Felhívás a Gerő és Győry lakatosműhely munkáinak összegyűjtésére

Tavaly szeptemberben jártam először a Marek József utca 31-ben, a róla szóló bejegyzést novemberben írtam meg. A ház nemcsak az embernagyságú papagájokat ábrázoló szecessziós kapu és a lépcsőház mennyezetéről lógó óriási vascsillár miatt különleges, hanem mert mindkettőt a házban egykor székelő lakatosműhelyben gyártották. 

Gerő és Győry a műhely neve, a század elejétől a második világháborúig működött. A lakcímjegyzék először 1903-ban említi őket. Először a Jósika utcában, később az Izabella utcában székelnek, 1907-1908-ban már az Elemér utca 31 címe van megadva, tehát valószínűleg akkor már a mostani ház helyén álló épületben volt a műhely. 

A lakatosműhelyről és a mesterekről a neten szinte alig lehet információt találni, csak a kovácsmesterek jegyzéke és a Szecessziós Magazin említi őket az Arany Sas-udvar kapuja kapcsán, mint akiket Jungfer Gyula mellett a századelő legnevesebb kovácsmesterei közt tartanak számon. A levéltárban sem jártam túl nagy sikerrel, a ház régi tervei megvannak ugyan, látszik is rajtuk a műhely, de azon kívül semmi, ami igazán hasznos lehetne. A legtöbb adat és információ a ház tulajdoni lapjából derült ki. Tény, hogy Fodor Gyula műépítésztől több megbízást is kaptak, biztosan ők készítették az alábbi, Fodor által tervezett házak kapuit: 

Az Arany Sas-udvar az Üllői út 14/Baross utca 11 szám alatt. Mindkét utcáról van bejárat és monumentális kapu, ez az Üllői úti. Érdekesség, hogy ennek a kapunak a pontos mását a Dózsa György út 29-be is elkészítették, amit nem Fodor tervezett, viszont a ház építőmestereivel többször is dolgozott együtt, talán innét a kapcsolat. 

A Napóleon-udvar a Hajós utca 25 szám alatt, amelyről részletesen írtam itt:

Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

Dembinszky utca 44:

Dembinszky utca 44

A papagájos házról szóló bejegyzés közzététele után nem sokkal jelentkeztek a Gerő család Amerikában élő leszármazottai, akik Washingtonban hallották valakitől, hogy írtam a házról (!), de a fennmaradt munkákkal kapcsolatban nekik sincs semmilyen dokumentáció a birtokukban. Egyetlen egy munkát említettek, ami talán a műhelyben készült, de abban sem biztosak. Az Állatkertet körülvevő, most zöldre mázolt kerítésről van szó, ami viszont minden bizonnyal a Farkas és Társa műhelyben készült.

Ezek a munkák olyan gyönyörűek és egyediek, hogy arra gondoltam, érdemes lenne összegyűjteni a Gerő és Győry lakatosműhely fennmaradt munkáit, kapukat, kerítéseket, redőnyöket és bármit, ami a műhely nevét viseli vagy onnét kerülhetett ki. A célom csak részben az ipartörténeti gyűjtés és dokumentálás, a másik az idei százéves házak ünnepéhez kapcsolódik, és egyelőre maradjon meglepetés, ha jól alakulnak a dolgok, nemsokára erről is írok.

Ha a fentieken kívül bárhol máshol láttok a nevükkel ellátott lakatosmunkát, vagy véletlenül pont olyan házban laktok, aminek a kapuján ott a nevük, légyszíves küldjétek el a címet, vagy ha tudjátok, fotózzátok le és küldjétek el a képet a 

kep.ter.blog@gmail.com 

címre. Nem mindenhol tüntették fel a nevet, úgyhogy ha nincs név, az ezekhez hasonló kivitelű, vagy motívumvilággal bíró kapuk is jöhetnek. A kovácsolt vas elemek mellett gyakran használtak domborított lemezt, mint a Hajós utcai háznál, vagy az Üllői úti Arany Sas-udvarnál, lásd a fenti képeket. Tudom hogy nem könnyű feladat, hiszen a legtöbb kapun nincs feltüntetve a készítő neve, de bízom benne, hogy több szem többet lát és ha sikerül néhányat találni, mindenképpen felteszem őket a blogra is. 

Előre is köszönöm a megosztásokat, hogy minél több emberhez eljusson a hír!

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →

Marek József utca 31.

