Az iskola, ahol Szerb Antal tanított

Gróf Széchenyi István Községi Felső Kereskedelmi Fiúiskola

Lajta Béla  összművészeti alkotása a Vas utcában igazi jutalomjáték volt az építésznek, hála Bárczy István akkori polgármesternek, aki a fővárosban nemcsak a lakás-, hanem az iskolaépítést is nagy erőkkel szorgalmazta. Majd száz évvel ezelőtt olyan mintaiskolát sikerült felépíteni, amit - talán nem köveznek meg, ha leírom-, azóta sem. Lajta tervezett benne mindent (vagy szinte): a vasbeton szerkezetű épületet a kilincseivel, a világítótestekkel, az ornamensekkel és a berendezéssel együtt. 1909-ben még óvoda és egy földszintes ház állt a helyén, aztán a főváros tanácsa üzletet kötött az ingatlan tulajdonosával, lealkudta potom tíz koronával az ölenkénti 470 koronás árat, meglett a telek, és Lajta elkezdhetett rajzolni. Az iskola 1912-re készült el, nem kevés módosítás és újratervezés után, de bőven maradt még munka a következő évre is. Amikor átadták, lelkendezve írta egy újság, hogy "osztálytermei és mellékhelyiségei oly világosak, mintha nyílt utczán volna az ember... Tornaterme pedig, amely dísztermül is szolgál, olyan nagy, hogy egyszerre két osztály is tornászhatik benne és ráadásul vívásra is be van rendezve, mert itt minden tanuló vívni is fog." Ebben a vívásra is berendezett, élénkzöld Zsolnay csempével burkolt és Lajta népművészeti motívumaival díszített tornateremben állomásozott két századnyi katona 1914-ben, majd miután valószínűleg veszélyesebb terepekre távoztak, a vezetőség újramázoltatta a falakat, és elszállíttatta az ott felejtett, öt szekérre való szalmát. 

A Vas utczai községi felső kereskedelmi iskolában nemcsak németet és franciát, ahogy az általában szokás volt, hanem angolt is oktattak. Szerb Antal képzettsége tökéletesen illett a profilba, eredetileg francia és angol tanárként alkalmazták, de később németet és magyart is tanított. Diploma után, 1926 szeptemberében került ide, ideiglenes megbízással. A folyosón ma is látni egy érettségi tablót ezekből az évekből, amelyen Dr. Szerb Elekként tüntetik fel. 1927 őszén véglegesítik, 260 Pengő fizetést és 152P lakáspénzt kap. Az 1929-es tanári regiszter szerint még nőtlen. Lakner Amáliát csak 1932-ben veszi el, de pár év múlva el is válnak, amit az 1937-es lajstrom is tanúsít. Ebből az is kiderül, Szerb kézírásával, hogy "a grazi egyetemen hallgattam egy fél évet, a Londoni University College-n kettőt, 7 nyári szünidőmet töltöttem Párisban, négyszer voltam Olaszországban és egy évig angol-német levelező voltam a Ruggyantaárugyárban". A kezdetektől részt vett az iskola Önképzőkörének munkájában, aminek később az elnöke is lett, de emlékezetesek az iskolai és nemzeti ünnepeken tartott, a modern irodalmat és művészeteket népszerűsítő beszédei is. 1938-ban újranősült, elvette Bálint Klárát. 39 évesen, a második zsidótörvény hatálybalépése után még megmenekül a kényszernyugdíjazástól, de '44 áprilisában már nem: 20 év, 6 hónap és 5 nap szolgálati idő után 266 Pengővel és 43 életévével megkapja a Főváros határozatát a nyugdíjazásáról. Nem sokáig élhet vele, június 5-én másodszor és egyben utoljára behívják munkaszolgálatra.

Bejárat: Non scolae sed vitae discimus...

Az előtérbe lépve jobbra nyílik a tornaterem.

