Szobrászműtermek a Várbazár árkádsorán- rekonstrukció előtt

Majdnem két éve jártam először a Várbazárban, először egy filmforgatás alkalmával, tulajdonképpen véletlenül. Másodszor a lakóházakat jártuk végig. Nem voltam sem a régi műtermekben, sem a fenti részen, a régi Ifipark helyén. Akkor annyira a hatása alá kerültem az élménynek, hogy 3 posztot is szenteltem a Várbazárnak, de így is vissza kellett fogni magamat, hogy ne írjak külön a volt testőrpalotáról is, amiről még kismillió kép lapul a mappában, pl. ezek: 

A napokban a kolléganőm említette, hogy a rekonstrukciós munkák megkezdésére utaló jeleket tapasztalt, így egyik reggel a Szarvas téren egy gyors döntéssel leszálltam a buszról és elsétáltam arra.

A generálkivitelező, a Swietelsky-WHB konzorcium zászlaját tényleg felhúzták és van némi mozgás, egy gép, pár citromsárga védősapkás munkás, amúgy lentről, az utcáról nézve még minden változatlan. 

Az árkádsoron viszont kitörtek egy csomó üveget, és végre nem homályos ablakon keresztül, hanem direktben be lehet látni néhány műterembe. A három régi bejegyzésem közül a személyes kedvencem a szobrászműtermekről szóló volt, úgyhogy a dokumentálás céljából felteszem most ezeket a képeket. Egyúttal arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az itt látható állapotoknál talán csak egy hajszállal volt jobb a helyzet akkor, amikor még itt dolgoztak a művészek, de a genius loci nyilván felejtetett minden negatívumot. A régi bejegyzésből kiderül az is, hogy miért írom ezt, valamint az itt élő-dolgozó szobrászok élettörténete is izgalmas, a képek is jók lettek, úgyhogy mindenképpen érdemes kattintani.

Néhány képet találtam a Fortepanon a hetvenes évekből, sajnos nem sikerült kinyomoznom, melyik szobrászt ábrázolják a művével, ha valaki tudja, írja meg!

Fotó: Fortepan

Ezt a kettőt a fentiek mellett találtam. A falak állapotából ítélve simán készülhettek itt és ha valakinek ismerős a szobor, talán könnyebben beazonosítjuk a művészt:

A mostani képek a műtermek belsejéről:

A déli soron a 13. számú műterem.

Valaki 1988. augusztus 14-én hagyott üzenetet.

Aztán elsétálunk a gloriett előtt és az északi soron is van tovább:

A jövő: a tervek szerint az északi, a volt testőrpalotában a kortárs kreativitás háza lesz, kiállításokkal. Mellette, az árkádsor északi részén képző- és iparművészeti műhelyeket bocsátanak fiatal művészek rendelkezésére, akik a műhelyhasználatért cserébe kinyitják az ajtót az érdeklődők és a turisták előtt. Belül, a bazársor mögött, az Öntőház udvarban lesz az Ifipark kicsinyített mása, egy kisebb színpaddal és vendéglátó helyekkel.

A gloriett után a déli bazársorra kávézót, cukrászdát, pénztárt, előcsarnokot terveztek, a déli lakóházakban pedig a tradíció háza lesz, bármit is jelentsen ez, ajándékbolttal. Látványtervek az árkádsorról a ZOA honlapjáról:

Az első bejegyzés a Várbazár történetéről, a második a lakóházakról szólt, ezeket 2011. októberében írtam.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához. 

Tovább a bejegyzésre →

A Vár 17 pillanata

"Csodálatos, ez még megmaradt. Pedig ezt is lebonthatták volna, mint a Tabánt, mert ez is szép. Nagyon szép az egész Vár. A Bástyasétányon tábornokok sétálnak és valamikor az ő oldalukon elmélte ki az alapelveket széles kalapja alatt ifjúságunk nagy mestere, Pauler Ákos. Azóta már fiatal angyaloknak mondja: Veszem például ezt a csillagot. Amikor kedvenc szavát kimondja: "úgy-e", rábólintanak a mennyei karok és rendek. Az alapelveket már elfelejtettük, a tábornokok megmaradtak, és a kilátás a budai hegyek zengő amphitheátruma felé.

