2011. március 31., csütörtök

Séta-fika

Néha szembejönnek fura dolgok, csak sajnos nincs rá mindig mód, hogy megörökítsük őket, és mire előkerül a fényképezőgép, a pillanat elillan.
Néha viszont otthon, a képeket nézegetve fedezek fel furcsaságokat:
Ez pl. simán a "nem értem" kategória:


"Drágám, levittem a gyereket meg a kereket sétálni!"??
Most nem azért, de nem fura? És ha már itt tartunk, a sapka is gyanús.
Még azt is el tudom képzelni, simán, hogy a babakocsiban nem is gyerek van, hanem ööö, izé, akármi...
Ugye?



Vannak, akik gazda nélkül is szívesen elindulnának:



És ne feledje senki, tavaszi fesztivál van, április 9-én pedig nyílt nap a 100 éves házakban! Hajrá!



2011. március 28., hétfő

Letűnt idők, délceg ifjak- a Dózsa György tér régen és ma

Minden nap kétszer megyek át a Dózsa György téren, reggel és este.
Este jobban szeretem, mert akkor a Krisztina körút felőli oldalról gyönyörű a kivilágított királyi palota.
Átellenben, a másik oldalon a Tabán, ami nem zavar sok vizet, mert jóformán csak kutyások járnak arra sétáltatni.

A tér a Tabán felől, este

Szegény tér megsínylette a motorizációt: egyrészt ide kanyarog le a várból az autóút, buszokkal, másrészt itt halad az Attila út, aminek ez a része speciel arról híres, hogy minden autós padlógázzal halad át rajta. Az Attilával párhuzamosan van egy kis zöld pázsitcsík, csak úgy jelképesen, hogy legyen, aztán jönnek a villamossínek duplán, és ha ezeken is átkeltünk, akkor jön a Krisztina körút és ott sem kicsi a forgalom. Szóval szegény tér, nem is tér az, inkább csak egy forgalmas átjáróház, ahol csak Dózsáék állnak még délcegen, autó- és dudaszóra ügyet sem vetve.



De nem volt ez mindig így!
A Fortepan-t böngészve egy fotóra bukkantam, és azt hittem, rosszul látok: a mostani autó-villamospálya helyét a 30-as években egy park foglalta el, szökőkúttal, és egy viszonylag nagynak tűnő medencével.
A hölgy is kétségtelenül nagyon bájos (ha valaki felismeri rokonát vagy ismerősét benne, kérem, ne habozzon értesíteni), de a kép attrakciója számunkra most mégsem ő, hanem a maitól annyira eltérő díszlet:


A jobboldali épület nyilván elpusztult a bombázásokban, helyette a tér mindkét oldalán egyforma fehér 3 emeletes lakóházat építettek, kb. az 50-es években, így a fenti kép mai párja ez lehetne, a medence helyén felfelé kanyargó úttal:  


Találtam még egy képet egy bricsesznacis kisfiúval, ami olyan, mintha nem is Budapesten készült volna, hanem mondjuk Versailles-ban. Háttérben balra a Bethlen-udvar, az Erzsébet híd és a Gellért-hegy.

(Fortepan)

A sárga épület szemben a Bethlen-udvar (ép. 1923-24),


ugyanez sejtelmes fényekkel, messzebbről és magasabbról: 

És szép dolog a szelektív hulladékgyűjtés is, de a fentiek után valahogy mégis összeszorul a szívem, hogy hova lett az a sok szépség? 



Az egyszerű válasz az, hogy nyilván a világháború maga alá temette ezt is. 
Az autók meg jöttek, kellett nekik a hely.
Összegezve: kérem vissza a régi Tabánt és a parkot is, a szökőkúttal.
És utána megígérem, hogy jó leszek.


