Kozma Lajos Klinger-villája

Kozma húszas évekbeli munkáit elnézve nehéz elhinni, hogy a neobarokk és a népies motívumok szerelmese, aki látszólag sokáig ellenáll az új stílus bűvöletének, 1930 körül aztán beadja a derekát, és a mára már elpusztult Divatcsarnok homlokzati munkájával "modernizálódik". Aztán rövid idő alatt a legjobbak közé kerül. A Havas-villa, amely igazi gesamtkunstwerk modern szellemben, 1931-es. A Klinger-villát két évvel később kezdik el építeni a Hermann Ottó utcában.  

A két ház sok vonatkozásban hasonlít. Például a tér nagyvonalú kezelésében és a természet-lakótér összekapcsolásában, amiről az alkotó így írt: "Ha azt akarjuk, hogy utódaink ne szidjanak bennünket, úgy igyekezzünk olyan házakat építeni, melyekben egy másfajta élet lehetőségei is elképzelhetők, ahol a falak, legalábbis a válaszfalak könnyen eltolhatók, ahol a hatalmas, lehetőleg összefüggő ablakok minden időjáráshoz, világításhoz szánva igen sokféleképpen használhatók. A ház nemcsak tőkebefektetés, de a család és a jövő nemzedék életkerete is, és változóképessége, rugalmassága a használhatóság legfontosabb próbája, időben is, nemcsak térben” (A ház és a lakás, mint életszcenárium című írásából). Ez már egyértelműen az új felfogásból ered.
Van tehát egy óriási, délnyugati tájolású terasz, amelyet falba tolható ajtókkal lehet összenyitni az L alakú nappalival. Sajnos a teraszt megközelíthetetlensége miatt nem lehet fényképezni, de a lakók szempontjából ez nyilván inkább előnye.

(A kép forrása: Ludwig Kozma "Das neue Haus"  Kiadó: Dr. H. Grisberger Zürich 1941)

A bejáratot itt is az északkeleti oldalra teszi Kozma, és a Havas-villához hasonlóan ez a ház is az utca felé zárt. Azért kár, hogy a kert felőli oldalt nem lehet fotózni, mert így nem láthatjuk a Kozma által előszeretettel használt, a terasz alátámasztásául szolgáló és konzolosan előrenyúló betongerendákat, amelyek a saját részére tervezett Lupa-szigeti nyaraló-nál is megjelennek. 

Az utcai homlokzatról és az oldalfalakról viszont nem találtam régi képet. A kedvezőtlen fények és a homlokzat viszonylagos zártsága miatt ezeket annak idején nem tartották fontosnak megmutatni.

Az emelet egyik felén lakószobák, a másik felén napozóterasz volt, ami szerencsésen megúszta a beépítést. Nem így a másik oldal alagsora, a kitüremkedő üvegházzal.

A sors fricskája, hogy Kozma, aki közvetlenül a háború után még gyanútlanul üdvözli a "demokrácia" győzelmét, a hozzá hasonló szellemben alkotó kollégáival, kortársaival együtt később nemkívánatos tervezőnek minősül. 

A modernista építészetet így váltja idővel majd a szocreál, amely ugyan nem szakít a funkcionalitással, de nélkülöz minden felesleges fényűzést, és kozmopolita jelleget. "Nem csúnya, kapitalista bérkaszárnyák kellenek nekünk, de nem is az amerikai tervezők hóbortjait majmoló formalista épületek. Tükrözzék épületeink is szocializmus felé haladó népünk öntudatát, ízlését" (Szabad Nép, 1949. aug. 27.)

Kozma 1948-as haláláig csak ízelítőt kap ezekből az időkből.

Felhasznált irodalom:

Fény és forma- Modern építészet és fotó 1927-50

Prakfalvi Endre: Szocreál