A szerelmek itt szoktak kezdődni, Uram, miért, miért nem, ki tudja. Talán a tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fűti. Néha egy ápolt kiskutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklődik, hogy meddig jutottak. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy már elpattant az első csók, az a bizonyos nem is nagyon kellemes, mert az ember még egy kicsit fél a közvetlen következményektől (talán pofon), és a távoli következményektől (talán házasság), de mégis túl kell esni az első csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig. Sok végzet indult itt útjára, Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs harangja." (Szerb Antal)

Négy éve nézem a panorámát Várral, Gellért-heggyel, Szabadság-szoborral és Napheggyel, így kb. hatvanmilliónyolcszázhuszonháromezerkettőszázhatvannyolc kép sorakozik a "budai vár az ablakból" mappában. Van tavaszi, nyári, őszi, téli, havas, esős, felhős és felhők nélküli, madaras és madarak nélküli,  alkonyati, sárguló faleveles, stb. és mivel talán csak 1-2 került be eddig közvetve valamelyik bejegyzésbe, most összeszedtem néhányat egy helyre. Azért is szeretem, mert az időjárási viszonyoktól függetlenül nagyon hálás téma, kis géppel is (mint az enyém) lehet szép képeket lőni és hát az "elvehetetlen panoráma"... Kár, hogy nemsokára költözünk. Búcsúposzt a Várhoz.

  

Áramszünet a környéken.

A kis fekete házikó...

Megy le a nap.

Esti fényekkel.

Dózsa György tér. 

Persze a végén nem 17 lett, de remélem azért senki nem érzi magát becsapva;)

Az idézet Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára c. könyvéből, Bp, 1935.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz 

a blog Facebook  oldalához.  

Tovább a bejegyzésre →

Akik nyomot hagytak - a Rózsafa utcai fiúk

Bébi, Lecsó, Tyutyu, Csányi, Nyomi, Pisa Misa, Töki, Cowboy- többek közt ők vésték fel nevüket egy Rózsafa utcai klinkertéglás ház falára és hogy ne kelljen sokat találgatni, mikor történt ez, általában dátumozták is a munkát. A feliratok nagy része 1953-54-es, de van tintaceruzás is, Kis Buzától 1943-ból és elvétve a nyolcvanas évekből. 

Kismillió név és alig néhány rajz: egy talicskát toló munkást (elvégre Angyalföldön vagyunk), Cowboy önarcképét kalapostul, a ház melletti Kármelita templom falán pedig egy sipkás férfi portréját találtam, ez utóbbi egy minden bizonnyal befejezetlen, ámde nőiesen görbülő vonal előtt pózol.

Pontosan emlékszem arra, amikor a firkákat felfedeztük. Jó két hónapja volt, egy hosszúra nyúlt séta közben, Angyalföldön. Libabőrös lettem a feliratok láttán, mindenre elszánt, fiatal csavargyári munkásokat, galeriket, rég elfelejtett haverságokat képzeltem mögéjük.

A legfeltűnőbb, hogy ugyanazok több helyre és különböző dátummal véstek, pl. Cowboy, Csányi, vagy M. Laci. D. Tibor többször is „itt járt”, ha minden igaz, először 1947. április 26-án, majd cselekedetét még többször is megörökítette, különböző téglákon. B. Sándorról megtudjuk, hogy „élt, mert szeretett”, H.GY.-ről pedig kiderül, hogy a beceneve nem más, mint Nyúl. Varga J. neve alatt vészjóslóan két évszám is áll, 1965-1981. Van egy „ekkor készültünk” felirat, ami megfejtésre vár.