Az iskola kívül és belül még lepusztultságában is lenyűgöző: az ólomüveg betéteket és mozaikokat Róth Miksa, a díszítőszobrokat Rákos Manó készítette. A lámpatesteket a Magyar Siemens-Schuckert Művek  szállította. Zsolnay Vilmos Keramikai gyára nemcsak a tornaterem zöld csempéjét, hanem kutakat, padokat és kandallókat is hozott. Mintaiskolának pedig azért is tartották, mert külön pad volt minden tanuló számára, záros fiókkal, és minden teremben szigorúan max. 35 diák számára volt hely, a túlzsúfoltságot elkerülendő. Azért ne gondoljuk, hogy a fogadtatása egyértelműen pozitív volt, a dizájn kapott hideget-meleget, de erről már itt írtam.

A képek egy részét Cili küldte, akivel a Budapest100 idején áprilisban bejártuk a házat. Ezúton is köszi!

Forrás:  Lajta Béla Virtuális Archívum

Tovább a bejegyzésre →

Az egykori Pénzintézeti Központ székháza a Szabadság-téren

Alig lett kész a Hotel Kikelet Pécsen, a Lauber László-Nyíri István építészpáros máris újabb pályázaton remekelt, a Pénzintézeti Központ (PK) székházának tervével. 

1937-et írtunk. A Szabadság-tér déli felének beépítésére már hét évvel azelőtt kiírtak egy tervpályázatot, amelyből csak nagyvonalú rajzok maradtak fenn. Többségükben egy hosszú, monumentális épületet álmodtak a Széchenyi utca vonalába, alul árkádos kialakítással, hogy az Október 6. utca felé is biztosítsák az átjárást. 

a füstbe ment tervek közül a harmadik helyezett

A nagy ház terve füstbe ment, a telket lényegében megfelezték és a Bálvány (ma Október 6.) utca megnyitásával 1938-ban elkezdték felhúzni ezt a hétemeletes vasbetonvázas épületet.  

A Szabadság-térrel megküzdött székesfővárosunk. Időben, anyagiakban és türelemben is sokba volt, mire eljutottak odáig, hogy a helyén éktelenkedő Újépület, azaz a II. József-féle behemót kaszárnya, ahol egy időben cirkuszi versenyeket is rendeztek, majd 1849 után börtönként szolgált és Batthyány Lajos halála helyszínéül, szóval ez a várost északról kvázi lezáró és megcsúfító monstrum eltűnjön. 1898-as elbontása után így lett egy többnyire historizáló, elegáns palotáktól szegélyezett nagyvárosi tér, a közepén zöldterülettel, északi felén félköríves kialakítással, amelyet délről is méltóan illett lezárni. Amikor a PK 1940-ben elkészült, ki is verte a biztosítékot. Kapott hideget-meleget a modern, sőt avantgárd fazon meg a homlokzat miatt: "A PK új palotája nem tetszik a főváros közigazgatási bizottságának", "Miként lehetne kiigazítani a PK új palotájának a homlokzatát?" "A Szabadság-tér és a 'stílus'"- hogy csak párat idézzek az akkori újságok címszavaiból.   

korabeli fotók: Marsovszky Elemérné és társa/Magyar Építészeti Múzeum

nyitott folyosó a tetőn

Nem véletlenül ide, egy kőhajításnyira Alpár Ignác tekintélyt parancsoló Nemzeti Bankjától, épült fel a PK székháza: a város financiális központja volt épp a placcon kialakulóban. Jó hír, hogy a régen annyira kritizált külső alig változott, lásd a lenti, évtizedek és ideológiák felett átívelő fotókat. Belülről pedig bármennyire is forgatták fel, viszonylag kicsi az esélye, hogy az utcáról besétálva rendesen szemrevételezhessük. Ahhoz meg kell hívatni magunkat a jelenleg benne székelő bankkal, vagy minimum számlát nyitni, urambocsá' hitelt venni fel... A Pénzintézeti Központ után az épületben a Magyar Hitel Bank, az MNB devizaosztálya, sőt még az MTV is "lakott", míg a végén el nem adták az osztrák banknak, az meg az olasznak.  

