Kép-tér

Szedő Gáspár kereskedő 1896-ban kötött házasságot Weisz Rózával. A frigy anyagi feltételeit szerződésben is rögzítették, eszerint a nő tízezer forintot ad át házasságuk tartama alatti szabad kezelési és haszonélvezeti joggal. Ezen felül hoz még 800 osztrák forint értékű hozományt, ruhaneműket és házi felszereléseket. Szedő, akinek akkor még a Zrínyi utcában van papíráru raktára, szintén tízezer forint vagyonnal érkezik a közös életbe és felesége részére hitbér címen 5000 forintot köt le és biztosít a vagyonából arra az esetre, ha neje őt túlélné. 1902-ben már az Alkotmány utcában van a raktár, majd telket vásárolnak a szintén papírkereskedő Galitzenstein Ármintól, a Hajós utcában, ahol előzőleg egy cipészmester emeletes lakóháza állt. A telek nem túl nagy, de nekik pont megfelel, félúton van a Dessewffy utca és a forgalmas Váci körút (ma Bajcsy Zsilinszky út) között. Az üzletet is magában foglaló ház terveit két pályakezdő építésszel, Málnai Bélával és Román Miklóssal készíttetik el. Szép ház lesz, mire elkészül, talán a legszebb, leginkább haladó szellemű az akkori Hajós utcában, hiszen a Napóleon-udvar, a 25-ös szám alatt csak egy év múlva kezd el épülni. Szedőéké háromemeletes, a legfelső szinten műterem, üveg előtetővel, a homlokzaton, a kapu rácsán, az erkély- és a lépcsőkorlátokon annyi virágdísz, amennyi csak odafér. De ami leginkább kiemeli a többi közül: hatalmas, színes ólomüveg ablakok kerülnek a főlépcsőház fordulóiba az üvegfestő Róth Miksától. A szecessziós részleteket a belsőkből sem sajnálják, ma is megvannak a kilincsek, a színes virágmintás csempe. Gyönyörűek az ajtók, a régi ablakkeretek, lényegében minden részlet tisztán és egységesen szecessziós. A nem túl tágas és világos vesztibült is valószínűleg Róth Miksa műhelyéből származó üvegmozaikokkal díszítették. Innét lép az ember a főlépcsőházba, ami csak az üvegtetőn és az ólomüveg ablakokon át kap fényt. Így sosincs teljesen világos, de ettől van páratlan hangulata.

A használatba vételi engedély 1904. április 20-án kelt. A földszintre költöztetik a papírügynökségi és bizományi üzletet, de Szedőék csak 1905-ben költöznek be. A sors azonban nem túl bőkezű, Szedő Gáspárnak a beköltözés után csak tizenegy évet ad a Hajós utcai szép házban. 1916-os halála után a Szedő Gáspár és Társa Papírkereskedelmi Rt még működik, egykori cégvezetője és társa, Koessler Ernő veszi kézbe az irányítást. Az özvegy később eladja a házat, mert 1922-ben már más a tulajdonos, Gross Simon és neje. Koessler 1930-as haláláig biztosan létezett a cég.

De kanyarodjunk vissza egy pillanatra a tervezőkhöz. Málnai Béla 1901-ben diplomázott. 1903-ban, amikor a megbízás megtalálja, még csak 25 éves. Rövidebb külföldi tanulmányutakról hazatérve dolgozott Lechner Ödön mellett, valószínűleg a Postatakarékpénztár alaprajzain, majd később belépett Lajta irodájába. Több vidéki építészeti pályázat terve tanúskodik róla, hogy nemcsak Román Miklóssal, hanem rövid ideig más építészekkel (1) is együttműködött. 1907-ben társult Haász Gyulával, és fontosabb munkáit vele együtt illetve önállóan alkotta meg. A Hajós utca 32 nemcsak a pályakezdés miatt foglal el speciális helyet Málnai életében, hanem mert itt még annyira letisztult és egységes szecessziós formanyelvet használ, amitől később eltávolodik, és bár tervez még szecessziós épületet, legkiemelkedőbb munkáit a modernt előrevetítő illetve premodern stílusban alkotja meg. Román Miklós a saját öccsével, Ernővel áll össze 1906-tól, és Lajta követőiként egy sor későszecessziós épület tervét jegyzik.

