A Mami-lak Fonyódon

A Mami-Lak történetéről nem tudok semmit. Mindenesetre, ha keresné valaki, közel van a vasútállomáshoz. Az ingatlan hirdetések között viszont megtaláltam, azt írják, hogy 1940-ben épült. 3 szoba plusz tágas nappali, gyönyörű színes cementlapokkal. Az egyik háló tágas, eredeti hajópadlóval és van még két kisebb, tóra néző hálószoba. A konyhának a hátsó udvar felé van kijárata, a fürdőszobában eredeti fürdőkályha! A hirdetés szövege szerint a tó 60 méterre van, ami kb igaz is lehet, bár én biztos többet mondtam volna.  

Valódi kis gyöngyszem, kár hogy előtte húz el a hetes út, így nyugodt visszavonulásra nemigen alkalmas. De nagyon remélem, hogy bárki csap le rá, megtartja a járólapokat, mert mindegyik gyönyörű. Idemásolom a képeket, mert ha leveszik a linket, sosem marad már meg milyen volt egykor, nem mintha a berendezés szép vagy ízléses lenne, de mégis... A konyhaszekrényt például biztos megtartanám, csak új színt adnék neki és nagy kár hogy a fürdőkályháról nincs kép. 

Bár a hirdetésben azt írták, "a teljesen felújítandó villa elhanyagolt állapotban várja következő gazdáját", ma mintha munkásokat láttam volna a kertben, és az a rengeteg, fóliával letakart cucc is arra utal, hogy talán már elkelt és az új tulaj nekiállt a munkának.

  

Frissítés, 2014.08.30-án: A villa minden bizonnyal elkelt, mint ahogy arról lentebb a második megjegyzés tanúskodik. 

Frissítés/2, 2014.november 16-án: A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán megjelent egy remek összeállítás Fonyód-fürdőtelep múltja képes levelezőlapokon címmel, Varga István szerkesztésében. Az alábbi képeslapot, amelyről kiderül, hogy a Mami-lak eredetileg Mária-lak volt, onnét másoltam: 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Balatonszárszó 2 - Gyuszi, Nelli és a boszorkány

Egy évvel ezelőtt Balatonszemesen felderítettem az ottani feliratos villákat, idén Balatonszárszó sem úszta meg. A feliratokról mindig eszembe jut, vajon ki volt a névadó és az illető lakja-e még a villát. Szakításnál, válásnál hány felirat tűnhetett el és hány villát neveztek át? Kedvencem, a József Attila Emlékház melletti Nelli-lak feliratát szemmel láthatóan átírták egyszer. Imádom a nyílászáróit, a kékre, zöldre festett zsalugátereket, az óriási fenyőfát a kertben. Olyan az egész, kertestül és melléképületestül, mintha időkapszula lenne, pláne ha üresen áll, mint most. 

A Boszorkány vár gazdája talán a névvel akart valami pluszt adni, amitől az amúgy inkább ártalmatlan külsejű ház izgalmas lesz. És még ott van a Gyuszi is, akinek a tulajdonosa nem csinált nagy ügyet a névadásból. De felirat helyett az ábrák használata is kedvelt, és ha már a Balatonon vagyunk, a hal motívum tálcán kínálja magát, ebből a kovácsoltvas kerítésekre is jutott bőven. A parttal párhuzamos Móricz Zsigmond utcában klassz a hatvanas-hetvenes évekbeli retrókerítés hajós-evezős motívumokkal.

kedvenc lehet talán

a nyolcvanas évek szín- és formavilága 

Kulipintyókból sincs hiány, de azokat majd legközelebb.

Tovább a bejegyzésre →

Kicsinyke loft vidéken, kilátással a Badacsony-hegyre

A loft manapság trendi, menő benne lakni, irodát, műtermet, üzletet működtetni. A loftlakást, lehetőleg folyóra néző kilátással már én is rég felírtam a megvalósítandó projektek listámra. Szorosan a vidéki ház után áll, a második helyen. 

Ezeket a fotókat még a nyáron csináltam, július elején, amikor 32 fokban éppen elhagyni készültünk a települést. Azért lett belőle bejegyzés, mert tetszik, hogy nem dobták ki a régit, hanem vették a fáradságot és újjávarázsolták. És azért is, mert valószínűleg a pozitív üzenettől, amit hordoz, mindig jó kedvem lesz, ha meglátom ezeket a képeket. 