A Szabadság-tér felől a negyvenes években:

majd az ötvenesben:

fotó: FORTEPAN

és ez már a 21. század, még a szökőkút előtti időkben:

fotó: innen

Régen a hetediken volt a konyha, az étterem, a házmesteri és gondnoki lakás, felette a gépészet. Legalul óvóhely, felette banktechnikai helyiségek. Klimatizált volt a földszinti, közönségnek kialakított tér, mennyezetre szerelt sugárzó fűtéssel és akkor még ritkaságnak számító "légüdítő" berendezéssel. A földszinti padlót-falat siklósi márvány borította, ahogy az oszlopokat is, vagy a lépcsőházat és az emeleti folyosókat. A járófelület itt is Emergé gumiszőnyeg borította, mi más is lehetett egy ilyen épületben, a harmincas években. Az irodákban is ez volt, a tanácsteremben és az elnöknél viszont parketta járt a márványfalhoz. A pénztári és lépcsőházi üvegfalak váza, az ajtók, a főbejárat ajtói mind bronzból készültek, Jungfer Gyula üzemében. A hatvanas években az éttermi teraszt beépítették, a földszinti üvegbeton falakba ablakokat nyitottak. 1986-ban a földszintet teljesen áttervezték és akkor kukázták ki a bronz bejárati ajtókat is, hogy helyettük rozsdamentes acél legyen. 

belső dizájn anno (fotó: Marsovszky Elemérné/MÉM)

A térre néző homlokzat asszimetrikus, jobb oldalán, a földszinten Medgyessy Ferenc domborműve, a Szüretelők, felette, a másodikon az egykori elnöki iroda loggiája. 

a szökőkút csak néhány éve van

2008-ban volt Lauber László, Nyíri István emlékkiállítás a HAP Galériában, amelynek megnyitóján Ferkai András mondott beszédet. Naná, hogy lemaradtam róla, viszont a világhálón ez is megvan, így nem is bénáznék tovább az építészek munkájának méltatásával, hogy bejön a ház, nyilván eddig is kiderült a nyájas olvasónak. Szóval, aki eddig kitartott, most semmiképp se kattintson el: "... a két építész életművéről szeretnék beszélni, melyről többen meggyőződéssel állítjuk, hogy a 20. századi magyar építészet legjavához tartozik. Hogyan is lehetne ezt az állítást alátámasztani, a munkák kiválóságát magyarázni? Mitől olyan jók, mennyiben különböznek a kortársak hasonló színvonalú épületeitől? Miről ismerszik meg egy Lauber és egy Nyíri-ház, és miről a Nyíri-Lauber? Iparterves kollégáimtól sok történetet hallottam az ott dolgozó Lauber Lászlóról. Nagy részük nem mesélhető el ilyen nagy nyilvánosság előtt. Azt viszont elmondhatom, hogy valamennyien lelkesen beszéltek Lauber tűhegyes ceruzával rajzolt gyönyörű unterlágjairól, okos és pontos alaprajzairól, patikamérlegen kiegyensúlyozott homlokzatairól, általában arról a fantasztikus arányérzékről, amely minden munkáját jellemzi. Legtöbbször a Honvédelmi Minisztérium-II épületét és a Vasipari Kutatót emlegették, de gyakran felidézték a Szabadság téri Pénzügyi Központot is a háború előttről. A kulcsszó az elegancia volt: természetesen könnyed és nagyvonalú magatartás, mely Laubernek nem csak az építészetére, de emberi habitusára is vonatkozott. Ahogy mondani szokták, igazi úriember volt. A Wälder-iroda tagjait ábrázoló fényképen egy kimondottan jóképű fiatalember áll a bal szélen. Jól szabott öltönyben, gondosan megkötött nyakkendőben, kedvesen és magabiztosan mosolyogva néz – no nem ránk –, hanem jobbra lefelé, talán éppen a férfiak közt középen ülő hölgyre.