A Tervtárban talált régi terveken a Szedő Gáspár és neje üzleti háza elnevezés áll. A pincébe a lakók részére leválasztott rekeszeken kívül raktárak is kerültek, a papírügynökségi és bizományi üzlet pedig a földszinten kapott helyet. Egy szinttel feljebb, az üzleti karzaton volt egy iroda, hátul raktárak, illetve a melléklécsőről nyílt a házmester lakása. A háznak igazán kicsi és sötét udvara van az utcai, „menő” traktus és a hátsó, cselédlépcsős, kis lakásos rész közt. De közös udvart zár be a szomszéd házzal is, ami elsőre nem tűnik túl vidámnak, mert az ide néző falakat még az életben nem újították fel és ahogy az utcai homlokzaton is, itt is egy csomó helyen hiányzik a vakolat. Ide egyetlen egy, nem is kicsi terasz nyílik, az első emeletről, az építtető lakásából, amibe ott létemkor rögtön beleszerettem. Nem tudnám megmondani, hogy a csend, a szecessziós kovácsoltvas korlát vagy a rengeteg élő növény miatt, a foltokban hiányzó vakolat egyáltalán nem zavart.

A ház 1903 május 7-én szignált tervein Román Miklós és Málnai Béla neve mellett Kondor és Feledi építőmesterek vannak még feltüntetve. Egy hónappal később némileg módosítják a terveket, ezeken Málnai és Román neve már nem szerepel. Az utcára néző traktusban szintenként egy lakás nyílt a főlépcsőházból, az első emeleten, a belső udvarra nyíló teraszos lakásban lakhattak Szedőék. Az utcára három szoba nézett. A hátsó részben szintenként egy, kisebb lakás volt két szobával, a kisebb pénzű bérlőknek. A padlást műterem foglalta el, s egész biztosan eleve fényképésznek tervezték Málnaiék, mert a tervek a középső nagy helyiség mellett sötétkamrákat és két lemez-edzőszobát ábrázolnak, de középen terasz is volt. A műterem első bérlője a Király utca 30-ból ideköltöző Wottitz Manfréd Czinkográfiai Műintézet, ők 1908-ig maradnak. A következő évtől 1912-ig e címen működik Haász és Málnai építészirodája (2). Feltételezem, hogy az építészek költöztek a fényképész helyére, és Málnai ez idő alatt itt szerkesztette A Ház c. folyóiratot is.

Az építtetők és Málnai feltételezett jó kapcsolatáról árulkodik az is, hogy 1911-ben velük terveztetik meg a Virányos út 21 szám alatti, emeletes villájukat.

A házban lakott még valószínűleg Szedő édesanyja (3), de a bérlők közt találtam bútorgyárost, MÁV ellenőrt, operaházi tagot, és itt lakott egy ideig Diener-Dénes Rezső (4) festőművész is. Talán ő követte az építészeket a műteremlakásban, ami viszont sokkal később Kudlik Júlia lakhelyéül szolgált, de ezt már a mostani lakóktól tudom.

