Az Operánál, délután. És emlékek.

Lezárták az Andrássy utat, az Operánál előadásra készültek és a Hajós utca sarkán lévő szfinxet telegraffitizték, játszásiból. Szó szerint, mert díszlet lesz egy előadásban. Ácsorogtam egy darabig, hátha elkezdődik a műsor, aztán meguntam és inkább átcsábultam a Drechsler-palota oldalához, remélve hogy nyitva találok egy kaput, de minden korrektül zárva volt. Itt viszont igazi graffitiket lehet látni. Aztán találtam még a Lázár utcában egy régi ecset-kefe üzletet és besírtam magamat a Bajcsy Zsilinszkyn, az Ó utca sarkán álló modern házba, amit mindig bámultam a Bajcsy köz 1. ablakából, amikor tizenegy éve ott laktam. Volt egy függöny nélküli lakás pont velünk szemben, nem tudtam megállni, hogy néha ne bámuljam, amint teljesen ártatlan dolgokat művelnek a lakók, nyilván egy házaspár, számítógépeztek, jöttek-mentek, vacsoráztak. Egyszer jött hozzám valaki, aki elmesélte ki lakik ott, jó nevű újságíró, a nevére persze már nem emlékszem. De ma, amikor bementem a lépcsőházukba, beugrott minden, az akkori életem, az ott töltött napok, hogy nem lehetett nyitott ablaknál tévét nézni, akkora volt a zaj, a repülőgép, aminek a hatodik emeleti tetőteraszról hadonászva integettünk és kiabáltunk a grillparti közben, amikor már nagyon vidámak voltunk, meg amikor álltam az ablaknál és néztem a hóesést a Bajcsyn. 

régen Drechsler-palota, később Balettintézet, most szellemház, eztán luxusszálloda?

előadás díszlete az Operánál

Valódi graffitik és némi street art a Drechsler-palota oldalában:

Lázár utca 5.

Lázár utca-Bajcsy sarok.

A 19/b tervezője nem Schmitterer, hanem Fried Miksa és Fenyves István. Ez az a bizonyos szemben lévő ház, aminek a tetejét hatalmas fekve támaszkodó férfi test díszíti:

a blogger itt fedi fel kilétét;)

,

Nem is bántam hogy nem mentem el a Belügyminisztériumba, a KÖN alkalmából, mert amint bejutottam a lépcsőházba és elkattintottam a fenti fotót, lemerült a pótaksim is, úgyhogy gyorsan hazamentem inkább. 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához. 

Tovább a bejegyzésre →

Városnézés egy Váci úti teraszról

A magasból tényleg minden más. 

Például a Skála Metró épülete, ami a téren állva csak egy bazi nagy koszos füstüveg, a magasból inkább mauzóleumnak hat. Amikor feljutottam a Váci úti irodaház 9. emeletére, és szétnéztem, magával ragadott a látvány, mert ott volt egy csomó emblematikus épület, templomok, az ország háza, pályaudvar, meg amit akartok, a háttérben a hegy, amelyről a pogányok letaszították szegény Gellértet, tetején a Szabadság szobor, amiről sajna mindig az jut eszembe, hogy egy volt évfolyamtársam szomszédja csak "a halas nőnek" hívta - jaj, tudom hogy máglyán fogok égni - és egy kicsit úgy éreztem, hogy most a város felett lebegek. Gondolatban becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem, és lassú szárnycsapásokkal már szálltam is a Váci út felett, az összes bérház udvarára benéztem és titkok után kutattam. 

Akkor éreztem ilyet, amikor az Ajtósi Dürer soron laktam, egy ötödik emeleti manzárdban és a Városliget ott pihent az ablak alatt, oldalt a Dózsa György út házai sorban és szemben, a látóhatár szélén a budai hegyek. Sajnos valami beteges tudatállapot akkoriban megakadályozta, hogy akár csak egyszer is megörökítsem a csodát.  

Pesten azért jobb, mert ha magas épületből bámészkodik az ember, a budai hegyek mindig megdobják egy adag romantikával a főtémát, és még egy alumíniumkohó is szerethetővé válik. Ja, és még egy, nem emlékszem, hogy bárhonnét láttam volna egy képben a Bazilikát a Szabadság szoborral, vagy a Mátyás templomot a Parlamenttel.

De most itt sorakoztak mindannyian, és velem együtt bezsebelték a péntek esti utolsó napsugarakat. 

A Westend tetőteraszán relaxáló fiatalember hátterében az Eximbank zöldes üvegkupolája a Nagymező utcából, és szorosan hozzásimulva az Opera teteje a két kis toronnyal.

A globalizáció kereskedelmi monstruma felett szerényen lapul a Podmaniczky utca, vékony zöld csík a liget, balra a Hotel Ibis vasbetonja és jobboldalt, Stan és Pan szerepében a Hermina tornyok.

Újlipót tetői a festői budai hegyekkel...

Szárnyas szobrok a Váci 4. tetején:

Hát a Skálának nem áll túl jól a perspektíva, pedig sosem volt vele bajom, és szeretem a füstüveget is, ráadásul a tervezője Kővári György, aki a Délit is produkálta, és aki olyan lépcsőket tud, az tud valamit... De erről majd egyszer máskor. A Skála történetét a hg.hu kiválóan elmesélte képekkel. Idén 27 éves!

Sóház, mögötte a Lehel tér:

Last minute:

Tovább a bejegyzésre →