Tovább haladva a Huba utca felé, a Kármelita templom bejárata melletti falon viszont egész sor teljes, vezeték és keresztnévvel ellátott felirat látható, a legtöbb talán 1953-ból. M. József, aki 1945-ben született, 16 évesen véste be magát, Üveges József Sümegről 1957-ben járt itt és egy minden előző vonalat eltörlő Take That is ott virít, valószínűleg nem annyira az ötvenes évekből. Remélem, hogy az 1950-es, monogramokkal ellátott szív szereplőinek románca jól végződött és sajnálom, hogy a női nem ennyire alulreprezentált, mindössze egy Csillát és Zsuzsát találtam.

Az általam látott legrégebbi firkát a Budakesziről érkezett György hagyta a falon ceruzával, 1905-ben. Aztán vannak az ötvenhatosok. Mit nem adnék azért, hogy Balasa Istvánnal beszélhessek, aki 1956. október 24-én vésett, vagy T.B.-vel, aki december 26-án, Karácsonykor hagyott nyomot.

Hazaérve, mint éhes oroszlán vetettem rá magamat a keresőre. Megtaláltam a Liget galéria egykori kiállítását, ebben említik a firkákat, és a templom honlapját, aztán kb. ennyi. Kétségbeesésemben bepróbálkoztam a Lecsó+Nyomi+Bébi-vel is, mérsékelt sikerrel. Azonnal világgá akartam kürtölni, amit találtam, aztán inkább tovább kerestem. A templom melletti klinkertéglás lakóházról kiderítettem, hogy 1897-ben építtették a budapesti Kármeliták, akiknek akkor már a Huba utcában állt egy rendháza kis kápolnával. A lakóház földszintjén, a Rózsafa utca felől végig bolthelyiségek voltak, a két emeleten végig szoba-konyhás lakások (ez alól az épület sarka csak a kivétel, ott van két nagyobb is), szintenként 2 hálófülke és 6 db „closett”, valamint egy szerény, de mégis mutatós lépcsőház:

A használatbavételi engedély Soós István háztulajdonos  (úgy is mint győri házfőnök atya) kérelmére 1898. augusztus 1-én adatik meg a VI. kerületi elöljáróság által. A mostani lakók elmondása alapján a háború előtt a ház "a papoké volt", de volt, aki úgy mondta, apácák laktak itt. Az ötvenes években, amikor a rendszer feloszlatja a rendet, változik a helyzet, jönnek a „civilek”, 1951-ben már V. Irén bérlő kérelmezi egy II. emeleti lakás átalakítását, a hatvanas években pedig a földszinti fodrászüzletben emelnek válaszfalat, hogy a lakást az üzlethelyiségtől elválasszák. 

Már áll a ház, amikor 1898. október 15-én a Kármelhegyi Boldogasszony Templom alapkövét leteszik. Hofhauser Antal tervei alapján épül és pontosan egy év múlva szentelik fel olyan illusztris vendég jelenlétében, mint I. Ferenc József császár és király... 

innen

Az épület nagyon szép (nekem a tégla alapból a gyengém), s mivel felülnézetből a kert sem néz ki rosszul, megérdemelnek egy külön posztot.

Nem hagyott nyugodni, kik voltak a fiúk, akik kitartóan, újra és újra bevésték nevüket a falakba. Újabb terepszemle, ezúttal reggel munkába menetel előtt, mínusz 10 fokban. Éppen lefagyott kézzel fényképezem a falat, amitől minden alkalommal a hátam borsózik, annyira megbabonáz, amikor megáll mellettem valaki, és mesélni kezd. Azt mondja, ő ugyan nem ismerte őket, de úgy tudja, diákok voltak, nem feltétlenül a ház lakói és sokan disszidáltak már közülük. Ekkor éreztem, van itt még ennél több is. Két hét múlva, a következő felvonásban megkérdeztünk néhány lakót, de szinte kivétel nélkül azt állították, ők nem látták a firkákat, tudtak azonban a papokról és/vagy az apácákról. Aztán kölcsönbe kaptam az Angyalföld 1956 c. kiadványt. Ebből, kis rávezető segédlettel, kiderült, hogy ’56-ban már a Huba utcai kármelita rendház egyik szárnyában működött a 35. sz. Építőipari iskola (és?) kollégiuma, az utca másik oldalán pedig a Berzsenyi Dániel Gimnázium, vagyis tele volt a környék firkálásra fogékony, fiatal fiúval. Ekkor találtam rá egy cikkre a nol.hu-n, Bakos Zoltán graffitigyűjtőről, amely azt írja, hogy „a Huba utcában a karmelita templom melletti iskola falán található egy régi osztálynévsor monogramokból. Idős urak már, akik még élnek az egykori osztályból. Sokan elhagyták az országot '56-ban. De ha tehetik, évente összejönnek ott a falnál ünnepelni, emlékezni. Ami másoknak néhány jelentés nélküli karc, nekik kegyhely.” Szóval, tényleg igaz, hogy sokan disszidáltak…  Talán TGY is, akinek kezdőbetűit egy U.S.A. 1963 felirat mellett lehet olvasni?