Az épület műemléki védelmet élvez, de mivel magántulajdonban van, a kevés számú lakó pedig átfogó felújítást saját zsebből nem tud finanszírozni, a homlokzati rekonstrukció és a lépcsőházak felújítása egyelőre várat magára. Nehéz is lenne most néhány családnak önerőből, egyszerre bepótolni azt, amit a huszadik században hosszú évtizedekig nem tettek meg. Külső segítség nélkül esélyük sincs rá. Felújítás és/vagy komolyabb átalakítás valószínűleg csak a földszinten, az üzleti karzaton és valószínűleg a műterem szintjén történt. A kilencvenes években itt volt a Kurír című napilap szerkesztősége, a Kontrax Rt megbízásából átalakították a földszintet, a galériát, új bejáratot alakítottak ki az egykori teherfelvonó helyén (ha a homlokzattal szemben állunk, bal oldalt, ahol most a fitness szalon bejárata van) és egybenyitottak helyiségeket a 30. szám alatti épülettel. Az acélportálokat kicserélték az épület stílusának (szerintük) megfelelő formájúra és anyagúra, igaz, arról is maradt papír, hogy építési engedély nélkül végzett belső átalakítás és portálcsere miatt bírságot fizettek.

Természetesen az ötvenes-hatvanas években pusztító lakásmegosztási hullámot ez a ház sem kerülte el, ráadásul az épület alaprajza miatt a külön bejáratot mindenképpen a meglévő bejárati ajtókon belül kellett megoldani.

Az egykori Terézvárosi Telefonközpont épületével szemben, a csendben pusztuló homlokzat páratlan belsőt rejt, kiváló építészek, művészek és iparosok világszínvonalú munkáját. Ez a ház egy ékszerdoboz, és ezt a málló vakolat és a rozsdás lépcsőkorlát sem tudja elvenni tőle, de ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az állapota így rendben van. Szerencsére még 1992-93-ban restaurálták (5) az eredetileg minden bizonnyal Róth Miksa által készített, ólombetétes ablakokat, fali üvegmozaikokat, felújították és rekonstruálták a savmaratott szélfogóajtó üvegeit.A ház közreműködő iparosainak listája sajnos nem ismert, biztosan csak a Schlick Ignác-féle Vasöntödéről tudni, hogy a fedett udvar és a főlépcső üvegfedéséhez készült vasszerkezeti terveket készítette.

Nem tudom mi a megoldás arra, hogy a hasonló kvalitású, papíron műemléki védettséget élvező épületek, amelyek lakói önerőből nem tudják előteremteni a felújításhoz, rekonstrukcióhoz szükséges forrásokat, még a kellő időben külső segítséget kapjanak és ezáltal megőrizhessék értékeiket. Erre a jelenleg, pályázati úton elnyerhető pénzek messze nem elegendőek.

Köszönöm Rönkös Ildikó és Kemény Mária segítségét.

Források:
Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla, Akadémiai Kiadó, 1974

Budapest Főváros Levéltára, Tervtár
Magyar Levéltári Portál

Budapesti Czím és Lakásjegyzék (BCL)

1 - Himler Dezső, Scheiber Miklós (forrás: Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla)

2 - 1909-1912, forrás: BCL

3 - Szedő Árminné özvegy magánzó (forrás: BCL)

