2011. június 8., szerda

A Mester utcai rendelőintézet

A sültkolbászos és a Lechner Jenő-féle tisztviselőház után most jön a desszert, a Mester utca legkiválóbbik háza. SZTK-ba vagy mai nevén rendelőintézetbe nem jár az ember szívesen, ez ugyanis azt feltételezi, hogy valami baj van, de talán mégsem akkora, hogy ne tekinthessünk úgy az egész cécóra, mint egy építészeti kirándulásra vagy terepszemlére, amennyiben az egy ilyen épületben történik: 



A fa miatt kénytelen vagyok idemásolni a tervet, amelyen nemcsak az épület látszik jobban, hanem a mostani állapothoz képest az eltérések is.

forrás: Rimanóczy Gyula hagyatéka Rimanóczy Jenőnél

A Rimanóczy Gyula tervezte épület 1939-re lett kész. A fenti képen még látni a negyediken körbefutó tetőteraszt, amelyet a háború után sajnos átépítettek, hogy az akkori kor szellemének sokkal inkább megfeleljen és hogy az utókornak is legyen majd mit siratni.


Rimanóczy pedig olyan meghatározó és különleges alakja volt a háború előtti évtized modern, sőt avantgarde építészetének, hogy életművét egy bejegyzésben botorság és nagyképűség is lenne elintézni. 
Nézzük a tényeket: ő tervezte a Pasaréti téri autóbusz végállomást a ferencesek templomával együtt, ami abban az időben nem kis falat volt a közízlés torkának, vagy a modernista építészetnek a Dob utca sűrű erdejében megsimuló kincsét, az egykori Postaigazgatóságot (mára valamilyen minisztérium), de övé az egyik kedvencem, az Amerikába házasodott magyar hölgy, Jay Poward Debrecenben épült villája, amely olyan légies és könnyed, mint egy jófajta habos süti. A Pasaréti tér viszont, templomostul, mindenestül maga a forma, amely összességében a modernizmuson is túlmutat.
Minden művével képes valami teljesen újat, meglepőt hozni, olyan, mintha az új tervek megrajzolása előtt megrázná magát és hopp, már elő is vette egy másik énjét.
Az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) épületével sincs ez másként: a sarki ív, ahogy a vasbetonvázas épület befordul a Drégely utcába, a homlokzatból előugró üvegfal, felette a néhai tetőkerttel (jaj-jaj) és a négyszögletes ablakok egyeduralmába pöttyentett apró körablakok és lámpák...




bejárat a Drégely utca felől:



A belsejében nagyjából mindent kicseréltek, sem a padló, sem egyéb burkolatok nem izgalmasak egyáltalán, de a lépcsőház formáit nem tudták leradírozni, és a váróknak az épület lekerekített sarkából adódó finom ívét sem, ezeknek ma is lehet örülni:






A WC-re csak a körablak miatt érdemes benézni, egyébként igazi magyaros, papír és szappan nélküli egészségügyi vircsaft van idebenn: 




A Rimanóczyval kapcsolatos lexikális tudáshoz tartozik még, hogy osztályelső  volt, az egyetem után pedig tanulmányi célból körbeutazta Európát. Itthon a Madách téri vörös téglás házakat jegyző Walder Gyulánál kezdett dolgozni, aztán 1933-ban saját lábra állt, és még a háború előtt megtervezte életműve javát. Szöget ütött a fejembe, hogy egy ilyen kvalitású építész hogy juthatott el oda, hogy az 1942-ben saját célra tervezett-épített házát (XI. Somorjai utca 21) ne tudja befejezni és hogy kényszerült arra, hogy a háború után, a már tető alá hozott házat 50,000 Ft-ért eladja?!  


Sajnos 55 éves korában meghalt, fiai, Jenő és Gyula viszont továbbvitték az apai örökséget.


0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése