2014. augusztus 31., vasárnap

Rózsa utca, péntek délután


























Minden nagyjából egy kupacban, a 40-es házzal szemben a 45, a pirogránittal díszített homlokzattal és a fűzöld kapuval, itt már voltam egyszer. A 27 szám alatt a sárgára vakolt homlokzatot a férfifejjel Fodor Gyula tervezte. A margarétás metlachi pedig a 38/a-ban, amit a felújítás miatt nyitva álló kapuval találtam. Brutálisan szépek a részletek a lépcsőházban itt is, és tudom, közhely, de hasonló épületekben mindig azt érzem, hogy régen tényleg minden szebb volt. Közös vonás is van, a 27, a 38/a és a 45 is csillagos ház volt, a 38/a-ból a megemlékezés itt.


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. augusztus 17., vasárnap

Nagymező utca 19

A Nagymező utca 19 kapualját épp most újítják fel. Bent, a lépcsőházban és a gangon kiállítóteret kellene csinálni a kovácsoltvas munkákból, olyan eszméletlenül szépek, és még Szabó Adorján régi táblája is megvan, ami felér egy csodával. A tervezőről nem találtam semmit, talán majd ha szeptemberben kinyit a levéltár, megnézem hogy van-e a házról anyag. Az építés ideje viszont valószínűleg 1898 körül lehetett, akkor jelenik meg a Czím- és Lakásjegyzékben az épület Schnitzer Mór és dr. Somogyi Manó tulajdonosok nevén. 
























Érdekes egybeesés, hogy az 1982 körül megjelent Adalékok is arról ír, éppen kívül-belül tatarozzák a házat és hogy a kapu alatt egy nagyon szép kovácsoltvas lámpa van. Külön kiemelik az emeleti korlátok kovácsoltvas merevítőit, amikről én is jó pár képet csináltam. Megtudjuk továbbá, hogy itt lakott Dr Nagy Iván író (bárki is legyen az) és Vörös Géza festőművész és hogy a házat "a második világháborúban tizenkilenc belövés érte, amit a újjáépítéskor teljesen rendbe hoztak. Az adatokat Szabó Adorján, a ház egyik legrégebbi lakója szolgáltatta, akinek a cégtáblája a kapu mellett külön érdekes színfoltja a "Pesti Broadway"-nek". Az oroszlános kútban lévő csapot már a helyszínt bejáró és jegyzeteket készítő Pusztai Pál és Ráday Mihály is fájlalta, sajnos azóta sem lett szebb.
Viszont mindenképpen klassz, hogy több mint harminc évvel a fentiek után, megint felújítás zajlik és alig várom már, hogy a csillárról lekerüljön a fólia. Az épület a Terézvárosi Önkormányzat 16/2011 rendelete alapján helyi egyedi védelmet élvez. 
Nagymező és Mozsár utca sarok, a kapu közvetlenül a Pesti Disznó mellett.

Források:


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2014. augusztus 9., szombat

Villa munka után: Fodor Gyula boglári nyaralója

Fodor Gyuláék családi nyaralója Balatonbogláron épült fel 1910 körül. A villa a "munka után" nevet kapta, lásd a régi állapotot megörökítő képeslapot. Épp a napokban szereztem egyet a Vateráról, azon 1928-as dátum van és egy nagyon hangulatos udvar, díszpadokkal, szökőkúttal, és rengeteg vadszőlővel. Ezekből mára csak az oroszlános padok maradtak, amelyeken valamikor 1942 előtt magát Fodort és feleségét is megörökítette a fotós a házi kedvenccel. A lépcsőfeljáró melletti korlát díszei eltűntek és a homlokzatot is átalakították némileg. Tavasszal, amikor először ott jártam, még sokkal sivárabbnak tűnt az udvar, most júliusban a fák lombja némileg feldobta az összképet. A kapu most is be volt zárva, átmásztam a kerítésen, hogy a kertben és hátul is szétnézhessek. Tavasszal még reménykedtem, hogy talán majd nyáron kinyit a kétcsillagos üdülőszálló, amit a kerítés melletti tábla hirdet, de a főszezon kellős közepén is zárva volt, pedig szívesen megnéztem volna, hogy mi maradt az egykori nemesi villából. Talán máskor lesz rá alkalom, addig itt vannak ezek a nem túl bíztató képek



Valószínűleg az 1920-as évek végén.










Az emeletes villa mellett valószínűleg a hetvenes években húzták fel a sárgára-kékre festett modern épületet, de jelenleg ezt sem használják és a lenti képen balra látható hátsó szárny is valamikor akkortájt épülhetett, az akkori tulajdonos így növelte a férőhelyek számát. A három épület egy óriási - eredetileg közel egy hektáros - telken áll, és partszakasz is tartozik hozzájuk, a víz mellett faasztalok, padok és egy kör alaprajzú építmény.



a parton

A villa létezéséről Stephane-tól tudok, aki hónapokkal ezelőtt azzal keresett meg, hogy "látom odavan a nagybátyámért...", szóval ő Fodor Gyula rokona, és aki levelezésünk kezdetén megírta, hogy ide járt le a család nyaranta, úgy nagyjából 20-30 éven át, amíg a háború után meg nem fordultak a dolgok. Fodor nemesi családból származott, építész-tervezői tevékenysége mellett saját bérházai is voltak, pl. a Zichy utcai lakóház. A fővárosban vagy negyven bérházat tervezett, a legismertebb közülük talán a Napóleon-udvar a Hajós utcában és  az egykori Ernst Múzeumot is magában foglaló hatalmas épület a Nagymező utca 8-ban. Az első világháború kitörése után, amikor az építőipar erősen visszaesett, és elmaradtak a megbízások, a bérházak biztos jövedelemforrást jelentettek. 


Fodor Gyula feleségével a kertben
Ez a kép már valószínűleg a háború után készült, a szökőkút még megvan, a vadszőlő már nincs.
Fodor hetven évesen, szívrohamban halt meg 1942-ben. Az idősebb lánya a fővárosban lakott férjével, feleségét és a kisebbik lányát '45 után, osztályidegenként kitelepítették Boglárról, a villát államosították. A BAZ megyei Mádra kerültek egy családhoz, ahol lényegében cselédsorban éltek 1949-től 1956-ig, istállóban, földön aludtak, földmunkát végeztek. 1956 augusztusában "szabadultak", visszatértek Budapestre, de régi életkörülményeiknek és a családi vagyonnak természetesen búcsút mondhattak. Az ingóságokat, amiket nem mentett ki időben a család többi része, széthordták és megsemmisítették mások, nekik jóformán semmijük sem maradt, életük hátralévő részében méltatlan körülmények között éltek. A boglári villába sosem tértek vissza. Amikor az 1970-80-as években Stephane levitte kocsival unokatestvérét, hogy megnézzék a házat, Hajnalka még az autóból sem akart kiszállni. Stephane úgy emlékszik, hogy a villa az Oktatási Minisztérium, később pedig talán a Vízművek tulajdonában állt, de ha valakinek vannak róla emlékei, feltétlenül írja meg a kep.ter.blog@gmail.com címre.





Ha nem tudnék semmit a régi tulajdonosairól, kívülállóként nyilván máshogy látnám. Talán nem is tetszene annyira az épület, legalábbis nem ebben a formájában. Jó lenne, ha mesélni tudnának a falak.
Családi nyaralóból minisztériumi üdülő, majd kétcsillagos üdülőszálló. Most nem lakják, csak hat oroszlán vigyáz rá a kertben. Balatonboglár, Kodály Zoltán utca.

2014. december 27-i képek:


Ezúton is köszönök mindent Stephane-nak.

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.