A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kozma Lajos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kozma Lajos. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 2., szerda

2012-es évzáró dolgozat

Régen, a múlt században, minden évben csináltam egy leglegleg-et, vagyis december 31-én összeírtam az év számomra legszebb, legszomorúbb, legérdekesebb pillanatait. 1985-ben pl. az egyik legklasszabb nap január 20 volt, amikor Budapestre kirándultunk az osztállyal, a legidegesebb november 18-án voltam, foghúzás előtt, és naná, hogy a legreménytelenebbnek akkor láttam a helyzetet, amikor szeptember 1-én elkezdődött a suli. Szándékosan átugrom most a reménytelen szerelmek felett évődő szirupos pontokat, ha valakit mégis érdekel a múltamban vájkálás, inkább csak annyit, hogy a legálmosabb akkor voltam, amikor szeptember végén almaszedésből jöttünk haza;)
Pont ugyanezek a kategóriák most nem lesznek, az idei év számomra legfontosabb helyei és képei viszont igen. Nem számoltam meg, hány lépcsőházban jártam idén, legálisan vagy nem és azt sem tudom, hány épületről csináltam dokumentáló felvételeket, de azt tudom, hogy bővíteni kellett a gépem memóriáját és azt is, hogy a mai napig gondot okoz a képek tárolása, megfelelő mappákba helyezése. Szóval ez itt az én szubjektív leglegleg-em a 2012-ben általam bebarangolt vagy látott helyekről, épületekről, eseményekről. Előre elnézést kérek azoktól, akik csak jót várnak. Nem. Ez pont olyan lesz, mint az Élet. Néha édes, néha meg ...  

Enyészet ide vagy oda, a kedvenc lépcsőházam ez lett, a Kodály köröndön:


A kedvenc art deco stílusú lakóépületemet a Kassák Lajos utcában pillantottam meg:


Ha már art deco, ez a lépcsőház nem maradhat ki a sorból. Naphegy, Gellérthegy utca.


A kedvenc szecessziós építészem Fodor Gyula lett, és tőle a Hajós utca 25 szám alatti lakóház belseje érintett meg legjobban, talán azért, mert még belógnom se kellett, mivel hivatalos ügyben jártam ott. Erről majd lesz poszt is hamarosan.




Az év legnagyobb felfedezése a Vas utcai iskola és Lajta Béla építészete úgy en bloc.




Az év legnagyobb csalódása, szorosan az általam nem dokumentált Hercegprímás utcai, klasszicista épület lebontása után, a Bajcsy Zs. út és a Stollár Béla utca sarkán álló ház kibelezése. Bármilyen jók is legyenek a rekonstrukciós tervek, a faszádizmusnak nem lehet örülni. 

tavasszal
novemberben
Decemberben még egy ilyet láttam az Eötvös utcában. Részben (!) meghagyott homlokzati fal, mögötte romok:
Egyszer majd szálloda lesz.

De legjobban a Váci úti házak bontása szomorított el. Több fázist is megörökítettem, itt pl. még állt a fal, de a tetőt már elbontották, aztán egy idő után már nem akartam tudni hol tart a rombolás. Ezek a házak már csak a képen állnak:


Ide jön még a Mészáros utcai ház képe, tavalyról:

... és ugyanez idén:

A legfurább helyet a Népszigeten, a Vízművek telepe és a horgászengedélyek kiadásáért felelős kirendeltség mellett leltem meg, gyöngytyúkokkal, kutyákkal és egyéb élő, valamint életnagyságú műanyag  állatokkal ... De fagyi is van. Meg iwiw klub. 


Enyészet témában az abszolút kedvenc a IV. kerület, Zsilip utca, ez egy lakott ház kertje, ahol simán csak megállt az idő. Mellette viszont egy ipari csarnok romjait lehet bebarangolni, akinek van mersze és nem fél a farkasoktól:



A legakciódúsabb utcarészlet jön. Amikoris Bruce Willis, sajnos képen kívül, valamint csapata pont az ablak alatt óhajt forgatni. Vörösmarty utca.


A legjobb mozis hír az Átrium rendbetétele és újranyitása...


... a legrosszabb pedig a Kossuth, a Lloyd és a Kino bezárása:


Kedvenc tűzfalból kettő is van, a Király utcában illetve a Váci úton:
 

Időközben az üres telket elkezdték beépíteni.

A legjobb építészeti program a Százéves házak ünnepe volt...


és ide sorolnám még a Design hetet is a Kozma Lajos, Lotz Károly és az OTI séták miatt:

a Klinger-villa
És még folytathatnám a sort... Összességében mozgalmas, de nehéz év volt. Újévi fogadalom most nem lesz, pláne nem a Fortepan-nal kapcsolatban, úgyis megszegném. Tervek igen, ezekből csak a kevésbé bonyolultakat írnám ide: város- és építészettörténeti könyveket olvasni, átnézni az összes Tér és Formát, összegyűjteni és lefotózni az összes Fodor Gyula és Kozma Lajos házat, bejutni egy-két, Kozma Lajos és/vagy Molnár Farkas által tervezett budai villába, a MÁK bérházba, az egykori Kelenföldi Hőerőműbe, a Nagyvásártelepre, a Baross utcában az egykori Józsefvárosi Telefonközpontba, felmászni egy csomó tetőre és onnét képeket csinálni, és itt leállok...  És ott van még Angyalföld is, meg a titkos tervek.

Minden olvasómnak, blogbarátomnak és ismerősömnek nagyon boldog, élményekben és városi felfedezésekben gazdag új évet kívánok!

2012. május 31., csütörtök

A nyócker rejtett kincsei - Népszínház utca 19.




A koszos pesti belváros lüktető szívében, egy ugrásra a Blahától, Lajta Béla bérháza kaméleonként simul a Népszínház utca kínai büfékkel, éjjel-nappalikkal és turkálókkal tarkított posztszocialista képébe. Simán elmentem volna mellette, ha meg nem látom a fémborítású kaput, ami indás-szívleveles díszeivel mindent elárult. Igaz, a bejárat feletti római 1912-ből, ami az átadás éve, mára csak egy árva C betű maradt. Az omladozó vakolathoz jól passzol a rendszerváltást is átvészelt, hetvenes évekbeli neonreklám az épület sarkán, bár rég nem kapni már csini konfekcióruhát az Alkalmi Áruházban.
Nehéz elképzelni, hogy egykor az építész és felesége, Káldor Klára családjának több tagja is itt lakott, Kozma Lajosról nem is beszélve. Persze akkor még menő környék volt, sorban épültek a szecessziós bérházak az utcában. Az ötödik emelet sarokerkélye a tulaj merész választása folytán égszínkék szélfogót kapott, így garantáltan odavonzza a tekintetet, amit csak azért ne bánjunk, mert nem máshoz, mint az utca legkirályabb tetőteraszához van itt szerencsénk, élénkzöld bokrokkal.

forrás: lajtaarchiv.hu

a mai külső fekete-fehérben

a kapu egykor/ forrás: lajtaarchiv.hu

...és ma



A Harsányi testvérek, Adolf és Ferenc 1911-ben rendelték meg sógoruktól a Víg utca és a Népszínház utca által határolt saroktelekre építendő ötemeletes bérház terveit. Az eredeti rajzokon szereplő homlokzat erősen hajaz a Szervita téri - és a Rákóczi úti házéra, aztán a végeredmény mégis egészen más lett. Lesújtó, ha a ház régi fotója után megnézzük a mait, és nemcsak a málló vakolat miatt. Ennél a háznál nem az évek során esetlegesen elpusztult vagy elveszített ornamensek okozzák a hiányérzetet. Itt ugyanis maga az épület a dísz, annak formai egyszerűsége a lekerekített sarkokkal és az azok közé beékelődő erkélyekkel. Lajta szinte csak a zárterkélyek mellett, a főhomlokzaton helyezett el stilizált népművészeti virágdíszeket, illetve a nyílászárók kaptak még csinos keretet, amúgy kívül semmi. És ha a ház külsején nem is ismerhető fel könnyen az egykori Lechner tanítvány kézjegye, bent, a lépcsőházban és az udvarban sorban jönnek a Lajtára már annyira jellemző, aprólékosan megtervezett részletek: nagy vas-üveg felület a lépcsőház és az udvar között, a Vas utcai iskolából visszaköszönő színes üvegablak stilizált virágdíszekkel, a kilincsek és ajtók formája, indák és szívleveles díszek a korláton, az ajtók rácsain. Minél több házát járom végig, annál felfoghatatlanabb számomra, hogyan tudott ennyire elmerülni a részletekben, kialakítani egy saját, főként Erdélyben és a Felvidéken tett útjaiból táplálkozó, de mégis egyedi motívumvilágot, ami senkiével össze nem hasonlítható és ezzel egyidejűleg kortársainak nagy részét és a közízlést tíz-húsz évvel beelőzve formailag teljesen modern épületeket tervezni. Ehhez képest ez a ház is sokkal több törődést érdemelne és sokszor ez nem is pénz-, hanem odafigyelés kérdése, aztán meg persze összefogás-, majd ha ezek megvannak, ízlés kérdése is, és innen már vékony jégen táncolunk. Reménykedjünk.






A Víg utcai front nem annyira a huszonegyedik századot, mint inkább egy régen letűnt kort idézi:






a Népszínház utcai front a bejárattal az ötvenes évek közepe táján (Forrás: fortepan.hu)
A fenti kép ma. Az állapot nem, csak az üzletek változtak.

 A hely szelleme mélyen megérint, hazafele veszek egy gyrost a töröknél, naná hogy hagymával és csípőssel, aztán a villamos felé menet végigcsöpögtetem a ruhám.




Frissítés:  A ház a Budapest100 alatt szombaton és vasárnap is látogatható 10-17 óra között, a programfüzet szerint "az érdeklődők régi képek és tervrajzok segítségével idézhetik meg a ház múltját és kereshetik meg az idő lenyomatait." 2013. április 6-7!


2011. június 29., szerda

Kozma Lajos Klinger-villája



Kozma húszas évekbeli munkáit elnézve nehéz elhinni, hogy a neobarokk és a népies motívumok szerelmese, aki látszólag sokáig ellenáll az új stílus bűvöletének, 1930 körül aztán beadja a derekát, és a mára már elpusztult Divatcsarnok homlokzati munkájával "modernizálódik". Aztán rövid idő alatt a legjobbak közé kerül. A Havas-villa, amely igazi gesamtkunstwerk modern szellemben, 1931-es. A Klinger-villát két évvel később kezdik el építeni a Hermann Ottó utcában.  




A két ház sok vonatkozásban hasonlít. Például a tér nagyvonalú kezelésében és a természet-lakótér összekapcsolásában, amiről az alkotó így írt: "Ha azt akarjuk, hogy utódaink ne szidjanak bennünket, úgy igyekezzünk olyan házakat építeni, melyekben egy másfajta élet lehetőségei is elképzelhetők, ahol a falak, legalábbis a válaszfalak könnyen eltolhatók, ahol a hatalmas, lehetőleg összefüggő ablakok minden időjáráshoz, világításhoz szánva igen sokféleképpen használhatók. A ház nemcsak tőkebefektetés, de a család és a jövő nemzedék életkerete is, és változóképessége, rugalmassága a használhatóság legfontosabb próbája, időben is, nemcsak térben” (A ház és a lakás, mint életszcenárium című írásából). Ez már egyértelműen az új felfogásból ered.
Van tehát egy óriási, délnyugati tájolású terasz, amelyet falba tolható ajtókkal lehet összenyitni az L alakú nappalival. Sajnos a teraszt megközelíthetetlensége miatt nem lehet fényképezni, de a lakók szempontjából ez nyilván inkább előnye.

(A kép forrása: Ludwig Kozma "Das neue Haus"  Kiadó: Dr. H. Grisberger Zürich 1941)
A bejáratot itt is az északkeleti oldalra teszi Kozma, és a Havas-villához hasonlóan ez a ház is az utca felé zárt. Azért kár, hogy a kert felőli oldalt nem lehet fotózni, mert így nem láthatjuk a Kozma által előszeretettel használt, a terasz alátámasztásául szolgáló és konzolosan előrenyúló betongerendákat, amelyek a saját részére tervezett Lupa-szigeti nyaraló-nál is megjelennek. 
Az utcai homlokzatról és az oldalfalakról viszont nem találtam régi képet. A kedvezőtlen fények és a homlokzat viszonylagos zártsága miatt ezeket annak idején nem tartották fontosnak megmutatni.





Az emelet egyik felén lakószobák, a másik felén napozóterasz volt, ami szerencsésen megúszta a beépítést. Nem így a másik oldal alagsora, a kitüremkedő üvegházzal.






A sors fricskája, hogy Kozma, aki közvetlenül a háború után még gyanútlanul üdvözli a "demokrácia" győzelmét, a hozzá hasonló szellemben alkotó kollégáival, kortársaival együtt később nemkívánatos tervezőnek minősül. 
A modernista építészetet így váltja idővel majd a szocreál, amely ugyan nem szakít a funkcionalitással, de nélkülöz minden felesleges fényűzést, és kozmopolita jelleget. "Nem csúnya, kapitalista bérkaszárnyák kellenek nekünk, de nem is az amerikai tervezők hóbortjait majmoló formalista épületek. Tükrözzék épületeink is szocializmus felé haladó népünk öntudatát, ízlését" (Szabad Nép, 1949. aug. 27.)
Kozma 1948-as haláláig csak ízelítőt kap ezekből az időkből.


Felhasznált irodalom:
Fény és forma- Modern építészet és fotó 1927-50
Prakfalvi Endre: Szocreál