2012. május 31., csütörtök

A nyócker rejtett kincsei - Népszínház utca 19.




A koszos pesti belváros lüktető szívében, egy ugrásra a Blahától, Lajta Béla bérháza kaméleonként simul a Népszínház utca kínai büfékkel, éjjel-nappalikkal és turkálókkal tarkított posztszocialista képébe. Simán elmentem volna mellette, ha meg nem látom a fémborítású kaput, ami indás-szívleveles díszeivel mindent elárult. Igaz, a bejárat feletti római 1912-ből, ami az átadás éve, mára csak egy árva C betű maradt. Az omladozó vakolathoz jól passzol a rendszerváltást is átvészelt, hetvenes évekbeli neonreklám az épület sarkán, bár rég nem kapni már csini konfekcióruhát az Alkalmi Áruházban.
Nehéz elképzelni, hogy egykor az építész és felesége, Káldor Klára családjának több tagja is itt lakott, Kozma Lajosról nem is beszélve. Persze akkor még menő környék volt, sorban épültek a szecessziós bérházak az utcában. Az ötödik emelet sarokerkélye a tulaj merész választása folytán égszínkék szélfogót kapott, így garantáltan odavonzza a tekintetet, amit csak azért ne bánjunk, mert nem máshoz, mint az utca legkirályabb tetőteraszához van itt szerencsénk, élénkzöld bokrokkal.

forrás: lajtaarchiv.hu

a mai külső fekete-fehérben

a kapu egykor/ forrás: lajtaarchiv.hu

...és ma



A Harsányi testvérek, Adolf és Ferenc 1911-ben rendelték meg sógoruktól a Víg utca és a Népszínház utca által határolt saroktelekre építendő ötemeletes bérház terveit. Az eredeti rajzokon szereplő homlokzat erősen hajaz a Szervita téri - és a Rákóczi úti házéra, aztán a végeredmény mégis egészen más lett. Lesújtó, ha a ház régi fotója után megnézzük a mait, és nemcsak a málló vakolat miatt. Ennél a háznál nem az évek során esetlegesen elpusztult vagy elveszített ornamensek okozzák a hiányérzetet. Itt ugyanis maga az épület a dísz, annak formai egyszerűsége a lekerekített sarkokkal és az azok közé beékelődő erkélyekkel. Lajta szinte csak a zárterkélyek mellett, a főhomlokzaton helyezett el stilizált népművészeti virágdíszeket, illetve a nyílászárók kaptak még csinos keretet, amúgy kívül semmi. És ha a ház külsején nem is ismerhető fel könnyen az egykori Lechner tanítvány kézjegye, bent, a lépcsőházban és az udvarban sorban jönnek a Lajtára már annyira jellemző, aprólékosan megtervezett részletek: nagy vas-üveg felület a lépcsőház és az udvar között, a Vas utcai iskolából visszaköszönő színes üvegablak stilizált virágdíszekkel, a kilincsek és ajtók formája, indák és szívleveles díszek a korláton, az ajtók rácsain. Minél több házát járom végig, annál felfoghatatlanabb számomra, hogyan tudott ennyire elmerülni a részletekben, kialakítani egy saját, főként Erdélyben és a Felvidéken tett útjaiból táplálkozó, de mégis egyedi motívumvilágot, ami senkiével össze nem hasonlítható és ezzel egyidejűleg kortársainak nagy részét és a közízlést tíz-húsz évvel beelőzve formailag teljesen modern épületeket tervezni. Ehhez képest ez a ház is sokkal több törődést érdemelne és sokszor ez nem is pénz-, hanem odafigyelés kérdése, aztán meg persze összefogás-, majd ha ezek megvannak, ízlés kérdése is, és innen már vékony jégen táncolunk. Reménykedjünk.






A Víg utcai front nem annyira a huszonegyedik századot, mint inkább egy régen letűnt kort idézi:






a Népszínház utcai front a bejárattal az ötvenes évek közepe táján (Forrás: fortepan.hu)
A fenti kép ma. Az állapot nem, csak az üzletek változtak.

 A hely szelleme mélyen megérint, hazafele veszek egy gyrost a töröknél, naná hogy hagymával és csípőssel, aztán a villamos felé menet végigcsöpögtetem a ruhám.




Frissítés:  A ház a Budapest100 alatt szombaton és vasárnap is látogatható 10-17 óra között, a programfüzet szerint "az érdeklődők régi képek és tervrajzok segítségével idézhetik meg a ház múltját és kereshetik meg az idő lenyomatait." 2013. április 6-7!


12 megjegyzés :

  1. Jó volt az utolsó mondatod :)Én a Tolnai Lajos utcába jártam suliba (ott volt a tannyomda-mivel nyomdásznak tanultam), és bár már nem emlékszem erre a házra, de a képeidből látom, hogy még mindig a romlás az úr a környéken.. sajnos.

    VálaszTörlés
  2. Köszi szépen:)
    Hát igen, azok az utcák még teljesen úgy néznek ki, mint 30 vagy akár 50 éve.

    VálaszTörlés
  3. 30éve talán tisztább volt

    VálaszTörlés
  4. 1960-ban tatarozták a19-es számu házat utoljára !

    VálaszTörlés
  5. Ennek a háznak a 4. emeletébe születtem 1956-ban. Bár két évre rá szüleimmel másik városba költöztünk, itt maradó nagyszüleimnél töltöttem gyerekkorom sok nyarát. Valamikor a 60-as évek végén léptem be utoljára a kapuján. Torokszorító érzés volt több mint 45 év után újra látni a kék csempés bejárati folyosót, a kockaköves gangokat... Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tc. Gábor ! Valószínüleg találkoztunk anno a házban .

      Törlés
  6. Népszínház utca valamikor egy nyugodt szellős utca képét adta, valahogy kitűnt a Bérkocsis utcától lejjebb levő inkább lepusztult, többnyire szoba konyhás körfolyosós, fokhittelkekkel tarkított összképből. Ma már ez nem mondható el, a régi virágos" bérházak, a sok üzlet, a népesség összképe, a liberalizmus felszabadító, és az egyén társadalmat felülbíráló ideológiák oldalára billentek. A kosz, a piszok, a bűnözés, az utcai konfrontálódásoknak köze nincs a 60-as, 70-es, de még a 80-as évek életérzéseinek.

    VálaszTörlés
  7. Itt éltem 1954 és 1975 között . A Népszinház u 19-et utoljára 1965-ben restautálták !!! / Kádár idejében/ Gratulálok
    a VIII ker. polgármesterének ehhez a lezüllött ,mocskos kerülethez. Láthatják ,ilyenek az állapotok,ha totálissan elcigányosodik egy valamikor élhető körzet !!!

    VálaszTörlés
  8. Kedves József!
    Akkor Te emlékszel a házmesterre Kővári bácsira, a harmadikon lakó színész Kézdy Györgyre akinek a kisfia is ide született,az operaénekes Korondi Györgyre , Surányi Gyurira akiből később az MNB elnöke lett. Mind a harmadikon laktunk egymás mellett.Az én apukám katonatiszt volt anyukám a televízióban dolgozott.A lakásban előttünk Kertész Jenő / későbbi nagybátyám/lakott a lányával Leilával. Mi '59 és'68 között lakunk ott. Emlékszem még a Szabó bácsira aki télen a tüzelőt hozta föl nekünk a pincéből és a vice házmesterre aki esténként egy fémhordót húzott a folyosókon és szedte a szemetet. A liftpénz talán 30 fillér lehetett.A ház előtt egy bódéban télen sült gesztenyét és sült tököt árultak meg pattogatott kukoricát.Ja és a sarkon a Potyka Csárdába jártam ebédelni kisiskolás koromban. Ezek az én emlékeim a Népszínház utca 19-ből. Üdvözlettel:Földesi Edit

    VálaszTörlés