Pávák a Kárpát utca 7/b-ben

A XIX. század végére fővárosunk malomipari nagyhatalommá lett, bár mindez Széchenyi István nélkül talán nem így alakul. A jó minőségű búza adott volt, Bécs pedig kiváló piac lett volna, ha az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a termék eljusson a vevőhöz, a megfelelő őrlés pedig  biztosítja a megfelelő minőséget. Széchenyi felismerte, hogy fejleszteni kell az út- és vasúthálózatot, meg kell oldani a folyamszabályozást és biztosítani kell, hogy az időjárás viszontagságainak kitett malmok bírják az egyenletes termelést. Ezt pedig csak a gőzmalmok tudták nyújtani. Az elsőt, a József Hengermalmot 1836-ban létesítették Lipótvárosban. Ezután 1860 és 1870 között tizenhárom nagy gőzmalmot alapítottak, a legfontosabbak a Gizella és a Concordia Ferencvárosban, az Erzsébet és a Victoria Angyalföldön és a Lujza Óbudán. A főváros malmaiban harminc gőzgép működött, háromezer embernek adva kenyeret. 

Mindez úgy jön a Kárpát utca 7/b-hez, hogy a házat az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság építtette. Az első terveket 1910-ben hagyták jóvá, aztán valószínűleg takarékossági okokból újraterveztették, s a végleges rajzokra 1911-ben került pecsét. 

Így lett szerényebb főhomlokzat, de így nem lett felvonó a hátsó lépcsőházban, vagy mángorlószoba és cselédfürdő sem az ötödiken, a mosószoba mellett. 

A Kárpát utca újlipótvárosi részének legrégebbi házát Wellisch Alfréd tervezte. A többnyire eklektikus, nagyjából kétszázötven (sic!) művet jegyző Wellisch a tervezésen kívül kivitelezést sem átallott vállalni, így az évek során szép kis vagyonra tett szert, amelyből bőven futotta bérház- és telekingatlan vásárlásokra, főleg Teréz- és Újlipótvárosban, illetve Angyalföldön. Az eklektikus épületei sorából kilóg ugyan, de számomra a legérdekesebb a szintén 1911-es Országház-téri bérpalota, a Kossuth tér 4-ben, ma Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, amely a család tulajdonát képezte és ahol irodájuk is működött. Az archív fotókat nézegetve itt már erősen érezni a szecesszió hatását, sőt, egyes berendezési tárgyak mintha az art decot vetítenék előre, mindenesetre ha másra nem is, az építész lakásában álló egykori fürdőszoba képére vétek nem rákattintani. Övé még a Nagymező utca 49, a Sas utca 19 alatti bérházak, vagy a Tavaszmező utcai volt főgimnázium terve, de kórház és árvaház is fűződik a nevéhez. Fia, Andor szintén zenészként 1931-ben részt vett a Napraforgó utcai mintatelep megtervezésében.  

A lépcsőház és az udvar díszei egytől egyig szépek, az eredeti csempe, a liftház, a függőfolyosó kovácsoltvas korlátja vagy a kapubejárat mennyezete a csillárral.

A csúcspont egyértelműen a lépcsőházi korlát, amely stilizált madarakat, a lakók állítása szerint pávákat formáz. Ha nincsenek kulturális örökség napjai a szeptember 16-i hétvégén, kívülről, a homlokzat alapján sosem gondoltam volna, hogy a belseje ennyi finomságot rejt.

 

Nyugdíjalapi bérház volt, a lakbérekből befolyt bevétel az Erzsébet Gőzmalom Rt nyugdíjalapjába vándorolt.  1939-ben 175 pengő volt a lakbér egy negyedévre, plusz havonta 3,50 a házfelügyelői díj, de 1943-tól 3% légót is szedtek. A középosztály egykori kereseti viszonyairól bővebben itt.
A lakók visszaemlékezése szerint a mosókonyhában, amelyet réges-rég lakássá alakítottak, hatalmas, fehér csempével kirakott tűzhely volt és azon óriási rézüst, egy nagy medence az öblítéshez és több mosóteknő. A mosási  napokat és időpontokat a házmesternél kellett bejelenteni. 

A századfordulón több mint hétmillió mázsa gabonát állítottunk elő, ezzel taroltunk Európában és világviszonylatban is, csak Minneapolis tudott lekörözni minket. Az első világháborúval kezdődött a fokozatos visszaesés, a Concordia Malom, amelyet 1866-ban alapítottak, 1929-ben húzta le a rolót. Az Erzsébet Gőzmalom Rt 1868-ban alakult, hatvan év múlva beolvadt az Első Budapesti Gőzmalom Rt-be, és a második világháborúban ért súlyos találat miatt 1948-ban le kellett bontani. De az USA malomipara addigra rég tönkrevágta úgyis a miénket, a telepeket szépen, sorban felszámolták. 

Maradtak a pávák.