Ilyet még nem pipáltam, itt, ebben a városban, ahol tényleg minden van, ha elég mélyre kapar az ember. G. mesélte, hogy régen nem volt ez teljesen feketére festve, csak így biztonságosabb...
A tulajdoni lap és az eredeti tervek másolatát már a lakásban nézem meg, kilátással az utcára, aminek a végében egyelőre még a Ligetet látni...
... illetve szemben ezt:
A tulajdoni lap szerint 1874-től több tulajdonosváltás, értsd ez alatt olyan Örkény Egypercesek-be illő nevek, mint Weisz Jakab, Joachim Johanna, Bruck Manó után 1905-ben árverés útján végül Paulheim Istváné lett az ingatlan, akkor már egészen biztosan állt rajta épület. Kutatásaim során kismillió terven láttam már a nevét, mint építőmester és építési vállalkozó biztos, hogy nagyban űzte az ipart. A következő évben továbbadja a Gerő és Győry mű- és épületlakatos cégnek, erről a lakcímjegyzék is tanúskodik, mert 1907-8-ban az addig a Jósika utca, majd az Izabella utcában működő cég abban az évben már az Elemér utca 31-ben székel, nyilván akkor még a mostani ház helyén álló épületben. Gerő Mór felesége biztosra akart menni, mert 1911-ben kérelmezi a hivatalnál, hogy az ingatlan az ő hozzájárulása nélkül se el nem idegeníthető, se meg nem terhelhető legyen, de ezt elutasítják. 1912-ben feljegyzik, hogy az ingatlanon egy háromemeletes ház épült.
1922-ben valószínűleg meghalt Győry Károly, mert a jegyzék szerint innentől Gerő egyedül jegyzi a céget, és ezzel egybevág, hogy két évre rá a Győry Károlyt illető tulajdonrész (vagyis a fél) ajándékozás jogcímen egymás közt egyenlő arányban a két kiskorú Gerő ivadékra, Imrére és Györgyre száll, talán mert ez volt a deal, vagy mert nem voltak Győry leszármazottak. 1936-ban törlik a kiskorúságot és onnantól kezdve minden nagyjából a már megszokott 20. századi forgatókönyv szerint zajlik. 1944 áprilisában kijön az 1600/1944 ME sz. kormányrendelet, mely előírja a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét, ez a tulajdoni lapon roppant frappánsan csak úgy jelenik meg, hogy "a ... sz. rendelet alapján feljegyeztetik, hogy a .. alatti zsidó". A kovácsműhely a második világháborúig működött. Hogy az idősebb Gerő túlélte-e a Holokausztot, nem tudom, de az biztos, hogy 1950-ben a két fiú megörökli az ő részét is, 48-52% arányban. Az akkor éppen New York-i lakos, György viszi a nagyobbat. De ennek csak 2 évig örülhetnek, 1952-ben a ház tulajdonjoga a magyar államra szállt.
A mostani épület első terveit a Lechner Ödön követőiként ismert, jónevű Komor Marcell és Jakab Dezső páros jegyzi 1911 júniusában. Ezeken az alacsonyföldszinten, a bejárattól jobbra ábrázolják a kovácsműhelyt, mellette iroda van. Az udvar nagy részét szintén a műhely foglalja el. A „mennyezetek, erkélyek, áttétgerendák és folyosók vasbetonból lesznek készítve”.
Úgy látszik, valami mégsem stimmelt, mert még abban az évben, novemberben a sokkal kevésbé ismert Géczy János műépítész módosítja némileg a terveket. Komor-Jakabék homlokzata is megváltozik, a tagolás megmaradt, de az eredeti rajzhoz képest ez épült fel:
 |
| eredeti terv- Forrás: Budapest Főváros Levéltára |
 |
| ... és ami lett. |
Géczy tervein a magasföldszinten, az utcai traktusban lakás van és az udvaron vasvázba szerelt Luxfer üvegezésű felülvilágítók, ezek a műhely világításául szolgáltak. A padláson vicelakás, vasaló-, szárító-, mángorlóhelyiség, mosókonyha. Paulheim és Weninger építőmesterek aláírása mindkét terven szerepel.
