2011. november 11., péntek

A Nap-hegy legjobb épületei: Orvos lépcső, lakóház




Hajlamosak vagyunk negligálni a hatvanas évekbeli házakat, részben azért, mert ez a korszak egybeesik az ország ideológiailag nem túl fényes időszakával, részben pedig azért és mellesleg joggal, mert az akkor épült házak nagy része mégiscsak szocreál és ma ez csak akkor menő, ha valahogy rá lehet húzni a retró jelzőt, de ez épületek esetében valahogy kevésbé dívik. Olyannyira nem szeretjük a szóban forgó érát, hogy még azokat az értékeket sem vesszük észre, amelyek minden ellenére mégis megszülettek. Talán, mert nem telt még el elég idő ahhoz, hogy kellően patinásak legyenek, vagy mert nem elég feltűnőek a panelházakon szocializálódott szemnek. A hatvanas években épült Chemolimpex-OTP irodaház a Petőfi Sándor utcában (terv: Gulyás Zoltán) is csak akkor lett beszédtéma, amikor a zeppelin réme körözni kezdett a város felett és most bitang jó érzés a múlt időt használni, remélve hogy ez tényleg befejezett múlt.



Itt van például ez a ház az Orvos utcában, a Nap-hegyre vezető lépcső mellett. Ha az Attila út vagy a Krisztina körút felől, lentről tekintünk fel a dombra, úgy bújik meg a hegyoldalban, a BKIK narancsszínű, hétemeletes kubusa mögött, mint egy szerény, jobb sorsra érdemes kistestvér, aki szebb is és okosabb is, mint a nagy, mégis ő kapja a használt Barbit. Fel kell menni a lépcsőn és kicsit előresétálni a Gellérthegy vagy a Naphegy utcában, vagy még jobbat mondok, a Várból letekinteni a Nap-hegyre, hogy jól láthatóvá és egyértelművé váljon: ez egy jó ház. 




1964-ben Schmidt Lajos rajzolta az ötemeletes lakóépületet a domboldalba, lépcsőzetes kialakítással. A Gellérthegyre néző oldalon a homlokzat teljes egészében erkélyek futnak. Az épület fél szint eltolással követi a meredek lejtő vonalát és szépen simul hozzá. Leginkább azt hiszem, a szerénysége imponál, ahogy a lejtőt hűségesen követi, s a terepviszonyokat nem megerőszakolva, azokhoz szépen és finoman alkalmazkodik.

forrás: egykor.hu

A fél szint eltolásos megoldásra Ybl-díj járt, az indokok közt felsorolva a "budai városkép emelését" és "a tabáni városképet lezáró fontos városkompozíciós szerep"-et.






A hatvanas évek eleje egy viszonylag jobb szakasz, addigra túl vagyunk az 1956-ban bekövetkezett városrombolás és a kb. 200 építész országunkból való eltávozása feletti sokkon, felpezsdül a szellemi élet és ennek hatása az építészet terén is érezhető, folyamatosan, szépen növekvő ütemben épülnek a lakások, de még van élet panel nélkül. Ezt a pezsgést zárja le az 1968. január 1-től életbe lépő új tervgazdasági mechanizmus és a prágai tavasz, hogy a hetvenes években végleg beköszöntsön a tömeges, előregyártott, összkomfortos paneluralom.




De Schmidt ebből már nem veszi ki részét, negyvenkét évesen, 1973-ben meghal. Nem lehet rá haragudni, még a Kerepesi úti lakótelep „cs” -értsd csökkentett igényű- lakástípusa miatt sem, amelyben kollégáival nagyvonalúan, bár nyilván központi ukázra, űzik a fürdőszobát a dolgozók életéből. A Bolgárkertész meg a Padlizsán utca igenis király.


A ház előtti fókapárt Maczon Frigyes formálta fekete gránitból. Retrómedence is van hozzá.