A feljegyzések szerint ’56-ban a tanulók mestereik vezetésével a Rádió körüli harcokban is részt vettek, de a Huba utcában sem volt nyugodt a helyzet. Október 25-én például egy harckocsit rendeltek ki ide, mert a bejelentések alapján "nagyobb csoport fiatal fegyveres tartózkodott az utcában". V. ezredes vezényletével ki is vonult a harckocsi és egy fiatal fegyverest talált, aki géppisztollyal lövöldözött. Érdekes adalék még, hogy a kollégiumban imaházat is berendeztek az iskolaigazgató engedélyével, a gyerekek pedig a két háború közti legelterjedtebb vallásos gyermekszervezet, a Szívgárda jelvényeit viselték. 1957. január 23-án, a forradalom negyedéves évfordulóján több kerületi iskolában, köztük a Huba utcaiban is kénytelenek voltak rendőri ellenőrzést tartani, mert a Berzsenyiben például a diákok 90%-a kokárdával és fekete szalaggal jelent meg a tanításon.

Szóval, idáig jutottam. Jó lenne arcokat és élettörténeteket rendelni a nevek mellé, tudni, kik voltak ők, milyen volt 1953-ban, vagyis 60 éve idejárni gimibe vagy építőipariba, mi történt itt a forradalom idején, kik laktak akkortájt a Rózsafa utcai házban, ami "régen a papoké volt"… A fal nem válaszol, de amíg állnak az épületek, a nevek kitörölhetetlenül ott maradnak.

Akik még nyomot hagytak: 

Hicsi, Bébi, Lecsó 1954.III.2., Tyutyu 1956.I.4., Dika, Töki, Tapi 1971.III.2., Nyomi,Nyomesz,  Csányi, Buza Sándor, Kis Buza, Majzik Laci 1953.XI.23, Buci, Csicsi-ke 1954, Buza Gy 1958, Vak: 1953.XI.13., 1954, Kowboy, Bubu 1951, Mágnesszem, Gyuszi, H. Robert, Suha 1954.VI., Batyu, Cika, Suhanc, Cupi, S. Gyuszi, Kiss Imre, Tunya, Szamoca, Csésze 1954, Ubul, Deli Tibor, Pisa Misa, Nyúl (H. Gy.), Csontos, Ádám László, Czibor L, Kopor István Isaszeg, Radics Lajos, Moravszky József 1961.XI.11-én, szül.1945, Balasa István, Mészáros István, Hevér László, Horváth István, Mohikán, Hlacsok László és sokan mások…

Ha olvassa ezt valaki közülük, vagy ismeri őket, írjon a kep.ter.blog@gmail.com címre.

Források: 

Eörsi László-Juhász Katalin-Szabó Ivett: Angyalföld 1956

Budapest Főváros Levéltára

Köszönöm S.Márta, P.Pál, K.Róbert, M.Balázs segítségét.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.  

Kapcsolódó bejegyzések:
A folytatás ebben a bejegyzésben olvasható, itt vannak képek a találkozásról, az RTL Klub 21.század c. műsorában bemutatott dokumentumfilmet Lecsóval és velem ITT nézhetitek meg.
Lecsó naplójából közölt részletek: 1. rész 2. rész

Tovább a bejegyzésre →