Évek óta figyelem az üresen álló Irányi utcai házat, először három évvel ezelőtt akartam írni róla, aztán valamiért mindig halogattam. Folyamatosan hirdetik különböző ingatlanosok, különböző címszóval és eltérő árakon, de úgy nagyjából a 3 millió euros kategóriában. Most például eladó mint vegyes (lakó- és kereskedelmi) terület, mint felújítandó egyéb vendéglátó egység, de úgy is, mint családi ház vagy mint felújítandó kastély, ráadásul, ha valaki kicsinek találná, rögtön megveheti mellé a lakóterületként, illetve "visszabontott állapotban lévő fejlesztési terület"-ként piacra dobott, a szomszéd házban üresen álló két emeletnyi lakrészt. A homlokzatot díszítő molinón letakarták ugyan, de még látni a tervezett fejlesztés, a Hotel Regina Palace nevét.
Az eredeti tervek szerint a szálloda az Irányi utca 17-ben lett volna, de az olasz tagokból álló magyar cég megvásárolta hozzá a szomszédban, az Irányi és Veres Pálné utcák sarkán álló épület (19-23 szám) első és harmadik szintjét - lásd "visszabontott állapotban lévő fejlesztési terület" -, amelyeket a tervezett hotellel egybenyitva, panzióvá alakítottak volna. Mindez még a kilencvenes évek végén történt, majdnem húsz éve.
A cégnek érvényes építési engedélye volt mindkét épületre. A bajok akkor kezdődtek, amikor a 19-23-as számú ház lakói nem fogadták el a fejlesztési terveket, pl a pincébe tervezett úszómedencét. A fejlesztés leállt, a társasház és a beruházó között elmérgesedett a viszony, a pereskedés valószínűleg a mai napig sem zárult le. Drámai helyzetek is előálltak, amikor a beruházó a birtokában lévő két szint után esedékes közös költséget, sőt a közüzemi számlákat sem fizette be, így előfordult, hogy a házban lakók hónapokig gázszolgáltatás nélkül maradtak. A válaszfalakat, ahogy az Irányi utca 17-ben, itt is kibontották, sőt nyílászárókat is, a mai napig látni az utcáról az első és a harmadik emelet befóliázott-deszkázott ablakait. Röviden és nagyon leegyszerűsítve ennyi a történet, részletesebben itt lehet olvasni róla. A befektetéshez nyilvánvalóan nem a magyar cég termelte ki a pénzt, hanem a mögöttük álló olasz szállodalánc, amely az üzlet meghiúsulása után kiszállt a játékból. Ezzel nemcsak a panzió, hanem az Irányi utca 17-be tervezett szálloda terve is kútba esett.
De térjünk vissza az Irányi utca 17. szám alatti épülethez, aminek a története ennél sokkal ígéretesebben és a város egy másik pontján kezdődött. A tizennyolcadik század végén állt egy Arany Sas nevű fogadó a Kossuth Lajos és Semmelweis utcák sarkán, magyar sziget a német Pesten, amit főleg a szabadságharc leverése után szívesen látogattak írók és művészek és magyar dzsentrik is gyakran szálltak meg itt. Több jeles asztaltársasággal büszkélkedett, de minden idők talán leghíresebbik kompániája a „Sasok" volt. "Összejöveteleiket keddenként tartották. Egy-egy ilyen alkalommal egy-egy „Sastárs" vacsorával vendégelte meg a társaságot. Kezdetben afféle, a szabadságharcra is visszaemlékező, amolyan titkos ellenzéki társaság volt. A főváros egyesítése után az asztaltársaság a városi politikára vitte át törekvéseinek súlypontját. Teljes erejükkel dolgoztak Budapest felvirágoztatásán, meg lévén