2013. március 24., vasárnap

Százéves házak - Veres Pálné utca 10.


Ez az épület állt a Veres Pálné és az Irányi utca sarkán, mielőtt Fáy-Halász Gida megrendelésére a mai ötemeletes lakóház felépült. Ha igaz, amit a pecsétes tégla mániások fóruma (igen, ilyen is van) idéz, Fáy-Halásznak gőztéglagyára volt Péczelen, 1872-ben alapították, 14 lóerős géppel és 27 munkással. Én hiszek nekik, már csak azért is, mert a részvénytársaság főrészvényesei Fáy György és Deutsch Ignácz, ez utóbbi az épület 1913-as helyszínrajza szerint történetesen épp telekszomszédja Fáynak, a Ferenciek tere 4. számot birtokolja. Nem lehet véletlen a kapocs.



A Kalap utcát a Belváros 1896-os "rendezése" - értsd az Erzsébet híd építkezése és az azzal kapcsolatos szabályozás, szűk utcák és apró terek megszüntetése- után, 1897-ben nevezik át Irányira. A Veres Pálné kicsivel később, 1903-ban kapja meg a mai napig használatos nevét, előtte Zöldfa utca.


Az építtető Fáy-Halász Gidát anyai nagybátyja örökbe fogadta, ezért 1954-ig Gedeon nevű fia, a Johannita Lovagrend Magyar tagozatának kommendátora, szakmáját tekintve diplomata és az ő nővére Ida, a pesti Nemzeti Lovarda igazgatója, díjugrató bajnok is a Fáy-Halász nevet használta. A Budapest100 kapcsán jártam a házban, így tudtam beszélni a közös képviselővel, Pali bácsival, aki látogatásomkor minden régi papírt és fényképet előásott. Köztük voltak az eredeti tervek, amelyeket ebben a mappában hagyott rá Fáy-Halász Gedeon, még 2006-ban bekövetkezett halála előtt:


A terveket Hubert József műépítész írta alá 1913-ban. Hubert Zürichben tanult, majd az Osztrák-Magyar Bank számára épített 32 székházat többnyire vidéken, de ő tervezte Móry Károllyal koprodukcióban a Kossuth Lajos utcai Dreher-palotát is. Az akkor már 67 éves Hubert biztosra ment, a kockázatmentes historizáló stílust választotta, ami egyébként a Belváros épületeire leginkább jellemző, persze nyilván nemcsak saját ízléséhez, hanem a megrendelőhöz is igazodva.




A terveken a pincében raktárak, szén- és falehányó, fáskamrák, a földszinten üzletek. Az épület bejáratát a Veres Pálné utcai fronton helyezték el, a kétszárnyú kapu kovácsoltvas díszei még a régiek. A vesztibülből nyílt a főlépcső felvonóval, középen portásfülke. Ma is jó állapotú a pepita járólap, szépek a kovácsoltvas korlátok, az ajtórácsok és a liftszekrény.  








Pali bácsi mappája őriz még egy nagyon érdekes dokumentumot, az 1915-ös bérlőjegyzéket, az akkori nevekkel, befizetésekkel és egyéb feljegyzésekkel.


Eszerint a földszinti bérlők listája: katonai szabó (hiszen háború idején vagyunk), fűszer- és két déligyümölcs kereskedő. Ezekből az egyik, a nagyobb üzletet bérlő conserv-et is árult, az ő éves lakbére 5500, a fűtés és meleg víz 300, a házfelügyelői díj 110 korona. Hogy legyen mihez viszonyítani, ekkortájt a feljegyzések szerint egy szoba ára éjszakáként 1,64, a villanyos Budapesten 0,12, a mulatóhelyen dolgozó hölgyek fizetése pedig havi 150 korona. Négy üzlethelyiség akkor még üres. Az első emeleti négy lakás egyikét egy kereskedő, kettőt Víg Róza panziótulajdonos, egyet pedig Veöres Iván huszárfőhadnagy bérli. A másodikon gyáros, nyugalmazott államtitkár, ügyvéd, pénzintézeti ügyész, a harmadikon földbirtokos, ékszerész, női szabó, a negyediken földbirtokos, bankigazgató, gyáros, kereskedő, ügyvéd lakik. Az ötödik emeletet sem a kétkezi  munkások lakják, itt a régi kézírás kereskedőt, gyárost, mérnököt, törvényszéki bírót, női szabót sorol.
A tervtári anyag szerint 1925-ben a könyvkiadó Literaria Rt. a földszinten lévő üzletre használatbavételi engedélyt, az első emeleten pedig panzió volt, amelyről az 1936-os, Cséby Márffy Elemérné megrendelésére elkészített átalakítási dokumentáció árulkodik. Ebből az évből van még üzlet berendezési terv az Irányi utcai fronton,  négy darab próbafülkével, nyilván ruhaüzlet, Nagys. Ifj. Petráss László úr megrendelésére.

