 |
| Gróf Széchenyi István Községi Felső Kereskedelmi Fiúiskola |
Lajta Béla összművészeti alkotása a Vas utcában igazi jutalomjáték volt az építésznek, hála Bárczy István akkori polgármesternek, aki a fővárosban nemcsak a lakás-, hanem az iskolaépítést is nagy erőkkel szorgalmazta. Majd száz évvel ezelőtt olyan mintaiskolát sikerült felépíteni, amit - talán nem köveznek meg, ha leírom-, azóta sem. Lajta tervezett benne mindent (vagy szinte): a vasbeton szerkezetű épületet a kilincseivel, a világítótestekkel, az ornamensekkel és a berendezéssel együtt. 1909-ben még óvoda és egy földszintes ház állt a helyén, aztán a főváros tanácsa üzletet kötött az ingatlan tulajdonosával, lealkudta potom tíz koronával az ölenkénti 470 koronás árat, meglett a telek, és Lajta elkezdhetett rajzolni. Az iskola 1912-re készült el, nem kevés módosítás és újratervezés után, de bőven maradt még munka a következő évre is. Amikor átadták, lelkendezve írta egy újság, hogy "osztálytermei és mellékhelyiségei oly világosak, mintha nyílt utczán volna az ember... Tornaterme pedig, amely dísztermül is szolgál, olyan nagy, hogy egyszerre két osztály is tornászhatik benne és ráadásul vívásra is be van rendezve, mert itt minden tanuló vívni is fog." Ebben a vívásra is berendezett, élénkzöld Zsolnay csempével burkolt és Lajta népművészeti motívumaival díszített tornateremben állomásozott két századnyi katona 1914-ben, majd miután valószínűleg veszélyesebb terepekre távoztak, a vezetőség újramázoltatta a falakat, és elszállíttatta az ott felejtett, öt szekérre való szalmát.
A Vas utczai községi felső kereskedelmi iskolában nemcsak németet és franciát, ahogy az általában szokás volt, hanem angolt is oktattak. Szerb Antal képzettsége tökéletesen illett a profilba, eredetileg francia és angol tanárként alkalmazták, de később németet és magyart is tanított. Diploma után, 1926 szeptemberében került ide, ideiglenes megbízással. A folyosón ma is látni egy érettségi tablót ezekből az évekből, amelyen Dr. Szerb Elekként tüntetik fel. 1927 őszén véglegesítik, 260 Pengő fizetést és 152P lakáspénzt kap. Az 1929-es tanári regiszter szerint még nőtlen. Lakner Amáliát csak 1932-ben veszi el, de pár év múlva el is válnak, amit az 1937-es lajstrom is tanúsít. Ebből az is kiderül, Szerb kézírásával, hogy "a grazi egyetemen hallgattam egy fél évet, a Londoni University College-n kettőt, 7 nyári szünidőmet töltöttem Párisban, négyszer voltam Olaszországban és egy évig angol-német levelező voltam a Ruggyantaárugyárban". A kezdetektől részt vett az iskola Önképzőkörének munkájában, aminek később az elnöke is lett, de emlékezetesek az iskolai és nemzeti ünnepeken tartott, a modern irodalmat és művészeteket népszerűsítő beszédei is. 1938-ban újranősült, elvette Bálint Klárát. 39 évesen, a második zsidótörvény hatálybalépése után még megmenekül a kényszernyugdíjazástól, de '44 áprilisában már nem: 20 év, 6 hónap és 5 nap szolgálati idő után 266 Pengővel és 43 életévével megkapja a Főváros határozatát a nyugdíjazásáról. Nem sokáig élhet vele, június 5-én másodszor és egyben utoljára behívják munkaszolgálatra.
 |
| Bejárat: Non scolae sed vitae discimus... |
 |
| Az előtérbe lépve jobbra nyílik a tornaterem. |
Az iskola kívül és belül még lepusztultságában is lenyűgöző: az ólomüveg betéteket és mozaikokat Róth Miksa, a díszítőszobrokat Rákos Manó
készítette. A lámpatesteket a Magyar Siemens-Schuckert Művek szállította. Zsolnay Vilmos Keramikai gyára nemcsak a tornaterem zöld csempéjét, hanem kutakat, padokat és kandallókat is hozott. Mintaiskolának pedig azért is tartották, mert külön pad volt minden tanuló számára, záros fiókkal, és minden teremben szigorúan max. 35 diák számára volt hely, a túlzsúfoltságot elkerülendő. Azért ne gondoljuk, hogy a fogadtatása egyértelműen pozitív volt, a dizájn kapott hideget-meleget, de erről már itt írtam.
A képek egy részét Cili küldte, akivel a Budapest100 idején áprilisban bejártuk a házat. Ezúton is köszi!
