2013. október 4., péntek

Egy nap képei


Mázli, hogy ilyen városban lakhat az ember. Amikor végignéztem a mai képeket, két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy ha csak ezeket látja valaki, azt hiszi, egész nap lépcsőházakból ugráltam ki s be. Pedig csak az Eötvös utca (lásd az elején) volt szándékos és a Hotel Casati, a többi véletlen és igazán rövid intermezzo. A másik, hogy még mindig, továbbra is tele van a város ismeretlen szögletekkel, fel nem fedezett kapualjakkal, kovácsoltvas kapudíszekkel és régi feliratokkal. 
Fél 12 felé végeztem a kötelező dolgokkal, utána másfél órát melegedtem ebéd mellett a Madách tér egyik kocsmájában, elvégre mégis ez a szabadnapom, aztán jött a megbeszélt desszert a Paulay Edében, de addigra annyira fáztam, hogy a hazamenést fontolgattam. Jó, hogy nem így lett, akkor nem lennének a Casatiban készült képek és az Andrássy út sem, a poszt vége felé, mivel az Opera környékén legalább 3-4 kapu várt nyitva.













butikhotel a Paulay Ede utcában





Andrássy úti palota udvarán
Paulay Ede utca





Az Eötvös utcai ház, mindjárt az elején, utcaképi védelem alá vont épület, nagyon szép részletekkel és eszméletlen kovácsoltvas díszekkel. A Hellobaby után az Oktogon egyik ódon épületének lépcsőháza jön, utána a Hotel Casati, ide baráti szálak kötnek. Az elődje egy régi lakóház átalakításával épült, imádom a lépcsőházát, de kút is van és a belső udvara csupa zöld. A sárgára mázolt udvar, ahol a festett díszletnek tűnő ház van a háttérben, a Paulay Ede utcában egy klasszicista ház. Kb. vele szemben, az utca másik oldalán az Első Pécsi Bőrgyár Rt. felirat, ha nem süt a nap, talán most is elmegyek mellette. És annyi minden nincs a képeken, a macska, aki hosszan követett az Eötvös utcában, aztán eltűnt egy kocsi alatt, a pillanat, ahogyan a Művész Kávézó előtt más cigarettafüstjébe orrával beleslukkol egy járókelő, a csend, ami néhány lépcsőházban szinte tapintható volt, mintha mindenki házon kívül lenne, és a kávés süteményeket, amiket lelkiismeret furdalás nélkül befaltam, sem örökítettem meg.



Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához. 

2013. október 3., csütörtök

Elektrotechnikai Múzeum, Kazinczy utca

"Villanykészüléket ha vesz, örömteljes, jó éve lesz..."

Elektrotechnikai Múzeum a Kazinczy utcában és egy megkésett szülinap. Az én ajándékom az volt, hogy a Design Hét alkalmából kedd este felkapcsolt régi neonreklámokat megnézzük. Valójában semmi sem olyan volt és nem úgy történt, ahogy elképzeltem, de a végeredmény sokkal jobb lett. Először is, baromi jó az épület, kívül-belül. Aztán eszméletlenül fura és szürreális volt, ahogy a gyerekkoromat idéző Levendula, Mignon, Élelmiszer-csemege, Omnia feliratok között bevonultunk egy majdnem teljesen üres udvarra, ahol mégiscsak nyitva volt a borbár. Aztán később lett zene is, és erre koccintani kellett, először az elején, aztán még egyszer a végén. Merthogy hideg is volt. A két koccintás között megnéztük a múzeumot, ami eredetileg transzformátorállomás volt.  1934-ben épült, Gerstenberg Ákos és Arvé Károly tervei alapján. A belseje maga a geometria, egyszerre modern és art decos. 













ívlámpa
sok-sok fogyasztásmérő




A kiállítást is végignéztük, bár valószínűleg sokkal kevesebb időt töltöttünk volna el fent, ha nem kapunk spontán vezetést az egyik nagyon kedves ott dolgozótól. Az udvarban felszerelt, felújított neonreklámokat pedig a Design hét alkalmából nyílt kiállításra kapcsolták fel, egyébként nem égnek. 




Az épület múltjával kapcsolatos kutakodást és történetet ezúttal elblicceltem, de akit érdekel Budapest áramellátásának története, látogasson el ide, ahol elolvashatja a Miénk a ház remek képes összefoglalóját a témáról. A múzeum honlapján itt írnak az épületről.

Bármennyire is hiszem, hogy jól ismerem a várost, mindig az derül ki, hogy tele van meglepetésekkel.


Drága cimborámnak, R-nak.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához. 

2013. október 2., szerda

Egyszer volt














Práter utca, Lázár utca, Hajós utca, Csokonai utca, Síp utca, Nyáry Pál utca, valahol a nyóckerben, Lenhossék utca, Marek J. utca. A csodával határos, hogy ezek még megmaradtak. 


Az egyszer volt rovatban voltak már:  

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.