homlokzat az Irányi utcára
az Irányi utcai homlokzat felújítási terve
1944-ben egy második emeleti lakásban helyeztetik át a válaszfalat, 1947-ben pedig, amikor a dokumentumok szerint még mindig Fáy-Halász Gedeon és Ida a tulajdonosok, az első emeletet irodákká alakítja a Nemzetközi Külkereskedelmi Rt. A házat 1952-ben államosítják, 6 évvel később beépítik a tetőteret.


Pali bácsi körbevezet, az ötödiken megmutatja az eredeti kovácsoltvas korlátot,


beszél a felújításról, amely előtt így nézett ki a körfolyosó...

....ma pedig ilyen.

Az udvart felújították, lecserélték a sárga kockás metlachi borítást, ilyenre, szerintem jól mutat:

A körfolyosón még megvannak a régi lapok:



A lakások eredetileg három, illetve négy szobásak voltak és minden lakáshoz tartozott legalább egy zárt erkély, valamint egy cselédszoba. Az Adalékok a Belváros történetéhez feljegyzése szerint a második világháborúban innét is deportáltak lakókat, a házfelügyelő bújtatott is egy zsidó családot, akik megmenekültek. Érdekes, hogy a húsz évvel ezelőtt feljegyzetthez képest is lecserélődtek már a földszinti üzletek, az akkori lista Kendő, sál, nyakkendő, Libyan Arab Airlines, Rozmaring virág, Grinzingi borozó, Drogéria és ruhatisztító, Jelmezkölcsönző. A Jelmezkölcsönzőre nagyon is emlékszem, az átalakítási terveit 1981-ből a Tervtár is őrzi. Egy évvel korábbiak a mai napig létező Grinzingi Borozó kialakításának papírjai. A beruházó a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat és egy előzőleg is "minőségi borozóként, kizárólag álló fogyasztással" működő üzletet alakítanak át, úgy hogy "helyiség bővítéssel az egység vendégterét növelik, 217,55 m2-re és egységesen ülőfogyasztással kívánják üzemeltetni", egyben az állófogyasztást megszüntetni. A tervezett áruválasztékban 5 féle folyóbor, 5-8 féle palackos sör, pezsgő, üdítő italok és eszpresszó kávé, az ételek adagolt hidegkonyhai készítmények és füstölt áru  (zsíros kenyérről szó sincs). A belső kialakítás minden eleme a nyolcvanas évek ízlésvilágát tükrözte: a vendégtérben 10 cm márvány lábazat, fa lambéria burkolat, a csempe halványzöld, fehér spriccelésű ROMHÁNYI... A hely külsőre az évek során nem sokat változott.

A Belvárosi Vendéglátóipari Váll. Üzletcsoport Igazgatósága, rövidítve Ücsi.
Összességében és építészetileg talán nem olyan különleges ház, de szépen karban van tartva és hála a bent lakóknak és képviselőiknek, a kora dacára ma is jól fest. Sajnos a lakók úgy döntöttek, nem nyitnak ki a Budapest100 ünnepén, az április 6-7-i hétvégén, de ha arra jár valaki, azért beleshet a kapun, hátha mégis... Boldog szülinapot, Veres Pálné utca 10!





Köszönöm Pali bácsi segítségét.

Források: 
Budapest Főváros Levéltára (kutatás, dokumentumok)
Déry Attila:  Belváros-Lipótváros
Adalékok a Belváros történetéhez (Budapesti Városvédő Egyesület, 1993)

A Budapest100 ünnepén nyitva tartó épületeket és a további programokat  itt lehet böngészni. 

1 megjegyzés :

  1. Ahhoz a megosztott dokumentumhoz, mit fog szólni ombudsman? :DD Viccet félretéve ismét egy remek posztot írtál. Egyszerűen hihetetlen ez a részletesség. Minden tiszteletem a Tiéd!
    A "pecsétes tégla mániások fórumán" jót mosolyogtam. Azért megnéztem és tényleg van... :)

    VálaszTörlés