2011. március 27., vasárnap

Erzsébet kontra Engels - a buszpályaudvar

Ha épségben átverekszi magát az ember az Erzsébet teret elborító gördeszkásokon, a Gödör végül is nem  rossz hely, nyáron. Bár a borkínálatukkal sosem voltunk megelégedve. Kifejezetten vonzóvá teszi a hosszú lépcsősor, amely alkalmat ad arra, hogy minden látogatót időben észrevégy és ennek megfelelően cselekedj, ha szükséges:) Növeli báját, hogy tavalyig még borravalót sem fogadtak el a becsületes huszonegy éves pincérlányok (főnöki utasításra), és azért tavalyig, mert idén még nem voltam, és nem tudom mi a helyzet.
A legemlékezetesebb ottlétem mégis, bár nem szívesen vallom be, az időjáráshoz kötődik, egy vihar előtti ücsörgéshez, amikor minden átvonult a fejünk felett, ami az égben lehet, olyan színek és hangok kíséretében, hogy csak na, a levegő pedig tele volt feszültséggel, feltámadt a szél, a teraszt kb egy perc alatt átrendezték a vendégek, mindenki valami fedett helyet szakítva ki magának... És ez így ment jó sokáig, és a vihar csak nem jött, de a hangulat varázslatos volt.
A rossz dolog a Gödörben és környékében az, hogy nem is olyan régen van nekünk, de mégis olyan fílingje van, hogy ez az, ami úgy nem lett jó, hogy egy kis plusz energiával még akár jó is lehetett volna, és lenne egy mini kis central parkunk a város közepén, szökőkúttal, pázsittal, padokkal, a fákról ugrándozó mókusokkal, bla-bla, de nem lett. Pár évvel a létrehozása után ugyanis egy szétesőben lévő díszletnek tűnik az egész, ami mintha arra várna, hogy jöjjön már valaki és mentse meg a pusztulástól.
Mindig elmegy a kedvem az egész hogyan-tegyük-élhetővé-a-várost maszlagtól, ha arra járok és épp nem kapok frászt a gördeszkáktól, meg persze gondosan kikerülöm a piás, befüvezett fiatalokat. Övék itt a tér ugyanis, nekik legalább lett egy!


Merthogy a tér mindkét felét elfoglalják most már ők, a középen válaszfalként álló, szegény hajdani buszpályaudvar épülete pedig, amit jó pár éve design terminálnak kiáltottak ki, azóta is meddőn áll a gördeszkák és sörösdobozok tengerében, és ottlétemkor zárt ajtókkal. A bejáraton ugyan szerepel egy telefonszám, amelyen a biztonsági szolgálatot hívhatjuk, de nem éltem ezzel a lehetőséggel. Arcomat merészen az üveghez nyomtam és belestem, de meg is ijedtem, mert egy szempár nézett vissza, egy magányos, jobb időket látott biztonsági őr, aki végül is fogalmam sincs minek a biztonságára ügyelhet- lehet valami az alagsorban, vagy a pincében??  gyémántok tán??
Ha valakit érdekel a régi épület felújítása és a design terminál késleltetett átadása körüli, visszaélésekkel és sikkasztással tarkított cécó, bőven talál róla olvasnivalót a neten, mindenesetre úgy tűnik, tényleg vannak itt kiállítások, itt volt a Graphifest is pl és a Bazilika felőli oldalon meg kint van a Rumpuncs nevű hely logója is:) Ettől függetlenül azt sugallja az egész, mintha ünneplőruhában, kimosakodva azt várná, hogy végre valaki felkérje egy táncra:


Az eredeti  épületet 1949-ben adták át, Nyíri István tervezésében, és már átadása után felkavarta a vizeket a stílusa miatt, mindenesetre 1977 óta műemlék, így ma is gyönyörködhetünk benne.
Én még ebben a csarnokban váltottam jegyet az akkori Engels téren Kaposvárra, sőt Olaszországba is:


A régi FORTEPAN fotón még a régi felirat és a háttérben az akkor még üres, Adria-palotából 1950-re  rendőrfőkapitánysággá avanzsált épület látszik,


ami ma így fest, háttérben a 2000-ben átadott ötcsillagos Hotel Meridiennel:


A tér József Attila út által határolt felén még látszik, hogy a terminál mögött, a mai gördeszkapálya helyén épületek álltak:

(FORTEPAN)

Itt ma Rumpuncs felirat van, és csak az, a háttérből pedig rég eltűnt a ház:


A Fortepan képről látszik, hogy itt régen is vendéglátóipari egység volt, talán utasellátó, eszpresszó, fekete, virsli-vel:


A mai Rumpuncs modernista hátsó bejáratára csak egy kis graffitti jutott: 


A két épületet összekötő pergolasor (azt hiszem így hívják) pedig azért emeletes, hogy a buszok tetejére könnyebb legyen csomagokat pakolni (1949-et írunk!):


A Meridien felőli nézet az üvegtégla fallal:


És akármi is legyen most bent (én csak üres teret láttam, két hosszúkás bőrpaddal, meg az izmos biztonsági őrszemet), régen ilyen szépséges volt ez bizony, gyönyörűen látszik a fényviszonyok tökéletes kihasználása a nagy szalagablakokkal, hátul az üvegtéglákkal és akkor az emeleti rész csinos kis ívéről még nem is beszéltünk:)

FORTEPAN fotó

Soraimat azzal zárnám, hogy még ha a fentiekből úgy is tűnne, semmi bajom a gördeszkásokkal, ha nem törnek az életemre, csak szomorú, hogy errefelé nem bír az ember gyereke úgy kialakítani köztereket, hogy a régi értékek megőrzésével azok élvezhetőek és főként mindenki számára élhetőek legyenek. 
Az LGT meg nyilván nem erről a térről énekelt, ja. 


2011. március 22., kedd

Piroska és a zsemleszínű kutya

Egy rövid bejegyzés erejéig folytatnám a tegnapi gondolatmenetet (tavasz, mintás táskák, színek).
Ma úgy éreztem, hogy egyértelműen a piros kabátok világnapja van. Nyilván ez is a tavasz része, és ez így van jól, de a hosszú szürkeség után sokkolt ez a leplezetlen élénkség.
Ez a kép jól szemlélteti a ma tapasztaltakat, és a piros színű kabátok előfordulási arányát az összes többi színéhez képest, és akkor még nem számoltuk a hosszú téglaszínűt:


Ez pl. egy figyelemreméltó extravagáns patchwork darab marhabőr mintás betoldásokkal, bátraknak:)


És igen,  ha nincs piros, van sárga!!


De a mai kedvencem, aki mindenkinél ennivalóbb, az a néni, aki kutyusához öltözött, tone-in-tone.


Csak így tovább!!! Vessük le a feketét, merjünk feltűnni!!


2011. március 21., hétfő

Benedek és Napsugár

A tegnapi fohász nem volt hiábavaló, mára tényleg megjött a tavasz. Az is eszembe jutott, hogy talán azért is, mert ma Benedekén kívül Napsugár neve napját is ünnepeljük, így nem akart háttérben maradni, hisz ez mégiscsak az ő napja. Soha, de soha nem találkoztam egyetlen Napsugárral sem, mondjuk nincs olyan vezetéknév, ami után jól hangzik. Vagy igen?
Ilyenkor tavasszal minden felpezsdül, előkerülnek a ruhatárból a télen nélkülözött darabok, és valahogy a fekete téli kabátok is megfogyatkoznak. Persze ennek árnyoldala is van, mert ami eddig takarásban maradt, az most előkerül. Egy tanács: senki, de senki ne vegyen fel rózsaszín cicanacit, vagy ha felveszi, tudjon róla, hogy nincs ember, akinek jól áll!!! Megkímélek mindenkit a rózsaszín macskanadrágos lány fotójától (bár nagy a kísértés), inkább azt osztom meg, ami egymás után 2 másodperccel tűnt fel, a Ferenciek terére menet: a mintás műbőr táska-jelenség. Olyanok voltak, mintha összebeszéltek volna és láttam is, hogy az egyik táska rákacsintott a másikra:



Éljenek a színes táskák!

Aki tehette, ma a cigiszünetben az irodaház előtti placcon sütkérezett:



Aki pedig a magasba vágyott, a tetőn sütkérezett: 

 Köszöntsük hát Benedek és Napsugár nevű ismerőseinket!


2011. március 20., vasárnap

Fényt kérünk!

Bevallom, hogy ma nem éreztem a tavaszt.
Egy porcikámban sem, inkább olyan volt az egész nap, mintha téli álmot aludnék ébren.
Semmihez nem volt kedvem, órákig kattintgattam a fortepan.hu-n, amit nem lehet abbahagyni, csak újra és újra nézni. Most már hét vagy nyolcezer fotó van fent.
Arra gondoltam, hogy talán a napsütés hiánya a baj, az, hogy hiányzik a FÉNY!!!
Mindenesetre addig is, amíg tényleg ideér a tavasz, lehet gyönyörködni azokban a fényforrásokban, amiket a város nyújt:

Egy egyáltalán nem hétköznapi példány, a nagykörútról:


Ehhez hasonlítanak egy ici-picit ezek, a metróból:


A metró amúgy is nagy kedvencem, a színek, fények és a szocreálsága miatt:
Ráadásul mindig eszembe jut a Kontroll, és elképzelem, ahogy a bejáratnál ásítozó és unott ellenőrök az utolsó járat után versenyt  futnak az alagútban:)


És mivel nincs két egyforma megálló, (sőt annak idején egy szín-szakértőt is felkértek a kék metró eddigi utolsó szakaszának tervezésekor, így azon a 4 állomáson meg is valósult az új színrendszer, szóval kimeríthetetlen forrás a metró is, és az aluljárók.