A földszintes, bazaltköves ház Badacsonytomaj határában áll és a szerény, marketinghez alkalmatlan felirat szerint fodrászat működik benne. Eredeti funkcióját tekintve valamilyen ipari létesítmény lehetett, talán a bazaltbányászat korából, esetleg raktár vagy mezőgazdasági épület, amely csodák csodájára túlélte a huszadik századot. És azért is imádom, mert valószínűleg nem kevés pénzbe került a felújítása, de még arra is maradt energia, hogy a bejárati ajtó feletti elmosódott, kiolvashatatlan feliratot megőrizzék, mintegy feladványként az utókornak, ha véletlenül valaki veszi a fáradságot és megáll előtte, hogy kibetűzze.

A 2600 lakossal büszkélkedő város egyébként Szent István király egykori vitézéről, Tomajról kapta a nevét, aki a környék ura volt. Itt állt a pálos rend kolostora, majd a szigligeti vár tartozékaként a törökök többször lerohanták. A későbbiekben az Esterházy hercegek kezébe került, benépesedett, s a természeti adottságokat és a remek fekvést kihasználva az itt lakók a halászatból, borászatból éltek. Két komphajót állítottak be, hogy a déli partot könnyebben elérjék és a portékák is könnyebben áramolhassanak.

Szemben a "koporsó-hegy".

A gazdasági fellendülést a bazaltbánya megnyitása hozta meg 1903-ban. 1909-re megépült a vasút, jöhettek a turisták, hogy a koporsó alakú hegy oldalában megcsodálják a bazaltorgonákat. A bánya 1965-ben húzta le a rolót, addigra lassan, szisztematikusan annyira tönkretették a hegy keleti oldalát, hogy a környezetvédők tiltakozására központilag leállították az üzemet. Mára a hegy tájvédelmi körzet, lehet jönni szürkebarátot kóstolni, meg muskotályt, bár én inkább az előzőt javaslom.

Ha körülnézünk az ingatlanpiacon, jelenleg ilyenekből lehet csemegézni kiadó/eladó loft címen, New Yorktól Rómáig: egy tipikus amerikai Manhattanben; kissé szokatlan az 1850-es építésű zsinagógában kialakított tér Londonban; a pesti egy 1914-es, téglagyárként és katonai kórházként is működött épületben kapott helyet; az olaszok pedig "ghetto stylish loft" címen hirdetik a 15. századi házban kialakított római lakást.

Tovább a bejegyzésre →

A Pöttyös, a Papucs, az Anyós és a többiek

Lélekben még nem tudtam elszakadni a Balatontól. Az időközben orvul, a fővárosban rámtámadó nyárban nosztalgiával gondolok arra, amikor napsütésben, de szélben és 20 fokban sétáltunk a szemesi utcákon és elcsodálkoztam, hogy milyen szépek a házak, a kovácsoltvas kerítések, korlátok, a növények. Így öt nap távlatából nem bírom ki, hogy ne szóljak még egyszer, egy rövid, könnyhullatós poszt erejéig a feliratos házakról és a monogramos kapukról.
Pöttyös, Papucs és a többi villa nekem azért is oly kedves, mert a név a múló időt állítja meg egy pillanatra. Az üzenet egy darabig ott marad a homlokzaton, még ha nem is tudjuk, ki küldte kinek. Ki volt Pöttyös? És mért pont Papucs? Gondolkoztam, hogy én vajon milyen nevet írnék a nyaralóm falára, de nem is olyan könnyű jót választani.  

A Nagy Imre utcában monogramos-évszámos kerítéskapukat találtam, CSJ-é 1971-es, a házat már lebontották mögötte. 

Miközben képesek vagyunk évente lecserélni a telefont, itt hétvégi házak, nyaralók ezrei őrzik ugyanazt az étkészletet, bögrét, szőttest, kerti széket, dizájnt, amit még évtizedekkel ezelőtt szüleink szülei házából selejteztek le és deportáltak ide. Megszokott jelenség még a meglévő épületek, tárgyak átpofozgatása, új funkcióval való felruházása, amelynek köszönhetően ilyenek születnek: 

Amikor a felirat szerint 1912-ben megépült ez a tornyos ház, senki sem gondolta, hogy egyszer még diszkó is lesz benne, s a pizzák között szólni fog a muzsika:

Zimmeréknél kisebb állatsereglet is van:

És most bontsunk vitorlát!

Tovább a bejegyzésre →