2014. március 17., hétfő

Séta Rákospalotán



Palotabarát, a XV. kerület bloggere vetette fel a Budapest bloggerek fórumán, hogy megmutatja Rákospalotát az érdeklődőknek. A meghívás úgy szólt, hogy Ófalut, a legöregebb budapesti külvárosok egyikét járnánk be, amely a kerületben az egy négyzetméterre jutó legtöbb templomot is jegyzi. Részemről már az odajutás is gondot okozott volna, lévén hogy semmi helyismeretem nem volt. Végül a javasolt alternatívák közül nem az 5-ös buszt, hanem a 12-es villamost választottuk Verával, a Lásd Budapestet bloggerével. Remek ötletnek bizonyult, vasárnap délután fél négykor rajtunk kívül ennyien utaztak a Kossuth utcába:


Aztán egyszer csak ott volt a találkozási pont, a végállomás, amiről Gábor azt mondta, a tűtornyos templomról ismerjük meg.


A település történetének rövid kivonatát Gábor küldte, aki rengeteget kutat és ír a városrészről, így egy időre átadom neki a szót:
"A XIII. században már említették Palota falut egy oklevélben, egy Nyír nevű településsel együtt. Máig eldöntetlen, hogy ez egy falu volt-e, vagy két egymáshoz közeli település. Mindenesetre a mai Újpalotai lakótelep Nyírpalota út nevű főutcája ennek a két településnek a nevét őrzi. Palota annak köszönheti a nevét, hogy valamikor itt egy nagyon díszes udvarház állt, ami annyira kiemelte a települést a környékbeliek közül, hogy ráragadt a neve. A helytörténeti közmegegyezés szerint a 'Rákos' előtagot 1848-ban kapta, hogy megkülönböztethető legyen az akkori Magyarország területének további minimum három azonos nevű Palota településétől.


Ez a bizonyos névadó palota (melyről sem ábrázolás, sem leírás nem maradt, a helyét is csak vélelmezik) még egy legenda forrásává vált: eszerint 1514-ben, mikor Bakócz Tamás kereszteshadjáratot hirdetett (s melyből aztán a Dózsa-féle parasztfelkelés lett), a palotai parasztokat az akkori uraság nem engedte hadba, megalázó módon arra kényszerítette őket, hogy térjenek vissza a földekre. Ezért a feldühödött parasztok az uraságot és családját megölték, az udvarházat lerombolták és a kövekből egy nagy rakást emeltek a tetemek felett. Bizonyított tény azonban, hogy az akkori földesúr - Palotai Pecsétes Imre - még 1518-ban is élt, tehát így ebben a formában a legenda nem igaz. Hogy valami valóságtartama azért mégis van, azt egy régi név, a Kőrakás-dűlő őrzi. Ezt ma már a palotaiak se nagyon tudnák azonosítani, de - szintén Újpalotán - utcanévben megmaradt a név: a Kőrakás parké utal erre a régi eredettörténetre. A törökök érkezésekor a falu kiürült, majd - még az ő idejükben - újratelepült, s területe is megnagyobbodott, egészen a mai Rákos-patakig tartott - ez később vagy száz éven át határperekre adott alkalmat Pest városával. Nem mellesleg: nyugati határa maga a Duna folyó volt, a mai Palotai-sziget is arra utal, hogy az a rész is a palotaiaké volt. 
A Károlyi család 1808-ban vásárolta be magát a faluba, és bár az úrbéri perek lezárultáig igen sok indulat feszítette a Károlyiak és a falubeliek viszonyát, a grófok később mégis a település fejlődésének számos pontján segítették Rákospalotát. 
A szomszédos Újpestet csak az 1830-as évek végén alapították (szintén a Károlyiak, ezért van mindkét kerületben annyi utca és közintézmény, amelyik a Károlyiak emlékét őrzi nevében), és apránként hódította el mai területét az anyaközségtől. A vasút 1846-os megépítése különös módon inkább az akkor még csak néhány házból álló Újpest fejlődésének volt a motorja, Palota csendesebben növekedett. A vasút inkább kedvelt kirándulóhellyé tette, számos villát építettek a XIX. században, melyek előbb mint nyaralók, később már mint lakhelyek vonzották a pestieket. Rákospalota legnagyobb ipari üzeme mégis a vasútnak köszönheti létrejöttét: az Istvántelki Főműhely a XX. század elejétől a végéig volt meghatározó munkaadó a kerületben. A másik nagyüzem, a Rákospalotai Növényolajgyár 2006-os bezárásáig több mint másfél évszázadon át működött. 


Újpest 1907-ben, Rákospalota azonban csak 1923-ban lett város, addig (és azután is) azonban számos területi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. 1909-ben Palotából kivált Pestújhely, ami eredetileg csak nyaralótelepnek épült, majd túlnőtte magát és annyira elégedetlenek voltak az akkor még földrajzilag is távol fekvő anyaközség gondoskodásával, hogy inkább az önállóság mellett döntöttek. 1928-ban a híres Rákospalotai Villasort és Káposztásmegyert kebelezte be Újpest, 1950-ben aztán Istvántelket is, így alakult ki a mai XV. kerület, ami Rákospalotán és Pestújhelyen kívül az 1970-es években épített Újpalota városrészekből áll."


Visszatérve a túrára, az odaérkezés másoknak is okozott némi gondot, az Egy nap a városban bloggerére, Ádámra, és Simplicissimusra vártunk még. Minden percet kihasználva tettünk egy rövid sétát, és a jelenleg üresen álló olajgyár mellett, az Énekes utca sarkán a lenti villát vettük jobban szemügyre, ami szerintem baromi jól néz ki és jelenleg a BKV irodái vannak benne. Régen, az eredeti funkciójában Érkövi-Fellner villának hívták és lehet, hogy Ybl Miklósnak is köze volt hozzá, utána kéne járni:


Aztán visszasétáltunk a villamosmegállóba, összejött a maroknyi csapat és lassan elindultunk.


A tűtornyos templom előtt álltunk meg először, itt szó esett a felújított sárga házról, ahol egyszer Babits is lakott.


A Fő út és a Kossuth utca sarkán felnéztünk a Rákospalota-Óvárosi Református Gyülekezet templomára. Csaba Rezső tervei alapján épült 1939-41 között és a honlap szerint 1942 pünkösdjén szentelték fel. Gábor elmondása szerint ugyanaz az építész készítette az összes palotai református templom tervét.

A következő állomás a településen átcsordogáló Szilas-patak partja, ahol ez a nem túl lelkesítő látvány fogadott, egyik oldalon az egyáltalán nem romantikus patak partján emelt panelházak... 


...szemben pedig a település életét 166 évig meghatározó, de immár 8 éve lezárt olajgyár amúgy védett épülete, amibe pár éve markológéppel azért mégiscsak belebontottak, bár ez innét nem látszik:


Útközben megnéztük a Kossuth utcában a 4-es kilométerkőt, aminek tesójáról, a 3-asról Gábor hosszan értekezett itt, és amit szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, mert az ilyen megszállottságot komolyan csodálom és nagyra értékelem. 201-es út már rég nincsen, de nagyon klassz, hogy a követ megőrizték, sőt a 3-as védőrácsot is kapott!


Az egykori rákospalotai múzeum előtt is megálltunk, a múzeumot már elköltöztették, az épület új gazdát és takaros felújítást kapott.


A séta egyik fénypontja az a pillanat volt, amikor az egyszintes épület mögött megláttuk a panelházaktól övezett kis templomot, amit ráadásul szépen bearanyoztak a lemenő nap sugarai, bármilyen ragacsosan is hangozzék ez, esküszöm így volt, tanúk is vannak rá:

A régi fotó biztos, hogy a Rákospalotai Múzeumból szivárgott ki, és a lakótelep építése előtt, a szanálás idején készíthették.
Itt megint átadom Gábornak a szót: "A kis templomról: Szentháromság plébániatemplomnak hívják, és bár ma már eldugva álldogál a Kossuth utcai lakótelep házai közt, valamikor a falu központja szerveződhetett köré. Helyén már az 1200-as évektől állt valamilyen szakrális épület, és a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom 1900-as megépültéig ez volt a falu egyetlen katolikus temploma. Mivel a falu lakóinak zöme református lett, egy időben református templom is állhatott itt. A mai változat a XVIII. században épült, az 1930-as években újították fel, s nyerte el a mai formáját. A lakótelep építésekor le akarták bontani: rossz állapotban volt, és műemléki védettséget sem élvezett, a Rákospalotai Múzeum akkori munkatársai sokat küzdöttek, hogy megmaradjon. Csatolok egy képet a régi kinézetéről."
A kép forrása: Buza Péter: Palotai tegnapok c. könyve
Kisebb utcákba fordultunk be, nagyrészt földszintes, többnyire felújított vagy közepesen lepusztult házak, bár bevallom, hogy néha örültem volna egy-két kevésbé felújítottnak vagy átépítettnek, csak hogy lássuk, milyen lehetett régen Ófalu képe.


A Juhos közben egy szép sarokkő is megmaradt, sajnos más is észrevette:


Útközben megállapítottam, hogy Rákospalota Ófalu nemcsak az egy négyzetméterre jutó templomok számát tekintve foglal el előkelő helyet, hanem bármely, eddig általam látott lakott települést kenterbe ver harapós kutyák számában, mert esküszöm, hogy minden kapun van tábla:


Újabb templom mellett haladtunk el, ez is szépen felújítva:


Szeretik errefelé a harsány, egész falat elfoglaló reklámokat:

Aztán a Fő útról a Kajár utcába kanyarodtunk, ahol az egykori Milisits vendéglő állt. Milisits Mihály étterme a húszas években az "Ébredő Magyarok" nevű jobbos szervezet székhelye lett. Ez azért volt kínos, mert szemben volt a régi zsinagóga, iskolával és a rabbi lakásával. A felszabadulás után az akkori tulaj után Szájbély-vendéglőnek hívták, ekkor meg az agitátorok székhelye lett, ide kellett jönniük a parasztoknak, hogy meggyőzzék őket, lépjenek be a TSZ-be. A vendéglő régi bejáratát azóta elfalazták, ez a mellékbejárat lehetett:


A Fő úton áll ez a szépen felújított ház, a homlokzatán az egészen hihetetlen 1703-as évszámmal. Ez alapján Palota legrégebbi háza lehetne, ha igaz lenne. Jó, hogy az ablakot meghagyták olyan kicsinek, amilyen valószínűleg eredetileg is volt.  


Állítólag a Patika című filmnek köszönheti ez az épület a felújítást: 


Még mielőtt odaértünk volna a séta (szerintem) csúcspontját jelentő állomása elé, elmentünk a Kossuth szobor előtt, amiről nem készítettem értékelhető képet, de Gábor leírta itt, és azért érdekes, mert egy palotai parasztember, Varga Vince szervezett gyűjtést a szoborállításra, és 1908-as felállítása után sokáig Palota egyetlen köztéri szobra volt. 
A végén jött a hab a tortán, a Magyarok Nagyasszonya templom, a Széchenyi tér mellett, ami tényleg lenyűgözően szép és hatalmas. 1897-ben kezdték el építeni, és 3 évvel később készült el, neoromán stílusban.


Bent hiába kerestük az oszlopfőkön ülő békákat, amelyeket a mocsár ellen való küzdelem emlékére faragtak, pedig vannak, mert pl itt is írnak róluk. Lement a nap és hideg is lett, a nyaralókat már nem néztük meg és az egykori helyi specialitás, a mákos rétes is elmaradt. 


A végén, a sötétben még kikönyörögtem egy lábszelfit a palotai flaszteren:


Ha a Belvárosból érkezik valaki, Rákospalota-Ófalu azért meglepő (és pont ezért üdítő is), mert lényegében egy földszintes házakból álló kisvárosias, sőt helyenként falusias település, amit itt-ott panelházak sora tarkít. Összességében sokkal inkább vidéknek éreztem, mint Kaposvár hasonló részeit, és ez most nem kritika, csak ténymegállapítás. A túrán Gábor egy csomó témát érintett még, amiről nem ejtettem szót, a fentieket inkább csak élménybeszámolónak szántam. Még többet Palotáról a XV. kerületi blogon és a helyszínen, amely tényleg könnyen elérhető az 5-ös busszal vagy Újpest-Központból a 12-es villamossal. A séta remek ötlet volt, olyan helyen jártam vezetővel, ahol még soha, szóval köszi ezúton is!
Ti voltatok már Palotán?

És itt is van Sarki fűszeres!

 Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

9 megjegyzés :

  1. Sajnálom, hogy nem terjedt ki a figyelme a szerzőnek egy remek kezdeményezésre, a "helytörténeti fasor" legalább megemlítésére, ha nem is leírására. Amúgy kedves írás, itt-ott figyelmesnek mondható azon észrevétel mellett, hogy nyilván nem lehetett sokkal részletesebb, gondolom terjedelmi határok miatt. A hivatkozások jók, köszönet értük, és a cikkért is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fasor valóban kimaradt: http://www.bpxv.hu/index.php?page=kerulet&id=5950, köszönöm!

      Törlés
  2. Nagy örömömre szolgált a Juhos közi fotók, hiszen konkrétan az első képen látható házban nőttem fel, jó volt látni a jelen állapotát!
    Emellett egész Palota megőrizte a régi hagyományait, régi épületeit, mindent, ami miatt én megszerettem a környéket, Rákospalotát!
    Köszönet az egész cikkért!!!

    VálaszTörlés
  3. "egész Palota megőrizte a régi hagyományait, régi épületeit, mindent," - kivéve az utcai fasorokat, a régi faállományt, a legidősebb palotai élőlényeket, mert azokat pusztítják, irtják, vandál módon, könyörtelenül.

    VálaszTörlés
  4. - "A Fő úton áll ez a szépen felújított ház, a homlokzatán az egészen hihetetlen 1703-as évszámmal. Ez alapján Palota legrégebbi háza lehetne, ha igaz lenne. Jó, hogy az ablakot meghagyták olyan kicsinek, amilyen valószínűleg eredetileg is volt. "-
    Bocsi, de szerintem nem ez lehet a legöregebb ház- A Fő út - a volt Dózsa György - és az Attila utca sarkán álló ház az. Kb 350 éves, anno befogadó csárdaként működött.


    VálaszTörlés
  5. Tetszik a cikk, csak megjegyezném, hogy Palotán "Öregfalu" és nem "Ófalu" van..

    VálaszTörlés
  6. http://2.bp.blogspot.com/-83qamWupHxo/UyX-oU4iJZI/AAAAAAAAY8Q/s7QJGVVd_yk/s1600/IMG_3107c.jpg

    A képen látható sarki fehérre festet ház, 350 éves, annak idején befogadó csárdaként működött.

    VálaszTörlés
  7. 25 évé lakomitt és nagyonszeretem

    VálaszTörlés