A papagájos ház, magamban csak így hívtam. Napokig fel voltam villanyozva, amikor kiderült, egy barátom lakik az épületben és szombat délelőtt 10-re vár, hogy körbevezessen. Csikágó, régen Elemér, ma Marek József utca. A Dózsa György útról kanyarodtam be, elmentem egy ház mellett, aminek a homlokzatán a lehullott vakolat alól régi felirat bújt elő. Még néhány méter és ott álltam előtte. A homlokzat nem volt különösebben vonzó, de a papagájos kapuról le sem tudtam venni a szemem, pedig akkor még nem láttam őket belülről, ellenfényben…  

Alul, középen a cég neve: Gerő és Győry

Ilyet még nem pipáltam, itt, ebben a városban, ahol tényleg minden van, ha elég mélyre kapar az ember. G. mesélte, hogy régen nem volt ez teljesen feketére festve, csak így biztonságosabb...

A papagájok okozta sokk még el sem múlt, amikor átmegyünk a bordó csempékkel burkolt előtéren, kicsit megállunk a félig-meddig régi lakónévjegyzék mellett, belépünk a lépcsőházba és akkor meglátom a mennyezetről két emelet magasan lelógó vascsillárt. Pedig készültem rá lélekben, de nem gondoltam, hogy ilyen impresszív. G. még régebben mesélte, hogy a házban volt a Gerő és Győry kovácsműhely és maguk a mesterek is itt laktak valószínűleg. Kicsit olyan lehetett ez nekik, mint egy bemutatóterem. Eszembe jutnak a Fodor Gyula házak kovácsoltvas kapui, mindegyik különleges valamiért, szinte kivétel nélkül náluk rendelték meg őket. Gyakran használtak domborított vöröslemezt, mint a Hajós utcai háznál, vagy az Üllői úti Aranysas udvarnál és itt is. A régi lakcímjegyzék 1903-ban említi őket először, eleinte "Gerő- és Győry, társt. Gerő (azelőtt Gottlieb) és Győry Károly lakatos iparüzlettulajdonosok."

Még csak az udvar van felújítva, új burkolatot kapott. A  járólapok a gangon és a lépcsőházban többnyire a régiek (ennek nagyon örülök).

A tulajdoni lap és az eredeti tervek másolatát már a lakásban nézem meg, kilátással az utcára, aminek a végében egyelőre még a Ligetet látni... 

... illetve szemben ezt:

A tulajdoni lap szerint 1874-től több tulajdonosváltás, értsd ez alatt olyan Örkény Egypercesek-be illő nevek, mint Weisz Jakab, Joachim Johanna, Bruck Manó után 1905-ben árverés útján végül Paulheim Istváné lett az ingatlan, akkor már egészen biztosan állt rajta épület. Kutatásaim során kismillió terven láttam már a nevét, mint építőmester és építési vállalkozó biztos, hogy nagyban űzte az ipart. A következő évben továbbadja a Gerő és Győry mű- és épületlakatos cégnek, erről a lakcímjegyzék is tanúskodik, mert 1907-8-ban az addig a Jósika utca, majd az Izabella utcában működő cég abban az évben már az Elemér utca 31-ben székel, nyilván akkor még a mostani ház helyén álló épületben. Gerő Mór felesége biztosra akart menni, mert 1911-ben kérelmezi a hivatalnál, hogy az ingatlan az ő hozzájárulása nélkül se el nem idegeníthető, se meg nem terhelhető legyen, de ezt elutasítják. 1912-ben feljegyzik, hogy az ingatlanon egy háromemeletes ház épült. 

1922-ben valószínűleg meghalt Győry Károly, mert a jegyzék szerint innentől Gerő egyedül jegyzi a céget, és ezzel egybevág, hogy két évre rá a Győry Károlyt illető tulajdonrész (vagyis a fél) ajándékozás jogcímen egymás közt egyenlő arányban a két kiskorú Gerő ivadékra, Imrére és Györgyre száll, talán mert ez volt a deal, vagy mert nem voltak Győry leszármazottak. 1936-ban törlik a kiskorúságot és onnantól kezdve minden nagyjából a már megszokott 20. századi forgatókönyv szerint zajlik. 1944 áprilisában kijön az 1600/1944 ME sz. kormányrendelet, mely előírja a zsidók vagyonának bejelentését és zár alá vételét, ez a tulajdoni lapon roppant frappánsan csak úgy jelenik meg, hogy "a ... sz. rendelet alapján feljegyeztetik, hogy a .. alatti zsidó". A kovácsműhely a második világháborúig működött. Hogy az idősebb Gerő túlélte-e a Holokausztot, nem tudom, de az biztos, hogy 1950-ben a két fiú megörökli az ő részét is, 48-52% arányban. Az akkor éppen New York-i lakos, György viszi a nagyobbat. De ennek csak 2 évig örülhetnek, 1952-ben a ház tulajdonjoga a magyar államra szállt.

A mostani épület első terveit a Lechner Ödön követőiként ismert, jónevű Komor Marcell és Jakab Dezső páros jegyzi 1911 júniusában. Ezeken az alacsonyföldszinten, a bejárattól jobbra ábrázolják a kovácsműhelyt, mellette iroda van.  Az udvar nagy részét szintén a műhely foglalja el. A „mennyezetek, erkélyek, áttétgerendák és folyosók vasbetonból lesznek készítve”.

