2013-as évzáró

Elolvastam a tavalyi, hasonló alkalomból írt bejegyzésemet, az akkori terveket... Egy csomó minden nem teljesült, viszont annyi előre nem tervezett, klassz dolog történt, hogy panaszra nincsen ok, sőt... Ha visszatekintek az elmúlt évre, a legjobb dolog egyértelműen a Csángó utcai vésésekkel kapcsolatban ért, vagyis hogy Lecsó hatvan évet és jó pár országhatárt ledöntve jelentkezett. Mindkét bejegyzésre nagyon sokat készültem, de megérte, mert ez lett a blog eddigi legolvasottabb posztja. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy az anyagot más portálok is átvették és hogy készült belőle egy dokumentumfilm, ami december 10-én ment adásba az RTL Klub XXI. század c. műsorában. 

A tavalyi terveket tekintve, még mindig nem voltam a MÁK bérházban, sőt, nem fotóztam végig Kozma Lajos házait sem, de voltam jó pár Fodor Gyula által tervezett épületben, amelyekről szépen, lassan készül az anyag. Voltam a Kelenföldi Hőerőműben, jó pár patinás szállodában, megmásztam néhány izgalmas tetőt, de hál'Isten ebből még 2014-re is jut bőven... Voltam a Kulturális Örökség Napjai és a Design Hét alatt szervezett túrákon és számos más városi sétán is. Közülük legjobban a Miénk a ház sétáit szerettem, őket jó szívvel tudom mindenkinek ajánlani.

Valahogy mégis azt vettem észre, hogy igazán jó, illetve maradandó akkor lesz egy esemény, amikor emberekről vagy emberi történetekről kezd el szólni, ilyen volt az, amikor Lecsó leveleit, naplóját elolvastam vagy amikor önkéntesként a Balassi Bálint utca 25-ben töltöttem a fél hétvégét a Budapest100 alatt, pedig de sok házba be lehetett volna akkor menni... Mégis, sosem felejtem el azt a két napot. És ide tartozik még az is, amikor a papagájos házról szóló bejegyzés megírása után levelet kaptam a házban egykor kovácsműhellyel bíró Gerő családtól, úgyhogy azt hiszem, jövőre is lesznek még érdekes posztok...
És ott van még kismillió ház és lakótelep, ahova napközben, műsoron kívül vagy szándékosan betévedtem, és időhiány miatt sosem lett belőlük poszt. Jelen pillanatban is több tucat téma vár kidolgozásra, amelyekhez már megvannak a képek. Kicsit megijeszt, hogy mikor lesz annyi időm, és hogy meg tudok-e felelni a feladatnak, a saját elvárásaimnak, hogy olyan alapos és kerek legyen minden, amilyennek én szeretném és az olvasók is örömüket leljék benne... Szóval akik eddig olvastak, azoknak köszönöm a figyelmet, a dicséretet, a megosztásokat, a megjegyzéseket és a biztatást, ami néha nagyon jól jön. 

Az idei évet egy képsorozattal zárom, többségében olyan fotókkal, amelyek eddig méltatlanul hevertek a mappák mélyén és arra vártak, hogy talán majd egyszer velük is kezdek valamit... Nem mondanám, hogy ez a best of 2013, vagy hogy ezek a város legszebb helyei, de a szép mellett a szabálytalanságot is szeretem, a romfétis pedig velem született, úgyhogy mindenféle lesz benne.
Hetvenegy bejegyzés, inkább meg sem saccolom, hogy hány fotó a mappákban... Szóval ilyen volt az én 2013-as évem, néha szép, néha kicsit karcos, de mindenképpen emlékezetes...

És persze új tervek is vannak, majd meglátjuk, az élet hogyan alakítja őket...
A képek többsége Budapesten készült, mindössze négy kakukktojás van, egy vidéki városból. Közülük egy igazán árulkodó, felismeri valaki? És nektek, milyen volt 2013?

Boldog Új Évet!

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.