Az Astoria erkélyéről...

Jó pár hónapja már, hogy az Astoria Szállóban jártam, az alábbi képek is akkor készültek. A többségét az ötödik emeleti teraszról lőttem, két zivatar között. Beájultam a kilátástól, pedig nem is voltunk olyan magasan. De mégis, minden annyira más volt, mint az utcáról, gyalogosként. A zajos Kossuth Lajos utca fentről sokkal szűkebbnek tűnik, a lassacskán több üres, mint működő üzletet felsorakoztató Rákóczi út, a végén a Keletivel, innét a magasból kifejezetten impozáns. A Kiskörút az ELTE szépen felújított épületével és fáival már-már sétánynak tűnik. És a végén persze kimentünk a tetőre. 

Néhány fontosabb épülethez útmutató is lesz, mindez a teljesség igénye nélkül, inkább csak szubjektív tetszési indexem alapján. 

A Kossuth Lajos utca 14-16. szám alatti épület (a fenti képen jobbról a második, a hatalmas kupolával és annak tetején dísszel) a Wagner-ház, építtetőjéről, Wagner Jánosról nevezték el, aki a tervezője is volt. 1896-ban épült. A mellette lévő a 4 szoborral, földszintjén a Puskin mozival 1893-as, a Tudományegyetemi Alap egykori bérháza. Az épületben a Nemzeti Szalon, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, Erdélyi Mór fényképész műterme, Santelli Italo vívóterme, a földszintjén 1906-tól pedig a Magyar Világ Kávéház működött. 

Az építész Czigler Győző, a szobrász pedig Szabó Antal volt. A homlokzaton lévő szobrok a tudást, dicsőséget, törvényt és a hitet jelképezik. 

Régi neonreklámok és a rózsaszín téglás ház, amelynek tervezésében Vágó László is részt vett:

A sarki rózsaszín, eklektikus monstrum, aminek még sarokkupolája is van, 1894-ben épült, bizonyos Schubert és Hikisch tervei alapján. Ez utóbbi valószínűleg nem azonos a szemközti Astoria majdani tervezőjével, Hikisch Rezsővel, aki akkor még csak 18 éves. A háttérben Hültl Dezső városképi jelentőségű terve, az MTA bérház, lépcsőházi belopózásaim korszakának egyik korai és meghatározó élménye, róla bővebben itt. És innét mennyivel szembetűnőbb, hogy a jobb oldalt szorosan hozzásimuló épület,  a Georgia palota, lásd a lenti képen, az órával és az óriási telefonszámmal, nagyon is különálló ház és nem egyek, ahogy én azt kezdő budapesti koromban gondoltam. És igen, állt már a Georgia, amikor az MTA bérháza felépült a sarki telekre. 

A körút és a Dohány utca sarkán álló hatemeletes, domborművekkel és egykor futurisztikus tornyokkal is díszített, hatalmas bérház (jobbra, a sárga) Hoepfner Guido és Györgyi Géza terve, száz évvel ezelőttről. Az Első Katonai Biztosító Intézet székháza volt. Ezen épület földszintjére tervezte 1936-ban Domány Ferenc a Broadway mozit, a későbbi Filmmúzeumot, a mostanra klasszul felújított Belvárosi Színházat.

Minerva szobra az MTA bérházán Jungfer Gyula alkotása:

Az erkélyen jobbra fordulva a Rákóczi út kanyarog:

A tetődísszel ellátott épület (bal oldalt) közepén lehet átmenni a Dohány utcára. A Rákóczi úton, a buszmegállóban meg lehet csodálni a ház Schlick Ignác vasöntödéjében készült oszlopait, eredeti felirattal és dátummal.

Az egyik kedvencem, a kanyar, a Keleti pu. épülete és az arányok miatt:

Az egykori Nemzeti Színház telkén 1991-ben nyílt meg az East-West Business Center, Zalaváry Lajos tervei alapján, aki igyekezett az út túloldalán álló MTA bérház tömegformáihoz igazodni. Fent középen, pedig ott az aranyszarvas, ami a legjobban a tetőről látszott.

