Fonyód, Várhegy utca 20, tornácos ház a hegyoldalban

Pár éve volt már szó arról, hogy milyen jó lenne egy vidéki ház és bár egzisztenciálisan szemernyit sem kerültem közelebb a projekthez, álmodni még lehet. Fonyódon, a Várhegyen, a kilátóba menet találtuk ezt a házat, és ez fizimiskára pont olyan, amit el tudnék képzelni bazsalikommal, levendulával és egyéb cuccokkal a kertben és egy olyan énemmel, amilyen (még) nem is vagyok, vagyis ház körül kapálgatós, konyhakertezős, stb. De most még lehet arra hivatkozni, hogy Budapesten erre nincs lehetőségem, nincsenek meg a körülmények, pedig vágyom rá, igen. Szóval, Várhegy utca 20, akit érdekel a ház, telefonszám is van a 2. képen, és mielőtt bárki azt hinné, zsíros jutalékot kapok a helyi ingatlanosoktól, esetleg a tulajtól, azok nagyot tévednek. Csak tetszik a ház. Azért azt nem árt tudni, hogy ez nem egy láblógatós vízparti nyaraló, hanem komoly munkákat és felújítást igénylő, tornácos gyöngyszem a hegyoldalban, szóval aki nem szereti a hegynek felfelé menetet, az inkább ne ácsingózzon rá, mert ide gyalogolni kell, ha csak nem akarja valaki állandóan a kocsi pedálját nyomni. A lélegzetelállító panorámát nyújtó kilátó alatt van, a Fonyódi hegy oldalában, a homlokzata nyugatra néz. Gyönyörű virágok nyílnak a kertben, de legfőbb vonzereje számomra a tornác. Vajon kik építették és hányan laktak itt? Csak nyarakra vagy egész évre szólt? Valami azt súgja, nem hétvégi háznak épült, csak az idős lakók elmenetele után nem maradt senki, aki igényt tartana rá és főleg fel akarná újítani, szerkezetét megerősíteni, ami biztosan ráférne. Pedig a tornác és a kert virágai fényes nyarakról mesélnek, és a kilátó gyalog ide már közel van, igaz, erős hegymenetben, de pazar a látvány a tóra és Somogyra. 

A háztól pár percre van a Várhegy-kilátó, ahonnét a naplemente....

... és a déli part látványa.

Én megvenném, ha...

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Egy nap a Börzsönyben

Éreztem már a múltkori poszt befejezésekor, hogy a Börzsönnyel még nem végeztem, és félek, ez egy darabig így is marad. Bejön a hely. Szeretem hogy egyszerre vadregényes a táj és kissé retró az infrastruktúra, hogy más a régi tornácos házak homlokzata, mint nálunk Somogyban és hogy olyan helységnevek vannak, mint Kemence és Nőtincs vagy a Szobból továbbgondolt Boszob.

Aktuális kedvencem, Kemence ma ezer fős település, macskaugrásnyira a szlovák határtól. A 18. század második felében még Hont vármegye székhelye volt, erről a falu közepén, egy lanka után előbukkanó, fenyőfákkal körbeültetett és világháborús emlékoszloppal megtoldott romantikus épület árulkodik, ma általános iskola.

a hátsó front 

A kedvenc kemencei lakóházam elhagyatott tornáccal és színes üveggel: 

Vámosmikolán sem pezsgett különösebben az élet, viszont az ilyen sátortetős házak az egyszerűségük dacára nagyon üdítőnek hatnak a földszintes tornácos- és a szocialista éra falusi kockaházai között:

A Nagybörzsöny felé vezető úton beszálltunk az időgépbe és 200 évvel ezelőtt zuhantunk ki, itt: 

A faluba érve H. néni meghívott minket az augusztus 20-i búcsúra, ami a falu mesés fekvése és a régi házak meglepően nagy száma alapján egészen biztosan kihagyhatatlan, pláne hogy vízimalom is van és kisvasút az erdőben.

A Nagybörzsöny legszebb kerítése verseny dobogósai:

egyedi

klasszikus és rozsdás

vintage

Persze akkor még nem voltunk Kóspallagon, és nem láttam ezt a margarétásat: 

És végül Zebegény:

Folyt. köv.

Tovább a bejegyzésre →

Falusi ház a Börzsönyben és hasonló álmodozások

Szívesen kezdeném úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, de érzem, hogy csöpögős lenne, pedig ez a  ház megérdemelné a romantikus felvezetést. Szokolya a Börzsöny déli részén, a Duna partjától, Kismarostól pár kilométerre fekszik, nem túl frekventált helyen. A környék egykor kedvelt kiránduló- és  túrázóhelyei ma kissé elhanyagoltnak látszanak, mindegyikre ráférne egy fazonigazítás. A retró hangulatot nem nagyon kell keresni, Királyrét fele az úton impozáns, üres ipari csarnok, özönvíz előtti teherautó, benzinkút, majd Királyrétre beérve elhagyott turistaszálló fogad - minden sarkon belebotlunk múltunk egy darabjába. A szokolyai ház (Fő utca 93.) viszonylag jó állapotban van, bár nem látszik lakottnak, de menthetetlenül lepusztultnak sem. A kapu melletti oszlopokon 1913 áll és egy monogram, SZJ. Tornácos, füves udvar, rózsabokrokkal és egy régóta használaton kívüli, kissé viseltes kukoricagóréval. Ha tehetném, biztos megvenném, stresszmentes, egészséges vidéki életet élnék, és a mobiltelefont jól eldugnám az udvar végibe, csak wifi legyen! És bioparadicsomot termesztenék, stb, stb, pont ahogy egy éve itt leírtam.

Szokolyán a posta sem akármilyen, innen lehet kézzel írott levelet, képeslapot és extrém esetben táviratot feladni, ha véletlenül úgy eldugná az ember a mobilját, hogy soha többé nem kerülne elő és urambocsá, még a telefonszámok is elvesznének....

Szokolya, régi kapu

Királyrét: itt már nem kapni szállást...

  

... és tankolni sem lehet.

De van retró géppark az erdei vasút mellett.

Ja, és nem volt nálam fényképezőgép, csak mobil, az életlen képeket így instagrammal igyekeztem vonzóbbá tenni. Ugye milyen jó, ha van egy mobilunk?

Tovább a bejegyzésre →