Olcsó és egészséges rendőrlakások a Dagály utcában

„Gondoskodtam arról is, hogy a lakáshiányon a rendőrségnél a legmesszebbmenőleg segítsek és itt maga a kormányzat, különösen a pénzügyi kormányzat, az államkincstár a legnagyobb készséggel szolgáltatta rendelkezésemre a szükséges pénzösszegeket. Két ilyen telepet létesítettünk: egyet a Fehérvári úton, amely majdnem teljesen elkészült, egyet pedig, amely épülőfélben van, s amely sokkal nagyobb és mintegy 4—500 család részére bír befogadóképességgel, a Dagály utcában. Ezzel is oly lakásokhoz juttattuk a rendőrlegénységet és pedig olcsó és egészséges lakásokhoz, hogy őszintén szólva hivatalba lépésem idején magam sem gondoltam, hogy ezt a kérdést ilyen gyorsan sikerül megoldani.” Így beszélt Scitovszky Béla, a Bethlen-kormány belügyminisztere az Országgyűlés képviselőházának 259. ülésén, 1929. február 27-én. És 1930-ban, még egy évvel azelőtt, hogy Scitovszky a súlyosbodó gazdasági válság okán a kormányával együtt megbukik, ifjabb Francsek Imre tervei alapján valóban át is adják a telepet a rendőröknek. Hat darab U alakú épület alkotja, az utca két oldalán áll belőlük három-három, egymással farkasszemet nézve.

Nem nevezhetőek különlegesnek vagy szépnek a halovány rózsaszín és vízzöldre vakolt, enyhén neobarokkos épületek, de ezt az utcát is belengi egy sajátos hangulat, ami egy sarokkal odébb már sehol sincs: a mellékutcából befigyelnek a tízemeletes lakótelepi házak a hatvanas évek derekáról, és hol van már onnan a rendőrlegényeinek a válságban olcsó lakásokat létrehozó belügyminiszter... 

Igaz, hogy fürdőszoba nem járt a kecóval, csak két szoba, szerencsés esetben két szoba hall, de a kötelező konyha, kamra, WC megvolt. Azóta meg nyilván megoldották az itt lakók, hogy valamelyik helyiségből kicsit lecsípve, áttoldozva-foltozva az alaprajzot, meglegyen a saját kád, csap, fregoli helye. Közös fürdő a lépcsőházból nyílt, az „E” típusú épületben például, amely atipikusnak nevezhető, mivel nincs tükörpárja, az első emeleti oldalfolyosóról nyíló 34 szobához dukált két közös vizesblokk, a másodikon némileg javítva az arányon 21 szobára számolhattak ennyivel. Itt az „E”-ben volt amúgy a telep szabadidőközpontja: a földszinten konyha, ebédlő, könyvtár, olvasóterem, tornaterem, bokszterem várta a munkában megfáradt rendőröket. 

A Dagály fürdőt meg csak 1948-ban bocsátották a nép rendelkezésére, úgyhogy nem volt akkora mákjuk, hogy az utca végébe járhassanak úszni. Kert is van, meg kis park is a házak közt, mondom én, hogy nem volt ez rossz:

Az U alakot garázssor zárja, mögötte a kiskert: 

A homlokzati díszek és az eredeti ablakosztás az enyészeté lett, apróbb ornamensek azonban magabiztosan hirdetik, hogy a szocializmus nem múlt el nyomtalan, és ezt itt, a hatvanas években épült lakótelep tövében teljesen helyénvalónak is érzem.

Képek a múltból: FORTEPAN

Valamikor a hetvenes évek tájékán. Fotó: FORTEPAN

Scitovszky Béla nevéhez fűződött például az idegenrendészet létrehozása, az erkölcsrendészet szabályozása és a belügyi rádiózás megteremtése, de a már korábban újra felállított csendőrség és rendőrség megerősítésében is komoly szerepet játszott. 1931-ben a szocdemek, élükön Kéthly Annával a Nemzetgyűlésben már többször felemelték hangjukat a csendőrök túlkapásai ellen, szegények, akkor még nem sejtették, hogy alig egy évtized múlva mi vár Európára. A rendőrök is még nyugodtan, békésen aludtak a Dagály utcai két szobás otthonokban.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.