Mindent aprólékosan végignézünk, közben rettenetesen hálás vagyok, amiért végre annyi időt tölthetek - ráadásul legálisan - egy házban, amennyi jól esik. Egy csomót ácsorgunk és dumálunk a korlátnál a gangon, majd bemegyünk kávézni és a tervek másolatait a nappali kiugró sarkában, a szőnyegen nézem végig.
 |
| a régi ajtók |
Az utcáról a műhely helyett most egy rendelőbe lehet belépni és az udvar alatt, az alagsorban lévő helyiség Luxfer üvegezésű felülvilágítója is már rég a múlté, az egész udvar egységesen le van burkolva. Az Elemér utca 31 lakatosműhelyéből egykor ilyen munkák kerültek ki, mint az alábbiak:
 |
| Dembinszky utca 44. A ház tervezője Fodor Gyula. |
 |
| Üllői út 14- az Aranysas-udvar kapujának mása a Dózsa György út 29-ben is látható. |
A régi zászlótartó is a két mester keze munkáját dicséri. Még felpillantok a homlokzatra, ahogy G. csíkos kölcsönsálával a nyakamon elindulunk az Epreskert felé. Fúj a szél, de akkor végre kisüt a nap, az aranyszínű mozaikdíszek végre megcsillannak a szürke háttérben.
A bejegyzést ajánlom G-nek, aki annak idején első látásra beleszeretett a házba. És köszi:)
Frissítés:
A napokban sikerült beszélnem Katalinnal, a ház egykori lakójával,
aki negyven évet élt itt. A következőket ő mesélte.
Katalin nagyanyja 1893-ban született, vidékről került a
fővárosba. Szoptatós dajka lett egy Klein nevű családnál, akiknek a lánya beházasodott
a Gerő családba. A nagymama a második világháború után, a Holocaustot túlélt
Kleinék révén viceházmesterként került ide. A házmester mellett lényegében a vice
volt a cseléd, aki mindenkitől összegyűjtötte a szemetet, havat lapátolt. Később
mosást is vállalt.
Az utcafronton eredetileg egy nagy lakás volt minden
emeleten, ezeket később, a háború utáni lakásmegosztások idején 3 részre osztották. A lakásokban cserépkályhákkal fűtöttek, a
pincéből hordták fel a fát.
A lépcsőház falát teljes magasságában bordó csempe
borította, amit az ötvenes években levertek. Eltűnt már régen a gang és a
lépcsőház kovácsoltvas korlátját díszítő rézlapok nagy része is, a régi időkben
ezeket hetente vagy még gyakrabban szidolozták, hogy mindig fényesek legyenek. A főlépcsőt bordó kókuszszőnyeg borította az
első emeletig, a fokok közt rézrudakkal leszorítva.
Egy időben az első emeleten lakott Ötvös Gyula fotóművész, akinek
a kapu felújítását és rendbetételét köszönheti a ház.
Gerőék az első emeleten laktak. Katalin úgy tudja, hogy a
két fiú a Holokauszt elől menekült a tengeren túlra, és hogy 10-15 évvel ezelőtt az egyik még hazalátogatott és itt is járt.
Arra sajnos nem emlékszik, hogy mi lett a lakatosműhely
sorsa, de a két Gerő fiú külföldre távozása és az államosítás után nyilván bezárt és később valamilyen fafeldolgozó üzem foglalta el az alagsorban lévő egykori műhelyt, irtó hangos gépekkel.
Miután telefonon beszéltünk, kaptam egy angol nyelvű emailt Amerikából. Az egyik Gerő fiú lánya írt, hogy egy Washington DC-ben élő honfitársunk szólt nekik a bejegyzésről, úgyhogy remélem lesz még folytatás, de az már egy másik posztban...
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
a blog Facebook oldalához.