győződve arról, hogy egy hatalmas magyar főváros az egész ország s abban a magyar állameszme megizmosodásának legnagyobb erőforrása lehet. A baráti összejöveteleken a kedélyes, kellemes együttlétben, vidám poharazás között születtek az ötletek, a 'Sasok' hatalommá nőttek Budapest életében. A Sasok élén a „Fősas" (elnök) és a „Sasnagy" (titkár) állt. "(innét). A millennium előtt lebontották az Arany Sas fogadó régi épületét, a Sasok új és ezúttal külön bejáratú helyet kerestek maguknak és a Kalap (ma Irányi) utcában meg is találták. Hogy értsük, hogyan építtethet egy asztaltársaság saját székházat, még tudnunk kell, hogy Polónyi Géza ügyvéd, függetlenségi párti országgyűlési képviselő kezdeményezésére a Sasok jogutódjaként 1892-ben ellenzékiek megalakították a IV. kerületi Társaskört. Később ebből a társaságból jött létre a Saskör, amelynek tagjai nem voltak különösebben vagyonosak, viszont vezetői a virilista városatyák közül kerültek ki, és programjukban a hazafias szellem ápolását, "a főváros társadalmának meg magyarosodását", és közérdekű kérdések megvitatását tűzték ki, de a legfőbb céljuk a politikai vezető szerep megszerzése volt. A kör elnöke Polónyi, helyettes elnöke Hahóthy Sándor iskolaigazgató. A Sas és körház Rt.-t valószínűleg ekkor, 1896-ban alapítják, és abban az évben megbízzák a Fővárosi Kereskedelmi Hitelintézet igazgató tanácsában is helyet foglaló Steinhardt Antal műépítészt és az osztrák származású Lang Adolfot, hogy tervezzék meg a társaság három emeletes székházát. A telken az 1870-es években még egy U alakú épület állt, középen hosszú udvarral, 1894-ben még a fűszerkereskedő Gräefl család nevén, valószínűleg tőlük vették meg.
 |
| Erdélyi Mór felvétele a házzal, valószínűleg 1897-ből. Ugyanebben az évben nevezik át a Kalap utcát Irányi-ra. innen |
A "Sas és körház építkezés" eredeti tervein az alagsorban két elég nagy borpince is helyet kapott és a földszinti vendéglőnek is külön rekesze volt. A vendéglő bejárata az utcáról nyílt, ha szemben állunk a homlokzattal, jobb oldalt, és a hátsó traktusban alakították ki a dísztermet, ahol a kör üléseit is tartották és valamelyest máig megmaradt. Középen üveggel fedett udvar, a díszterem mögött cukrászda és a ruhatárak, szóval pezsgő társasági élethez volt minden kitalálva. Az egykori vendéglő belsejéről ezt a fotót találtam 1915-ből, Fludorovits István éttermei és télikertje, IV., Irányi utca 17., Saskör. Nem sablonszerű vendéglői, hanem ízletes házi konyha! Lakodalmak és bankettek rendezésére alkalmas díszterem. Zártkörű társaságoknak külön termek.
 |
| innen |
A Saskör összejövetelei az 1910-es évek elején ritkultak, utolsó elnöke Kléh István, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár elnöke, és a társaság az I. világháború előtti évben meg is szűnt. A részvénytársaság még sokáig megmaradt, legalábbis a címjegyzékben az Irányi utca 17 még 1928-ban is a Sas és körház Rt. tulajdona, és ezt igazolja az is, hogy a Tervtárban fellelt dokumentációban 1926-ból találni egy újabb adag engedélyezési tervet, amelyeken szintúgy a Sas és körház Rt megbízásából, a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete számára készülnek módosítások.