Lauber fent balról az első, mellette Nyíri (bekeretezve). Forrás: Wikipédia

Úriember marad ’45 után is, dacolva a proletárdiktatúrával, és az állami tervezőiroda taposómalmában sem tesz engedményeket a minőséggel kapcsolatban. Amit ekkoriban kiad a kezéből, az ugyanolyan igényes és vállalható munka, mint a háború előttiek... A végletekig vitt, már-már arisztokratikusnak mondható minőség-igény, és annak ütközése a silány korral azonban – úgy tűnik – felőrölte Lauber erejét. Az építész szakmában fiatalként, 51 éves korában vitte sírba az alkohol.

Az említett fényképen a Lauber mellett álló Nyíri István kinéz a képből, de ugyancsak nem ránk, hanem elgondolkodva, mintha befelé figyelne. Komoly, felelősségteljes ember: hadifogságban meghalt apja helyett ekkor már ő, a legidősebb fiúgyermek tartja el családját. A Lauberrel közös munkákból nehéz megállapítani, mennyi az ő hozzájárulása azokhoz. Hogy milyen lehetett saját építészi világa, azt könnyebb a háború után önállóan jegyzett művek alapján rekonstruálni. A csepeli posta a közös alkotásokra emlékeztet, az Engels téri buszpályaudvar azonban arról tanúskodik, hogy Nyíri – ha módja van rá – szívesen tervez játékosabb, könnyedebb kompozíciót, használ többféle anyagot, faktúrát, s él a gazdagabb formálás lehetőségével...

... a Nyíri-Lauber házak ... más tervezők épületeitől könnyen megkülönböztethetők. Alaprajzuk gondos, a lakások elrendezése, méretezése körültekintő. A Szép utcai és az alsó Váci utcai bérházak összefogott, nagyvonalú homlokzatukkal emelkednek ki az átlagból. Az Irányi utcai bérház – melyről annak idején lélegzetelállító fénykép készült – feszült arányain sokat rontott a manzárdtető ráépítése és a földszint lecsupaszítása. A gyönyörű tetőkertes Kékgolyó utcai bérház ma csak árnyéka egykori valójának. Regélni lehetne a Szabó Ilonka utcai bérvilla finoman megoldott bejáratáról és a mecseki üdülőszálló kilátás felé forduló szép ívéről. Ezek a példák az igazán nyíri-lauberes épületek. Semmi erőlködés és túllihegés, semmi kompromisszum: természetes és elegánsan modern alkotások." 

Lauber László, Nyíri István - innen

Felhasznált irodalom:

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Fény és forma

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest

Tovább a bejegyzésre →

Az MTA bérház az Astoriánál

Meglepett, amikor a szakirodalom felvilágosított, hogy az Astoriánál álló épületkomplexum nem egy ház, hanem valójában kettő. Bizony, az órásat (Georgia-ház), ami majd egy másik poszt témája lehet, Barát Béla és Novák Ede jegyzi 1935-ből, amihez 4 évvel később épült meg a lekerekített sarkú MTA bérház, lekoppintva a nagytesó homlokzati tagolását, nyilván az egységes kép kialakítása végett. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó tíz éve Brad Pitt a sarkon, a háztetőn koptatta a betont Robert Redforddal, meg lehet nézni a Kémjátszmában.)

A határ itt húzódik, a Rákóczi úti fronton, a vonalnál:

Különben az egész házat, órástul, már a fővárosba kerülésem első pillanatában megjegyeztem magamnak, annyira jellegzetes és annyira kiemelkedik a Rákóczi úti eklektikából. Ráadásul 15 éve, amikor gyakran megfordultam az East-West Center sokadik emeletén, abban az irodában, ami pont szemben van az órával, lenyűgözött a látványa. Hát nem kisebb volt Hültl Dezső feladata, mint a Georgia mellé, ami a csúcsra repítette a Barát-Novák párost, tervezni egy házat. Persze ő addigra (69 évesen) túl volt már nagyjából mindenen, úgymint a Péterffy Sándor utcai Kórház igazán figyelemreméltó terve, a néhai Récsey buszgarázs, a Pajor Szanatórium a Vas utcában és kismillió bérház. Ráadásul apósától, aki történetesen Hauszmann Alajos, (hát nősülni tudni kell, ugye) 1913-ban megörökölte az egyetemi katedrát, ahol "fascinálóan színes... brilliáns rajzokkal kísért előadásai... és közvetlensége... igazi élményt jelentett hallgatói számára" (Rados Jenő). 

