Angyalföldi séták: a Kilencház

Egyszer hazafelé menet azt mondta: „mutatok valamit, szerintem tetszeni fog”. Autóban ültünk, ki sem szálltunk, onnét bámultam a kétszintes, barakkszerű házakat, drótkerítéssel körülkerítve, az ablakok alatti, hevenyészett virágágyásokat, és azt éreztem, mint Pécsen Uránvárosban, vagy a Trattner-Károlyi...

Tovább a bejegyzésre →

Ahol megállt az idő: fodrászcikkek szaküzlete

Egyszer volt, hol nem volt egy fodrászcikk szaküzlet, nem éppen a Belvárosban, de nem is messze attól. 1982-ben, az ott működő fodrászüzlet átalakítása után nyitotta meg tündéri tulajdonosa, aki még ma is aktívan részt vesz a munkában. Kapni itt hajkeféket, festéket, dauervizet és minden...

Tovább a bejegyzésre →

Újlipócia - város a városban

Újlipótváros a harmincas években, a kortársak szemében  „Mikor fiatal voltam, ez a városrész kerítésekből állt. A kerítések alól kutyák ugrottak ki féltesttel, ugatásuktól az ember megcsúszott az út jegén, felkelt és szégyellte magát. De azért szép volt és messzire ki lehetett sétálni, Újpest felé,...

Tovább a bejegyzésre →

2012-es évzáró dolgozat

Régen, a múlt században, minden évben csináltam egy leglegleg-et, vagyis december 31-én összeírtam az év számomra legszebb, legszomorúbb, legérdekesebb pillanatait. 1985-ben pl. az egyik legklasszabb nap január 20 volt, amikor Budapestre kirándultunk az osztállyal, a legidegesebb november 18-án...

Tovább a bejegyzésre →