A Múzeum körúton a legnagyobb helyet az egyetemi campus foglalja el. Neoreneszánsz stílusban, Steindl Imre tervei alapján épült fel 1880-83 között. A timpanon Fessler Leo alkotása. Eredetileg a Műegyetem főépülete volt ez, mígnem a Duna-parton átadták az új tömböt 1910-ben. Ekkor költözött be a Bölcsészkar és maradt egészen 1951-ig, amikoris áthelyezték a Pesti Barnabás utcába, hogy a Természettudományi kar birtokba vehesse a házat. Most megint Bölcsészkar. És ott zöldell a Múzeumkert is, és egyáltalán, fentről állati jól néz ki a sok fa.

A Magyar utca felőli tetőről rengeteg szomszédos tető került képbe, és a túloldalon a már ismert épületek:

Az egyik legrégebbi fakockás átjáróház, Ybl Miklós romantikus stílusban tervezett Unger-házának (1852) kéménysora: 

A sok kémény és tető mögül a Károlyi-kert fái kandikálnak ki:

Az Egyetemi Templom egyik tornya:

A Reáltanoda utca torkolata, a bal oldali, kései klasszicista épületet Wagner János tervezte és építette 1847-ben. Ha belépünk a kapuján, Petőfi Sándor szüleinek emléktábláját látjuk.

Szemben a Kossuth Lajos utca. Elöl a szálloda teteje magasodik.

Ezen a képen jól látszik a helyszín, az Astoriáé a Kossuth Lajos utcával párhuzamos ezüstös tető, illetve a Magyar utcai oldalon még két telket elfoglaló, egészen az Unger házig húzódó lapostetős rész. A Múzeum körúton jól látni a több éve enyésző, most éppen eladó, kékcsempés irodaház belső udvarán üresen tátongó nyílásokat. A Gellért-hegyet pedig azért nem láttam, mert ez a tető alacsonyabban fekszik, mint a szemben lévő házsor: 

A Magyar utca és a Kossuth Lajos utca sarkán álló ház (1902) nőalakjai a szálloda ablakából látszódnak igazán klasszul:

A Magyar utca házsora. A sarki majdnem neoreneszánsz homlokzatot nagyon kedvelem.

Források: 

Déry Attila: Belváros-Lipótváros

A régi pesti városfal mentén (Fekete Sas Kiadó)

Köszönöm G.nak a lelkes és biztonságos vezetést:)

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Váci utca 25- a Szapáry-palota

Sosem néztem meg ezt a házat. A Váci utca amúgy sem az a hely, ahol felfelé bámészkodik az ember, a tekintet ritkán emelkedik a kirakatok fölé. Ez az épület amúgy is olyan felemás, felül egyhangúan eklektikus, az utcaszinten és az elsőn pedig a felső szintek stílusától kissé elütő falsávok (lizénák) borítják, nyilván egy nem annyira jól eltalált felújítás eredményeképpen. A földszinten, a sarkon évtizedek óta galériának, a félhomályos udvarban kizárólag a turizmus igényeit kielégítő pólóboltnak ad otthont. 

Nem is azért lett poszt belőle, mert annyira különleges az épület, pláne, hogy nem tudjuk hogy festett 1895-ben, amikor a gróf Szapáry család megbízásából felépült. Az irodalom szerint a Pesti Barnabás utcai homlokzaton eredetileg barokkos kupola volt, szobrokkal, amelyek a második világháborúban megsemmisültek.

innen

Tető nélkül,  1960 körül. Fotó: Fortepan

A tervező, Czigler Győző viszont érdekes. Nem a Műegyetem, vagy a Hold utcai csarnok miatt, amelyek szintén az ő munkái, hanem számomra azért, mert ő tervezte a Gozsdu-udvart, a város egyik legizgalmasabb átjáróházát.

