2012. december 30., vasárnap

Ünnep a városban


Ha fényekről van szó, majdnem minden jöhet, még az enyhén giccses is. Talán mert úgy kell a fény, mint a levegő. Ezért lehetett, hogy a hideg és a rövid nappalok ellenére szerettem a decembert, és mivel minden nap keresztülmegyek legalább kétszer a Belvároson, nem maradtam ki sem a Vörösmarty téri fényfestésből, sem a fényvillamosból, ahogy a Belgrád rakparton robog. Mert ott, ahol én vártam, robogott persze, nem csak ráérősen haladt. Imádtam. Többször is találkoztam vele, egyszer épp a rakparton, a megállóban, lásd a képet a Belvárosi plébániatemplommal, aztán amikor a diáktüntetések miatt az Erzsébet-hídon álltam majdnem egyedül, megint keresztezte az utam, és többször láttam messziről, budai várral vagy éppen a Citadellával a háttérben. Írták is az igazi fotósok, hogy állvány kell ilyenkor, meg hosszú záridő, de én tudtam, hogy ezek nélkül is pont úgy fogok örülni a kissé életlen fényvillamosos, budai váras képemnek. Aztán amikor Karácsonykor és a rá következő nap szándékosan kimentünk megnézni a Batthyány térre a 19-est, hiába vártuk, nem jött. Az ünnepen az ablakát törték be, másnap meg baleset miatt akadt el a Nagykörúton. 
Az alábbi fotók egy részét azokon a helyeken készítettem, ahol szinte nap mint nap járok, a fényes a végén jön, érdemes kivárni...

Vörösmarty tér
Gerbeaud-ház
jobb oldalt a Váci 1.

Váci utca


Az Andrássy útra minden évben újra és újra rácsodálkozom, hogy milyen pazar, pedig rendre minden évben ugyanaz az ünnepi styling:




Teréz körút, és bal oldalt a diákok
a kettes számú Klotild-palota, úgy is, mint Buddha-Bar Hotel


a krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom, ahol Széchenyi István esküdött
Békásmegyer
Batthyány tér
a Belvárosi plébániatemplom a fényessel 


jön, jön!
itt már rohant

Az én impresszionista festményem, kicsit sötét ugyan és tökéletlen, de pont ezért tetszik:


a Duna másik partján, a 19-es vonalán

A főváros fényei után a sort a kedvenc balatoni városomról készült képekkel zárom. Szenteste, minimalista karácsonyi világítás, ember, de autó is szinte alig. A sötétbe belesimuló épület az egykori gyógyszertári üdülő, aminek a toronyszobájában a múlt században nyaraltunk, hát ezért is szeretem...

Balatonszemes 

A balatoni úton csak mi voltunk...

2012. december 23., vasárnap

Karácsony huszadik század módra

Szeretem a régi képeket, a karácsonyfa körül álldogáló-üldögélő, szépen felöltözött embereket. Jó nézni, hogy az Ünnepre a férfiak öltöny-nyakkendőt vettek, hogy megadták a módját. Nem olyan szép szabályosak  a fák, inkább suták, de bámulatosan állnak rajtuk a gyertyák. Mi utoljára gyerekkoromban mertünk ilyen merészet tenni, gyertyát a fára biggyeszteni. A Fortepan, amit nem győzök dicsérni, remek karácsonyi fotókat kínál. Ám senkinek nem javaslom, hogy egy ültő helyében megpróbáljon végigkattintani az egész századon egyetlen téma után kutatva, hisz most már 20214 kép van... Schoch Frigyesékkel kezdünk, aki hihetetlen gyűjteményt hagyott ránk, a sor végén pedig privát és családi fotók jönnek, fiókok mélyéről és régi albumokból. Hát, ilyenek (is) voltunk... Nálunk az oviban Amálka néniék különösen nagy gondot fordítottak az ünnepi fotózásokra, így lett, hogy a gondosan fésült haj, a baba és a bugyuta mosoly karácsonyi üdvözlőlap formájában fennmaradt az utókorra. 


A Schoch család a Váci utca 55-ben lakott, a képek is valószínűleg ott készültek.




gyönyörűek a játékok




két Barbi
tükörben 







ezt hozta a Jézuska...
fotók.  FORTEPAN

saját kép
saját kép
saját kép
saját kép
saját kép
Hiányoznak a régi, bevásárlóközpont-mentes ünnepek, azok a huszonnegyedike délelőttök, amikor előkerült a DIY papírfüzér, a minden évben rendre nem működő égősor (az a fránya soros kapcsolás!), a rémes piros csúcsdísz, és az ilyenkor szokásos, nélkülözhetetlen szócsaták, mikor, milyen sorrendben, ki, mit csinál és hogyan osztjuk el a feladatokat. Mindennek ellenére az akkori ünnepek sokkal inkább ünnepek voltak. Még akkor is, ha a régi naplóimban vadászni kell a pozitív gondolatokat, végtére is olyan jó volt egymagamban nyavalyogni. Ahogy tavaly is, most is elővettem az egyik teleírt füzetet a nyolcvanas évek közepéről,  hogy segítsen emlékezni. A téli szünet kitörése nem dobott különösebben fel, viszont december 23-án "rengeteget lemezeztem és Queent veszek fel a rádióból", de fájdalom, a Beatrice-LGT-Omega koncertlemezt hallgatva "a Meditáció c. számot mintha csak én írtam volna, totálisan magamra ismertem a szövegében". Aztán másnap némileg enyhültek a kínok, amikor egy táskát kaptam a fa alá, amit ugyan "fogalmam sincs, hogyan fogom megszokni", valamint könyveket és KFT lemezt. December 25-én moziban voltam Kriszta nevű barátnő-osztálytársammal, a "Várlak nálad vacsorára" című "olyan kis hülyeség"-et néztük. Másnap rendre leírtam, mit adtak a tévében, hát naná hogy egyszerre ment két jó film az egyesen és a kettesen, egy amerikai musical és a francia Pofon, ez utóbbi nagyon jó volt. Idén nem is tudom mi lesz, ne nézzenek tévét, inkább együtt lessék meg a fényvillamost, ünnepek alatt a 19-es jár a Batthyány tér és a Kelenföldi pu. között.

saját kép

Mindenkinek békés, boldog ünnepeket!


Képek: FORTEPAN és saját.  
Ez utóbbiakat külön jelöltem  és kéretik nem felhasználni őket,  lásd jobb oldalt, legfelül a széljegyzetet is. 
Köszönöm.