A kőfalak leomlanak - a Várkert bazár története

Először arra gondoltam, simán előadom, hogy hátul jutottam be a házba, a Sándor Móric lépcső tetejénél lévő üres őrbódé mellett terepszínű ruhában bemászva a kerítésen és a biztonsági őröket vakmerően és ravaszul kicselezve, 

vagy - mivel képekkel is alá tudom támasztani - az utcaszinten lévő szellőzőnyílásokon át bemásztam a pincébe,

és amíg én lent/bent voltam, segítőm, akit nevezzünk mondjuk Baines kapitánynak, kint várt az utcán füttyjelemre, majd a kellő pillanatban már eresztette is le a kötélhágcsót és én Monte Christo grófjaként kimásztam és aztán mintha mi sem történt volna, mentem be a munkahelyemre. Egy igazi urban explorer lehetnék, egy Altomán amazon. De nem vagyok az. Inkább bevallom, hogy ha a balatonszemesi, szintén csontig lepusztult Vigadót és a Lajosforrás melletti, bezárt turistaház belsejét nem számítjuk, sima lépcsőházi explorerkedésen felül másra még nem futotta, toronyházak tetejére a szédülés, szűk pincelejáratokba pedig a klausztrofóbiám miatt nem merészkedek, és mindennek tetejébe persze még gyáva is vagyok, úgyhogy ide is véletlenül jutottam be, egy kis szerencsével. Több tucatszor mentem arra bringával, mindig zárva volt, s hiába leskelődtem titkos bejáratok után. Egy reggel mégis nyitva állt, s míg bent voltam, B. kapitány kint őrizte a biciklit.

És mivel nem kevésbé emblematikus műemlék, mint a Várbazár egyik épületéről van szó, muszáj egy pár szót ejteni a múltjáról, persze a teljesség igénye nélkül. Már csak azért is, mert addig kell róla beszélni, amíg végre történik valami, mielőtt végleg leomlanak a falak és a csoda romhalmazzá nem válik.

Míg a Közmunkatanács működésének első éveiben leginkább a pesti oldal fejlesztésére koncentrált, az akkor még erőd jellegű budai Vár szinte érinthetetlennek látszott. 1872-ben rendelkeztek a Lánchíd környékének rendezéséről, majd a rá következő évben döntöttek a királyi rezidencia sorsáról. Eszerint a szépítést alulról felfelé kezdték meg, a Várbazár létrehozásával. Ehhez a várkert aljában álló rozzant házsort kellett először eltüntetni, ami sosem egyszerű feladat, itt például eleinte egy háromszintes lakóház építése állt a nemes szándék útjába.

forrás: Siklóssy László Hogyan épült Budapest? 1870-1930

A király 2,2 millió forintot engedélyezett a palota dunai kapujának, lényegében fogadóépületének megvalósítására, amelynek kb. a negyede ment el a kisajátításokra, a többi magára az építkezésre. A várkertbe vezető lépcső és a kísérő épületek terveinek vázlatát Reitter Ferenc készítette el, az ő rajzaival kezdett el dolgozni Ybl Miklós, aki először nyílt csarnokszerű építményt akart a szoborművek felállítására, aztán megtérülési okokból úgy döntöttek, hogy helyette bazársor lesz, üzletekkel.

Ybl nagyszabású, neoreneszánsz stílusban épített mesterművének déli és északi végében lakóházakat helyezett el, melyekbe a királyi testőrséget és a szolgaszemélyzetet helyezték el.

A Várbazár déli oldalának házai: Ybl M. tér 5-6.

Az északi oldal: Ybl Miklós tér 2

Bármilyen jó is volt az elgondolás, hogy a pesti nyüzsgést megteremtsék itt Budán is, a vár aljában, a gyakorlatban mégsem működött, mert a környék gyér forgalma miatt már az elején is nehezen találtak bérlőt a bazársor üzleteibe. Így jött az ötlet, hogy műtermeket létesítsenek. A sort még 1884-ben Stróbl Alajos kezdte, ő volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott magáénak. Rövidebb időszakokra helyt adott a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának is, néhány évig az északi szárnyban az iparszerű női kézimunka különböző ágait művelő Budai Nőipari Tanműhely működött, aztán a Történeti Arcképcsarnok volt itt látható. 1890-től 1918-ig női festőiskolának adott otthont. 

A két világháború közti időszakban, nyilván az itt működő művészeknek köszönhetően, sikerült valamelyest felpezsdíteni a budai korzó életét, de a háborúval ennek is vége lett. Stróblt még vagy nyolcvan művésztársa követte az elmúlt száz évben, a műtermek nem maradtak üresen. A háború után a házak tanácsi, a rendszerváltás után pedig önkormányzati tulajdonba kerültek. A Várkert Bazár életének legsikeresebb vállalkozása, az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyílt meg,

és 1984-ig működött. 1996-ban született kormányhatározat a Várbazár felújításáról, ezt 3 év múlva újabb követte, ez utóbbi már vállalkozói tőke bevonásáról is rendelkezett. A tulaj, az államot képviselő Budai Várgondnokság Kht 2000-ben pályázatot hirdetett a felújításra, amelyhez viszont az itt lakókat meneszteni kellett. A lakóépületekből 2001-ben költöztették ki a népet, de ugyanígy próbáltak eljárni a műtermeket bérlő szobrászokkal, és nem ment könnyen. A KÖH 2003-ban rendelte el, hogy a kezelő az épületbe való bejutást megakadályozza. A jelenlegi állapotát tekintve ma már inkább a senki földjének tűnik, mint bárkiének, csak a bejárat feletti felirat emlékezteti az ide behajtókat arra, hogy ki az úr a háznál:

Életnek nyoma sincs, maradtak az ódon falak hámló vakolattal, kitört, vagy újságpapírral beragasztott ablaküvegek, falhoz támasztott ajtószárnyak, kiselejtezett bojlerek, felesleges kacatok. Az egészet a pusztulásában is valami olyan varázslatos hangulat lengi körül, hogy szavakkal leírhatatlan. És míg a kezelő és az illetékesek döntenek a hasznosításról és a felújításról, én drukkolok a falaknak, hogy bírják még egy darabig. Innen folytatjuk holnap, a 6. szám alatti ház belsejében készült fotókkal.

Bár a várkert lépcsőjének kőfalai 1980-ban omlottak le egy Edda koncerten, 

az utolsó koncert a P-Mobilé volt 1984-ben. Elektromos temetés:

Részlet az Ifipark 1962-es belépési szabályzatából: 

"Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: 

Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, 

nyakkendőben, világos ingben, zakóban. 

Vászonnadrágban a belépés tilos. 

Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: 

Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés."

Felhasznált irodalom: Siklóssy László Hogyan épült Budapest? 1870-1930