Az életrajzát olvasva a szorgalmas, tehetséges jótanuló képe rajzolódik ki, aki Nagy Virgilnek a Czigler emlékezetére, a mű- és középítési szakosztályoknak tartott ünnepi beszéde alapján ezen felül még felettébb altruisztikus gondolkodású is. Czigler, a Svájcból bevándorolt építészdinasztia sarja bécsi tanulmányai után két évet töltött Európa különböző országaiban az épületek tanulmányozásával, majd itthon egész csinos kis portfóliót hozott össze. 1878-ban jött az első komolyabb feladat: ekkor építette az Andrássy-úti Saxlehner-palotát. Ugyanebben az évben katedrát kapott a Műegyetem ókori építészet tanszékén. A kilencvenes évek elejétől 1905-ben bekövetkezett haláláig aktívan közreműködött egy csomó egyesület, társaság életében, úgymint a Magyar Mérnök- és Építész-, az Anyagvizsgálók Egyesülete(!), a Magyar Iparművészeti Társulat és még vagy huszonöt másik. 
Bécsben Hansen mestertől tanul, aki a görög klasszicizmus híve, és egyik leghűségesebb tanítványává válik. Sokan kritizálják is emiatt, konzervativizmusa és az új utak keresésének hiánya miatt, pedig ha végignézzük az épületeit, pont a kiegyensúlyozottsága és az egyenletes, megbízható színvonala a megnyerő. Nagy Virgil azzal védi, hogy "nem akarja talán kockázatos kísérlet tárgyává tenni azt a munkát, amely az építésznek csak egy a sok közül, a megbízónak azonban talán csak az egyetlen épülete, amelynek tehát reá nézve maradandó becsét és értékét biztosítani kell; ezt ő csak kipróbált módok alkalmazásával érhette el megnyugvással."  

A lépcsőházban nem érnek meglepetések. Tetszik a csempe színe, amelyről csak a felső szinteken derült ki, hogy valójában barna, és nem fekete. Szép a kovácsoltvas dísz a piros liftajtó mellett, de a legfőbb erénye az, hogy az egész úgy emlékeztet a régi időkre, hogy közben nem fáj az ember szíve. Nincsenek romok és végletesen elhanyagolt szegletek, szépen süt a nap a függőfolyosóra, és az sem bántó, hogy az udvaron, vélhetően a pince csúcsos üvegtetején túl a Millennium center új épülete köszön fekete üvegfalával.  

Harcos kékharisnyáknak pedig azt a részt ajánlom a Nagy Virgil beszédből, hogy aszongya: "Az emberi lét és lélek kritériuma elsősorban az általános emberi vonatkozásai mérlegeléséből adódik ki; mennél előrehaladottabb a mívelődési fokozat, ezek mellé, különösen a férfi életében, speciális vonatkozások lépnek előtérbe, amelyek esetleg az előbbieket el is homályosítják. A nőnél, már fizikai lekötöttségénél (?!) fogva is, az általános emberi vonatkozások mindig előtérben fognak maradni, legalább a tömegre nézve. A művelt férfi léte a mi korunkban már rendkívül komplex, lelkének, szellemének igénybevétele gyakran sokoldalú. Ilyen sokoldalú igénybevételű lét volt Czigler Győzőé.... 
...Csak oly vasszorgalom és vasakarat győz ily intenzív tevékenységet, mint amilyen az övé volt, támogatva szívós fizikumtól, melyet ő feltűnő kevés pihenésre szoktatott. És mégis korán, váratlanul letört ez az erős fizikum, egy fel nem ismert, álnok kór kérlelhetetlenül végzett vele, férfiereje teljében, 55 éves korában".

A Váci utcai front nagy részét a Csók István Galéria foglalta el. Fotó: Fortepan.

Tovább a bejegyzésre →