Szóval így. Mondhatnánk, hogy kirázta a kisujjából a tervet, de ez az épület azért spéci, mert ami ennyire szem előtt van, azzal szemben sokkal nagyobb az elvárás is. Pont a stratégiai hely miatt zártkörű pályázaton döntöttek arról, ki tervezze. Egy biztos volt, a városrendezés tartotta magát ahhoz, hogy a gyalogosoknak és a járműveknek nagyobb teret kell biztosítani, így a beépítés vonalát hátrébb húzták, ezért olyan egy picit, mintha tér lenne az egész Astoria, pedig valójában nem is.   

Az építtetőről, a Magyar Tudományos Akadémia alapítványáról tanúskodik a Károly körúti homlokzatról letekintő, vörösrézlemezből domborított Minerva, más értelmezésben Hungária (a szobrász Pásztor János, kivitelezője Jungfer Gyula), kezében pajzs és kehely,

a bejárat felett pedig két nőalak támaszkodik egy koronás címernek:

Ami a stílusát illeti, Hültl munkái ugyan többségében a neobarokk és a neoreneszánsz felé hajlanak (ez persze pont nem áll a Péterffyre és a buszgarázsra sem, amiket én kiemeltem), de itt összehozott egy olyan egyveleget, amiben van modern, eklektikus és némi klasszicista is és jól mutatnak együtt. Ferkaihoz fordulok, aki azt írja: "hagyományos tömegkompozíció, enyhén klasszicizáló modern formákkal". 

A henger alakú sarokrész, ami a formái és díszítőelemei miatt a leginkább klasszicizáló, ovális alaprajzú szobákat takar (hö-hö!), és remekül idomulva a telekformához bástyaként uralja a teret. Mint hab a tortán virít a bankreklám a tetőn. Nem tudom ez rosszabb-e, vagy a hengeren a második emelet táján körbefutó óriás gorenje, remélem hogy legalább sokat fizetnek érte. 

A kapualjban, bejutva a második, semmi esetre sem korabeli kapun, a régi portásfülke zárva. Bent dupla belmagasságú, oszlopos előcsarnok, amiből jobbra és balra is lépcsőház vezet fel. Másodszor voltam itt életemben, de ugyanúgy leesett az állam, annyira nagy a tér és letisztultak a formák. Az jutott eszembe, hogy Olaszországban láttam ilyen palazzokat, mint ez, ahol a márvány borította előcsarnokban simán meg lehetne tartani a gimis évfolyamtalálkozót, ballagást, Carrie Bradshaw esküvőjét, egyszóval bármit.

Felfelé sima lift és teherlift is van, én, mint mindig, most is a lépcsőt választom, ami mindkét oldalon egyforma és az udvarra néző ablakok világítják meg:

Az udvar nem tartogat meglepetést, a szokásos pesti belvárosi dzsumbuj, nem csodálkoznék, ha egyszer elhantolt tetemek miatt kerülne a híradásokba, pedig ez jobb sorsra érdemes, nagy is, és különben is itt volt a Georgia-ház díszmedencéje, ami visszatükrözte az épületet.  

És akkor a tetőteraszról meg nem is beszéltünk, pedig van az is, igaz, hogy az udvarra néző oldal egy részét beépítették (lásd jobb sarok, bal oldalt pedig már a Georgia terasza az órával):

Pestimádók, tegye fel a kezét, aki nem járna ide szívesen dolgozni, egy ötödik emeleti irodába, a négy szoba hallos lakások egyikébe, ahonnét az ovális szobából az Astoriát és az Erzsébet hidat látni? Na ugye.

Tovább a bejegyzésre →