Budapest bloggerek találkozója a város felett, egy tetőteraszon

Tegnap este Budapest bloggerek találkozója volt, a nemrég nyílt Tip Top Bár-ban, a Kecskeméti utcában. Tulajdonképpen véletlenül találtuk meg a helyet Veróval, azért mentünk be, mert a Királyi Pál utcáról egy baró csigalépcsőt lehet bent látni, és kíváncsiak voltunk, hova vezet. Aztán kiderült, hogy pont oda, a tetőre, ahova mi megyünk:

Az utcáról belépve az alsó szinteken a Közhely van. Ez a terem akkor épp üresen állt:

Érdemes felfelé menet bemenni a mosdóba is, ha másért nem, mert ilyen a csempe:

A lépcsőn felmenni kíván némi erőnlétet, de megéri, fent ugyanis ez a kilátás vár, Egyetem térrel és Károlyi Mihály utcával:

A kilátásnál csak a társaság volt jobb. Budapest folyóiratok, fényképezőgépek és komoly listák mellett, a város felett ismerkedtünk, beszélgettünk és talán megtettük az első lépéseket is egy közös projekt megvalósítása felé...

Ahogy ment le a nap, változott a háttér és emelkedett a hangulat:

Lefelé sokkal könnyebb volt:

És akik jelen voltak: Bp XV. kerületi, Checkmybudapest, Egy nap a városban, Egypár, Fővárosi, Lásd Budapestet, Láss többet Fotó, Török András- Budapest Folyóirat, Urbanista, és a Városkommunikáció Blog.
Helló, Budapest!

Tovább a bejegyzésre →

Ünnep a városban

Ha fényekről van szó, majdnem minden jöhet, még az enyhén giccses is. Talán mert úgy kell a fény, mint a levegő. Ezért lehetett, hogy a hideg és a rövid nappalok ellenére szerettem a decembert, és mivel minden nap keresztülmegyek legalább kétszer a Belvároson, nem maradtam ki sem a Vörösmarty téri fényfestésből, sem a fényvillamosból, ahogy a Belgrád rakparton robog. Mert ott, ahol én vártam, robogott persze, nem csak ráérősen haladt. Imádtam. Többször is találkoztam vele, egyszer épp a rakparton, a megállóban, lásd a képet a Belvárosi plébániatemplommal, aztán amikor a diáktüntetések miatt az Erzsébet-hídon álltam majdnem egyedül, megint keresztezte az utam, és többször láttam messziről, budai várral vagy éppen a Citadellával a háttérben. Írták is az igazi fotósok, hogy állvány kell ilyenkor, meg hosszú záridő, de én tudtam, hogy ezek nélkül is pont úgy fogok örülni a kissé életlen fényvillamosos, budai váras képemnek. Aztán amikor Karácsonykor és a rá következő nap szándékosan kimentünk megnézni a Batthyány térre a 19-est, hiába vártuk, nem jött. Az ünnepen az ablakát törték be, másnap meg baleset miatt akadt el a Nagykörúton. 

Az alábbi fotók egy részét azokon a helyeken készítettem, ahol szinte nap mint nap járok, a fényes a végén jön, érdemes kivárni...

Vörösmarty tér

Gerbeaud-ház

jobb oldalt a Váci 1.

Váci utca

Az Andrássy útra minden évben újra és újra rácsodálkozom, hogy milyen pazar, pedig rendre minden évben ugyanaz az ünnepi styling:

Teréz körút, és bal oldalt a diákok

a kettes számú Klotild-palota, úgy is, mint Buddha-Bar Hotel

a krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom, ahol Széchenyi István esküdött

Békásmegyer

Batthyány tér

a Belvárosi plébániatemplom a fényessel 

jön, jön!

itt már rohant

Az én impresszionista festményem, kicsit sötét ugyan és tökéletlen, de pont ezért tetszik:

a Duna másik partján, a 19-es vonalán

A főváros fényei után a sort a kedvenc balatoni városomról készült képekkel zárom. Szenteste, minimalista karácsonyi világítás, ember, de autó is szinte alig. A sötétbe belesimuló épület az egykori gyógyszertári üdülő, aminek a toronyszobájában a múlt században nyaraltunk, hát ezért is szeretem...

Balatonszemes 

A balatoni úton csak mi voltunk...

Tovább a bejegyzésre →

Egy novemberi nap, átlagos

A tegnapi nap nem volt különösebben emlékezetes, tíz év, de két hónap múlva sem emlékeznék rá. Volt benne városban rohangálás, aztán rohangálás, unalmas várakozás, még egy kis rohangálás, aztán a végén áramszünet a Krisztina körúton, ami a munkaidő vége felé egy pillanatra lekapcsolta a fényeket és a gépeket, mintegy jelezve, hogy a hétvége elkerülhetetlenül bekövetkezett. Öt óra körül voltunk, a város nagy része autóban ült és igyekezett hazafelé, de a lámpák a körúton csak nem kapcsolódtak vissza. Ekkor csináltam a Várról és az araszoló autókról a "fekete" képeket, lásd a sor végén. 

És az a helyzet, hogy nagyon készülök egy hihetetlenül hangulatos helyről szóló bejegyzéssel, de a rohangálás felemészt. Addig itt vannak a képek. Tehát következzen 2012. november 16, péntek, Budapesten. 

Váczi utca 66, a szerb egyházközség háza

Fővám tér

Fővám tér

Belgrád rakpart

a frissen felújított Rudas-fürdő...

a Vár alatt csak a járművek lámpái világítanak 

Így néz ki mindez, amikor égnek a lámpák: 

 Ez bizony a Horváth-kert sötétben...

a toronyház is sötét

...és ilyen akkor, amikor nincs áramszünet.

Így visszanézve minden más. Nem is volt rossz nap.

Tovább a bejegyzésre →