Ferenc körúti aluljáró, párhuzamos sorokban elhelyezett neonokkal, amelyeket a 4 kijáratnál körben futó lámpasor foglal keretbe:


És a Nyugati téri tesója piros műanyag, lyukacsos betétű neonokkal, hozzájuk passzoló piros oszlopokkal:


De a metróról egyszer még külön is szólnék.
És akármi is van, a lényeg az, hogy mindig lássuk az alagút végén a fényt:)
Hajrá tavasz!!



2011. március 18., péntek

Terasz, erkély, loggia, nyár

Minden városlakó álma egy tágas tetőterasz, ahova nyári estéken ki lehet települni és társaságban, sörözés vagy borozás közben megvárni, amíg kellemesen lehűl a levegő. Ha nincs tetőterasz, egy erkély is megjárja, pl ezek itt, az Újlipótban. 

Funkcionális bauhaus, max. két embernek


Kb mint az előző, de a rácsos korlát nagyobb belátást enged, és kevesebb szabadságot:)  


Alig nagyobb mint egy franciaerkély, inkább csak apróbb méretű kutyáknak:


Szent István parkra néző tetőterasz- a legtutibb:


Kétségkívül ezek a legcsinosabbak, gyönyörű rálátással a Pozsonyi útra és a Szent István parkra:


És hogy ne érjen bennünket felkészületlenül a közelgő nyár, időben szerezzen be magának mindenki egy teraszt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor foglaljon el egyet! :)
Merjünk nagyot álmodni! 
Jó éjt!


2011. március 16., szerda

Újlipócia, lépcsőházak

A 4 napos szünetben tombolt a Bauhaus mániám, így a tegnapelőtti gyűjteményből felteszek 1-2 újlipótvárosi lépcsőház fotót, amit szigorúan csak a bejárati ajtók üvegén keresztül sikerült lefotózni.
Egy helyre sikerült belógnom, de kb. 5 másodperc múlva lecsapott rám egy házmesterszerűség és kitessékelt, nem hatott rá jó megjelenésem, modorom és behízelgő hangom sem:)
Itt megragadom az alkalmat, hogy megjegyezzem, mostanában általában nem kedvesek az emberek. A magyarok egyáltalán nem, és ez csak romlott az elmúlt évtizedekben. Mindig az az érzésem, hogy külföldön sokkal segítőkészebbek, az olaszok pl. biztosan. De persze meg lehet érteni, mert nyilván sok a betörés, lopás, senki nem enged be szívesen egy idegent a lépcsőházába, csak igazságtalannak érzem, hogy olyan dolgok maradnak zárva előttünk, ami simán közkincs:) 

Ez itt kétségkívül egy gyönyörűség (Szt István park sarok):


egy másik, ahonnét kizavartak, így ez a kép is még az üvegen keresztül készült:


és ez is:


és végül:


Mára ennyi.


2011. március 15., kedd

Mustár és sör:)

Ma Kőbányán voltunk, a Kocka utcában, a Sörgyár utcában... Mindez azért érdekes, mert a Globus Konzervgyár (a Globus mustár gyermekkorom nagy favoritja) és a Dreher Sörgyár elhagyott épületei is ott vannak.  Igazi kincsesbánya lehet mindkettő belül is, de persze ahhoz ki kéne találni valamit, hogy beengedjenek körülnézni (pl egy helyszínkeresést, hm?).
A Globus egyik lezárt épülete, amely még a "Budapesti Konzervgyár Központi gyárrészlege" nevet viseli (a bejárat előtt a régi időkből jól ismert tört csempés inzert!):



 ezt a gyönyörűséges retró belsőt rejti:



A sörgyár (legalábbis gondolom hogy az, a kapuk tetején lévő kőhordókról) sokkal régebbi épület és a maga nemében gyönyörű. Dobermannokkal felszerelt őrző-védő szolgálat felügyeli, hogy az ártatlan hobbifotósokat távol tartsák, így gyakorlatilag lehetetlen volt jó képeket csinálni, de azért ideteszek egy párat: 


 



Mátyás király!!