 |
| 1928 |
Az Ipartestület beköltözésekor a földszinten eszközölnek némi változtatást, míg az étterem, a konyha és a díszterem ugyanúgy megmaradnak, a félemeletre jegyzői iroda, irattár és békéltető kerül, az első szintre várószoba, tárgyaló, elnöki fogadó és ülésterem. 1934-ben átalakítják egy kicsit az éttermet és a következő évből is van egy újabb terv a "Ludláb királyné" étterem átalakítására Weisz Ödön építőmestertől. A harmincas években már lakások is vannak a felső szinteken. 1941-ből megmaradt az óvóhely terve, '45-ből pedig a helyreállításra vonatkozó rajzok, ekkor még mindig a Budapesti Építőmesterek Ipartestületének székháza.
 |
| Ney Béla műépítész emlékére elhelyezett márványtábla az előtérben |
Saját képeket a belsejéről nem tudok mutatni, talán csak egy párat, amit a kitört üvegen keresztül csináltam 2012-ben, amíg nem deszkázták be a kaput belülről. Kaptam viszont néhányat a bontási munkák megkezdése előtti időkből, ezeken a díszterem látszik még egy fokkal jobb állapotban és jöttek még fotók N. Margótól, aki pár évvel ezelőtt, valószínűleg a munkák miatt nyitva talált kapun besétálva kattogtatott néhányat bent a félhomályban.
 |
| a díszterem 2000 körül |
 |
| a mennyezet vonala alatt, az ablaknyílások közt sasok |
 |
| S betű a korlát rácsán |
Az Adalékok leírja, hogy a negyvenes évek végén egy ideig "csöngetős" mozi működött az épületben, vagyis a film vége és a villanyok felkapcsolása előtt figyelmeztető jelzést adtak a bent tartózkodóknak és akik a film alatt nem jártak a dolgok végére, felmehettek az első emeletre, ahol átmeneti bérlemények álltak rendelkezésükre. Az önkormányzat leírásában is Saskör-házként, majd bordélyházként szerepel. Mindenesetre, ha volt is ilyen intézmény, az ötvenes években szűnhetett meg, amikor egy állami építőipari vállalat (22. sz. ÁÉV) vette birtokba a házat. Margó, aki a képeket küldte, megírta, hogy úgy emlékszik, 1957-59 között táncos rendezvények voltak az épületben, a vállalat rendezte, de zömében az Eötvös Gimnázium tanulói látogatták csekély belépődíj ellenében. Büfé nem volt, a szolgáltatás csak a kiváló zenekarból és a szép teremből állt. Ő is hallott valakitől a bordélyházról. Libál néni, a szemüveges a Veres Pálné utcában azt mesélte neki, hogy a háború előtt filmvetítéshez használatos eszközöket árultak itt.
Amikor az építőipari vállalatnak sem ment már olyan jól, irodák bérelték a felsőbb szinteket, aztán lassan visszajutunk a történet elejére. Nagyjából húsz éve állhat üresen, a szálloda terve miatt el is kezdték bent az átalakítási munkákat a válaszfalak kibontásával, aztán minden úgy maradt.
 |
| Az Irányi utcai buszmegálló 1970 körül, kb a ház előtt. Fotó: Fortepan |
A ház nem műemlék, csak utcaképi védelemre javasolt, vagyis "épületrész bontása esetén az utcafronti traktus megtartandó". Az épület belseje viszont elbontható, és bár javasolják az épület megtartását, ez tulajdonképpen semmire sem jelent garanciát. A díszterem és a homlokzat sem az stílus, amit annyira szeretek, de ennek ellenére azért remélem, aki megveszi egyszer a házat, megtartja mindkettőt. Kár lenne, ha elvesznének, a sasok szelleme még egészen biztosan ott köröz az egykori fészek felett.
Ha bárki tud még valamit az épület történetéről, írjon kommentben vagy a kep.ter.blog@gmail.com email címre!
Forrás: Magyar Levéltári Portál, Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, Budapest Főváros Levéltára/Tervtár, a Saskörről a szövegben belinkelt forrásokon kívül innen és innen.
A képeket köszönöm N. Margónak, Sadiának pedig az ingatlan hirdetések linkjeit.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és
itt követhetsz Instagramon.
