Benedek és Napsugár

A tegnapi fohász nem volt hiábavaló, mára tényleg megjött a tavasz. Az is eszembe jutott, hogy talán azért is, mert ma Benedekén kívül Napsugár neve napját is ünnepeljük, így nem akart háttérben maradni, hisz ez mégiscsak az ő napja. Soha, de soha nem találkoztam egyetlen Napsugárral sem, mondjuk nincs olyan vezetéknév, ami után jól hangzik. Vagy igen?
Ilyenkor tavasszal minden felpezsdül, előkerülnek a ruhatárból a télen nélkülözött darabok, és valahogy a fekete téli kabátok is megfogyatkoznak. Persze ennek árnyoldala is van, mert ami eddig takarásban maradt, az most előkerül. Egy tanács: senki, de senki ne vegyen fel rózsaszín cicanacit, vagy ha felveszi, tudjon róla, hogy nincs ember, akinek jól áll!!! Megkímélek mindenkit a rózsaszín macskanadrágos lány fotójától (bár nagy a kísértés), inkább azt osztom meg, ami egymás után 2 másodperccel tűnt fel, a Ferenciek terére menet: a mintás műbőr táska-jelenség. Olyanok voltak, mintha összebeszéltek volna és láttam is, hogy az egyik táska rákacsintott a másikra:

Éljenek a színes táskák!

Aki tehette, ma a cigiszünetben az irodaház előtti placcon sütkérezett:

Aki pedig a magasba vágyott, a tetőn sütkérezett: 

 Köszöntsük hát Benedek és Napsugár nevű ismerőseinket!