4 - Forrás: BCL 1916, 1922

5 - Fűri Judit, Gonzales Gábor

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm minden kedves olvasómnak a kommenteket, a lájkokat és az érdeklődést, hiszen nélkületek ez a blog már valószínűleg nem létezne. Néha el sem hiszem, hogy már három és fél évvel ezelőtt kezdődött, és a mélypontok ellenére most is tart. Idén 44 bejegyzés született, számra talán kevesebb, mint tavaly, de ráfordított időben biztosan nem éreztem annak. Már az év elején teljes erőbedobással készültünk a Budapest100-ra, ami végül is az év legklasszabb és legmozgalmasabb két napja volt, és ebbe beletartozik a 2 napot megelőző időszak is, sőt! Ehhez kapcsolódott a Gerő és Győry lakatosműhely munkáinak felkutatására buzdító, segélykérő bejegyzés is, amire érkeztek is tippek-ötletek és ami segített elhinni, hogy nincs lehetetlen, és ha egyedül nem megy, néha kell és nagyon megéri segítséget kérni. A keresés tulajdonképpen azóta sem fejeződött be, szóval, ha bárki lát ilyet, legyen szíves mindenképpen írjon a kep.ter.blog@gmail.com-ra, bár az év második felében kevesebbet tudtam foglalkozni vele. Az egyik legjobb élmény ezzel kapcsolatban az, amikor Gerő Mór Amerikában élő unokájával állunk a Hajós utca 25 kapuja előtt, vizsgáljuk a nagypapa által gyártott kapu vörösréz betéteit, majd bent a házban megmásszuk a cselédlépcsőt. Folytattam a Fodor Gyulával kapcsolatos kutatást is a Tervtárban újabb épületek után, és sikerült megnézni és lefotózni néhány eddig nem látott házát. Remélem hogy 2015 elhozza azt a lehetőséget is, hogy ezeket valamilyen, rendszerezett formában megmutassam, a blogon és/vagy esetleg egy séta keretében, ezt majd meglátjuk. Ezúton is köszönöm Stephane segítségét, akitől egy csomó információt és fényképet kaptam és ő vezetett el a boglári villához is. Mázli, hogy Boglártól nem messze nyaraltunk, így többször is alkalmam adódott az elhagyott kertben nyomokat keresni.

Idén áprilisban ünnepeltük Ybl Miklós születésének 200. évfordulóját, amellyel kapcsolatban nem volt kérdés, hogy az Andrássy úti házról fogok írni, amit ugyan Ybl tanítványának, Unger Emilnek tulajdonítanak, de mivel minden nap oda járok dolgozni, viszonylag könnyű volt a képanyag összegyűjtése. Június 10-én, Lechner Ödön halálának 100. évfordulójára egy korai épületéről írtam, de nem sokkal később jártam az Iparművészetiben és fantasztikus élmény volt látni a kupolát egykor díszítő lanternát az udvarban. Mindezek azt is hozták, hogy visszafordíthatatlanul megszerettem, és rajongója lettem a Mesternek. A Földtani Intézet csak azután jött, azok a képek még mindig mappában vannak.

A nyár végén és ősszel, amíg az időjárás engedte, rengeteget sétáltam Terézvárosban, a körút mindkét oldalán, erről is született néhány poszt (lásd itt, itt, itt és itt), megunhatatlan környék.

A legjobb szervezett városi sétákat idén is, mint ahogy tavaly is, a Miénk a házzal tettem. Sosem felejtem el azt, amikor felmásztunk a déli Klotild-palota tornyába, de felejthetetlen a Kígyó utcai, Kozma Lajos által tervezett fogorvosi rendelőben tett látogatás is és a decemberi esőben és részben sötétben a Klösz György nyomában tett túra (köszi, Balázs!). December közepén két fiatal párizsi városfotósnak tudtam megmutatni néhány kedvenc házamat, sajnos már csak munka után, sötétben, de így is fantasztikus élmény volt, főleg azért, mert a Dessewffy utca egyik siralmasan lepusztult, de nekem így is világszép udvarán azt mondták, náluk már ilyen hangulatú belsőket nem lehet látni, mert ott minden olyan tiszta és nett, úgyhogy nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy Budapesten élhetek.

Mindenkinek köszönöm, hogy olvas, követ és lájkol, házakat ajánl megnézésre, levelet ír vagy kérdez, külön köszönöm Stephane-nak a segítségét, Joannak a kedvességét és a barátságot, Verának a sok közös sétát, a családomnak pedig a támogatást, a biztatást, és az új fényképezőgépet (!) mert nélkületek ez ....

2014 utolsó bejegyzését egy idén készült, de eddig mappában heverő, be nem mutatott képsorral zárnám, ami egyben előretekintést is ad, régóta készülök pl az Anker-palotáról írni, és annyi minden másról, merthogy kimeríthetetlen forrás ez a város. Ezekkel a képekkel kívánok mindenkinek nagyon boldog Új Évet, sok klassz városi és vidéki sétával, élménnyel és kösz a halakat!