyönyörűek.



Forrás: Adalékok a belső Terézváros történetéhez
* Az egykori tulajdonosokkal, lakókkal kapcsolatos adatok: 
Budapesti Czím- és Lakásjegyzék
Tibinek köszönöm az ötletet, a visszaemlékezést és a klassz képeket.



Frissítés/1:
A bejegyzés olvasása után még az alábbiakat írta Tibor:

"Olvasás közben újabb emlékek törtek elő. A leomló kémény nem csak az udvarra, hanem a födémet áttörve, a 3. emeleten az egyik kedves kis pajtásunk, Jeney Andiék lakásába is zuhant. Hetekig nem költözhettek vissza. 
Az aládúcolás nekem gyerekként teljesen szokványos volt, nem csak a gangon, hanem a lakás egy részén, az előszobában is. Remek mászóka volt. :-) Egy napon emberek jöttek és betonágyúval (ha van ilyen) megerősítették a födémet. Nagy koszt csináltak, de utána szebb lett minden. 
A wash out closet kék mintás wc a 70-es években nekünk is megvolt, a fali faszekrény, ami a tartályt rejtette, megmaradt amíg a lakást el nem adtuk. 
A gangra nyíló konyhában a falon elég sokáig megvolt az öntöttvas mosdó. A Hold utcai piacon szombatonként beszerzett tyúkok afelett lehelték ki a lelküket... a sparhelt végén volt egy csap, amiből hosszú lángot lehetett nyitni, ott perzselődtek, mielőtt a levesbe vagy némi liszt, tojás, prézli után a forró olajba kerültek. Aztán ezek a dolgok valahogy eltűntek.
Érdekes ez a bordély "legenda". Az öregek ezzel szédítettek minket. A kapualjból nézve a ház baloldalán minden szinten szoba-konyhás lakások vannak, azt mondták azok voltak a "szobák", ahol a szolgáltatás zajlott."

Frissítés/2:
Újabb képek kerültek elő a házról Tibor egyik családtagja, Elisabeth albumából, egy pár mondat kíséretében:  "A cikkben említett bordély nem a 6. szám alatt működött, hanem az Ó utca 29-ben. Bizonyos Jolán asszony volt a Madame... Egyébként még érdemes tudni, hogy még 1990-ben is hivatalos társbérletben laktunk a házban. Szerintem, mi voltunk az utolsó társbérlet. Aztán a társbérlőnk kapott egy szép lakást a Nagymező utcában. Nekem is van még néhány kép az albumomban. A kilencvenes évek végén fotóztam őket." Íme a képek, amiket ezúton is köszönök!

a nagynéni szobája egykor

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához.

2015. január 18., vasárnap

Váci utca 11/B



Sokszor jártam itt az elmúlt 1-2 évben, de csak akkor tudtam meg, hogy a ház elmúlt száz éves, sőt, 2012-ben részt vett a Budapest100-on, amikor az első látogatás után rákerestem. Először "fiatalabbnak" gondoltam. Bár nem ez a Révész Sámuel-Kollár József építészpáros legismertebb épülete, hanem a remek pozíció miatt talán a Deák téri  Modern és Breitner üzlet és bérház, de érdemes a Régiposta utca sarkán, a Meki fölötti, szecessziós homlokzatot jobban szemügyre venni, minden részlete és dísze izgalmas és emlékeztet is az előzőre. Minden szintet más, stilizált emberi és állati fejek illetve egész alakok díszítenek. A homlokzat egészén az erőteljes függőleges tagolás, a geometrizáló formák és az épületdíszek, pl. az óriási atlaszok miatt leginkább a német Jugendstil hatása érződik. A Révész-Kollár páros 1900-tól dolgozott együtt az első világháború kitöréséig, ez idő alatt vagy százötven (!) ház tervét készítették el. Ez a négyemeletes lakó- és üzletház 1912-14-ben épült fel Lähne Henrik építési vállalkozó megbízásából, a mellette lévő, Lechner Ödön-féle színes Thonet-ház akkor már állt, a telek a Thonet testvéreké volt. Bent a kedvenc, hexagonokat mintázó járólapom ebből a korszakból, gyönyörű kovácsoltvas liftház és korlát a melléklépcsőn, és egy nagyon fotogén főlépcsőház, aminek egy részén még megvan a mára erősen kifakult gumiszőnyeg borítás és csodás a lépcsőkorlát. A szőnyeg szerintem nem az építéskor, hanem később, talán a harmincas években került oda. Az ötvenes évekig, amíg nem államosították, itt működött Ferda Manyi (Ráday Mihály édesanyja) legendás divatszalonja, a sarki üzletben pedig a Stühmer egyik édességboltja, erről a Fortepan fotó is tanúskodik. A harmadik emeleti lakásokat 1931-ben panzióvá alakították át. Az épületnek van bejárata a Váci utca és az Aranykéz utca felől is, pont egymással szemben, a kettőt egy üvegtetővel borított folyosó köti össze, ahonnét az udvarra is ki lehet menni. A ház igencsak mozgalmas történetéről itt lehet bővebben olvasni. A képek 2012-13-ban készültek, annyira klassz a belseje, hogy minden egyes alkalommal, amikor ott jártam, csináltam fotót. 

Fotó: Fortepan

Források: 
Déry Attila: Belváros-Lipótváros
Adalékok a Belváros történetéhez 


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához.