Azt hiszem, valami gigantikus szerencse fog velem történni. Pont mint Diane Lane-nel a Napsütötte Toszkánában, bement érdeklődni a villába, jött a madár, tette a dolgát, és hipp-hopp övé lett a ház, utána pedig élt, mint hal a vízben. ;) Aki nem látta, mindenképpen nézze meg és csak aztán folytassa az olvasást:)
Biciklizni amúgy élmény a városban, főleg hétvégén. Alig vannak autók és ma csak a Lánchíd járdáján voltam kénytelen szétcsapni a turisták között, persze mehetnék az autók közt is, de nem merek, pláne nem a Lánchídon.
A mai, inkább naplószerű bejegyzéssel csak annyit szerettem volna mondani, hogy mennyire más tud lenni a város, ha az ember változtat a közlekedési eszközön. Más perspektívával, más utakon teljesen más dolgokat vesz észre. Az jutott ma eszembe, hogy végigmenni a rakparton egy kicsit olyan, mint amikor először tettem egy városnéző kört hajóval a Dunán és úgy éreztem, hogy egy másik, még sokkal szebb városban vagyok.
És így le tudtam fotózni az Árpád híd pesti hídfőjének dupla ikertornyait, mindenféle oldalról. A nagy üvegfelület mindent visz, nem tudom nem szeretni, mindig megbámulom, ha arra járok.
Holnap Bauhaus túra és ismét komoly vizekre evezünk!
Megnéztem nagyban (is) a második képet. Tök mókás, olyan mintha nem szabályos téglalap alakú lenne a kép, hanem rombusz (vagy mi a szösz). Persze ez csak optikai csalódás, de akkor is szuper. Amúgy tényleg egész jó ez az épület. (Esetleg egy éjszakai felvétel!?)
VálaszTörlés