Úgy látszik, valami mégsem stimmelt, mert még abban az évben, novemberben a sokkal kevésbé ismert Géczy János műépítész módosítja némileg a terveket. Komor-Jakabék homlokzata is megváltozik, a tagolás megmaradt, de az eredeti rajzhoz képest ez épült fel:   

eredeti terv- Forrás: Budapest Főváros Levéltára

... és ami lett.

Géczy tervein a magasföldszinten, az utcai traktusban lakás van és az udvaron vasvázba szerelt Luxfer üvegezésű felülvilágítók, ezek a műhely világításául szolgáltak. A padláson vicelakás, vasaló-, szárító-, mángorlóhelyiség, mosókonyha. Paulheim és Weninger építőmesterek aláírása mindkét terven szerepel.

Mindent aprólékosan végignézünk, közben rettenetesen hálás vagyok, amiért végre annyi időt tölthetek - ráadásul legálisan - egy házban, amennyi jól esik. Egy csomót ácsorgunk és dumálunk a korlátnál a gangon, majd bemegyünk kávézni és a tervek másolatait a nappali kiugró sarkában, a szőnyegen nézem végig.

a régi ajtók

Az utcáról a műhely helyett most egy rendelőbe lehet belépni és az udvar alatt, az alagsorban lévő helyiség Luxfer üvegezésű felülvilágítója is már rég a múlté, az egész udvar egységesen le van burkolva. Az Elemér utca 31 lakatosműhelyéből egykor ilyen munkák kerültek ki, mint az alábbiak:

Hajós utca 25, Napóleon-udvar, a linkre kattintva lásd az 5 kép.

Dembinszky utca 44. A ház tervezője Fodor Gyula.

Üllői út 14- az Aranysas-udvar kapujának mása a Dózsa György út 29-ben is látható.

A régi zászlótartó is a két mester keze munkáját dicséri. Még felpillantok a homlokzatra, ahogy G. csíkos kölcsönsálával a nyakamon elindulunk az Epreskert felé. Fúj a szél, de akkor végre kisüt a nap, az aranyszínű mozaikdíszek végre megcsillannak a szürke háttérben.    

A bejegyzést ajánlom G-nek, aki annak idején első látásra beleszeretett a házba. És köszi:)

Forrás: Budapest Főváros Levéltára

Régi kovácsmesterek jegyzéke itt.

Frissítés: 

A napokban sikerült beszélnem Katalinnal, a ház egykori lakójával, aki negyven évet élt itt. A következőket ő mesélte.

Katalin nagyanyja 1893-ban született, vidékről került a fővárosba. Szoptatós dajka lett egy Klein nevű családnál, akiknek a lánya beházasodott a Gerő családba. A nagymama a második világháború után, a Holocaustot túlélt Kleinék révén viceházmesterként került ide. A házmester mellett lényegében a vice volt a cseléd, aki mindenkitől összegyűjtötte a szemetet, havat lapátolt. Később mosást is vállalt.

Az utcafronton eredetileg egy nagy lakás volt minden emeleten, ezeket később, a háború utáni lakásmegosztások idején 3 részre osztották. A lakásokban cserépkályhákkal fűtöttek, a pincéből hordták fel a fát.

A lépcsőház falát teljes magasságában bordó csempe borította, amit az ötvenes években levertek. Eltűnt már régen a gang és a lépcsőház kovácsoltvas korlátját díszítő rézlapok nagy része is, a régi időkben ezeket hetente vagy még gyakrabban szidolozták, hogy mindig fényesek legyenek.  A főlépcsőt bordó kókuszszőnyeg borította az első emeletig, a fokok közt rézrudakkal leszorítva.

Egy időben az első emeleten lakott Ötvös Gyula fotóművész, akinek a kapu felújítását és rendbetételét köszönheti a ház.

Gerőék az első emeleten laktak. Katalin úgy tudja, hogy a két fiú a Holokauszt elől menekült a tengeren túlra, és hogy 10-15 évvel ezelőtt az egyik még hazalátogatott és itt is járt. 
Arra sajnos nem emlékszik, hogy mi lett a lakatosműhely sorsa, de a két Gerő fiú külföldre távozása és az államosítás után nyilván bezárt és később valamilyen fafeldolgozó üzem foglalta el az alagsorban lévő egykori műhelyt, irtó hangos gépekkel.

Miután telefonon beszéltünk, kaptam egy angol nyelvű emailt Amerikából. Az egyik Gerő fiú lánya írt, hogy egy Washington DC-ben élő honfitársunk szólt nekik a bejegyzésről, úgyhogy remélem lesz még folytatás, de az már egy másik posztban...

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz

a blog Facebook oldalához.

Tovább a bejegyzésre →