Nem tudom érdemes-e olyan házról írni, ami nem is létezik,
elvégre eredetileg valami olyasmi volt a cél, hogy olyan kincsekre, értékekre hívjam fel a figyelmet, amelyek mellett hajlamosak vagyunk elsétálni, anélkül, hogy észrevennénk őket. Ennek ellenére úgy
érzem, hogy a két régi, rövidke poszt után tartozom ezzel a lezáró résszel. Kicsit olyan lesz, mint egy nekrológ. A Váci úton tavaly ilyenkor még álló épületek hónapok óta nincsenek már meg, magukkal vitte őket az irodaépítési láz...
Mára fordult a kocka: Váci Greens van, mellette üres telek. |
2011 június |
A Fiastyúk utcához közel eső, földszintes, magas tetős
házról nem maradtak fenn eredeti tervek, csak az 1985-ös dokumentáció, amikor
az Elzett Művek Budapesti Gyára és dolgozói részére az épület Bence utcai
traktusán található bölcsődét átalakítják lakásokká. A két lakás az akkori gyakorlatnak megfelelően OTP kölcsönnel
épült, vállalati dolgozók számára.
2011 június. |
A háttérben már az épülő irodaház. |
A Bence utcai front, itt volt a bölcsőde. |
A legérdekesebb és a kedvencem a középső ház, Schneller
József úr építkezése, amelyet a Róth Zsigmond-Tauszig Béla építészpáros (okleveles építészek, irodájuk a Perczel Mór utca 4-ben) tervezett. Az eredeti terveken 1910-es dátum van, valamint a ház előtt egy
kicsi, Váci útra néző előkert. A pincében burgonyás pince, falehányó (ezzel a
szóval először a Tervtárban találkoztam), de „gyógysz. pince és gyógysz. üveg”-ek
számára fenntartott helyiség is akadt.
Az első emeletre 2 lakást terveztek, itt lakott a család, a padlástérben mángorló
és mosókonyha volt.
2011 június. |
2012 augusztus 18. |
A pékműhely a Váci útra merőlegesen, a Fiastyúk utcával
párhuzamosan elhelyezkedő traktusban kapott helyet, három kemencével. Egy
helyiség a motornak, egy mosdó, egy legénységi szoba, hátul, a Bence utcai
részen pedig istálló volt és a lovászfiúnak fenntartott szoba. 1909-ben Schneller úr engedélyért
folyamodik faszerkezetű kocsiszín építésére és kap is, azzal a kikötéssel, hogy
a kocsiszín a szomszéd határvonaltól legalább 3 méterre helyezendő. 1913 június 10-én kiadják a használatbavételi engedélyt a lakóházra és a
pékműhelyre. Aztán az akták előreszaladnak 30 évet (azaz első világháború,
Trianon, gazdasági világválság nagyvonalúan átugorva) és 1943-ban találjuk
magunkat. Ekkor a Wolf és Ziegler Burgonyazúzó Cég (úgy is mint Wolf Margit és
Ziegler Józsefné) kér engedélyt burgonyadaráló- és koptató gépek valamint két
kazán felállítására, amelyeket, és ezt megint a sosem hallott szó miatt hadd
idézzem pontosan: „három gőzfüllesztő
üst részére, gőzfejlesztés céljára használjuk. Ezen üstökben történik a
burgonya főzése.” A háború környékéről érthetően nem maradt fenn semmilyen
dokumentáció, ’56-ból viszont egy egészen hosszú emlékezést találtam, az
Angyalföld 1956 kiadványban.
„Ez történt a 1304.
üzemben (sütőüzem XIII. ker. Váci út 123.) az ellenforradalom alatt:
1956. okt. 24-én
hajnali 3-h-kor a dolgozók teljes létszámban megjelentek. A rendes napi
munkájukat elvégezték, de már haza a lakásig senki sem ment, mindenki bent
aludt, ki a földön, ki zsákokon. A vánkost a szakajtó szolgáltatta.
Október 24-én déli 1h
tájban a tömeg megostromolta az üzemet. A falakon és a háztetőn is már emberek
voltak. Az üzem vezetője a XIII. kerületi kapitányságra telefonált segítségért,
ahonnan perceken belül megjelentek. Néhány riasztó lövés után a tömeg
széjjeloszlott. Még aznap délután kb. 3-kor a tömeg újból megrohanta az üzemet,
kenyeret követeltek. Mivel már a kenyér elfogyott, azt kiabálták: "Akasszuk föl
az üzem vezetőjét", aki ekkor a Tomori piac felé menekült. Úgy négy óra körül
visszajött, a már lecsillapodott tömeg elé állt és azt mondta: A kenyér
szükséglet biztosítva van, reggel 7 órára jöjjenek, mindenki kap kenyeret, mert
a pékek éjjel dolgozni fognak. A tömeg erre megnyugodva széjjeloszlott. Az üzem
dolgozói egy kivételével három héten keresztül éjjel-nappal bent tartózkodtak
az üzemben és a munkájukat becsületesen elvégezték. Élelmezésükről gondoskodva
lett. (…)
Bizony nehéz volt a
dolgunk, mert jöttek a röplapok uszítva a sztrájkra, hogy a pékek se
dolgozzanak. Jöttek a hírek, hogy ha a pékek tovább dolgoznak, felkoncolják
őket. Sajnos ilyen fenyegetések leginkább a szemben lévő csavargyár dolgozóiból
kerültek ki. De mindezt figyelmen kívül hagyva az üzem dolgozói rendesen,
becsületesen elvégezték a munkájukat. A lisztkészlet megengedte, hogy napi
hatvan, később már csak napi 50 mázsa kenyeret süthessenek. Egy provokátort kivéve a nép dicsőítette a
pékeket, mivel a környéket, sőt még a körzetben lévő üzemeket is ellátták
kenyérrel.
Bp, 1957. aug.8.
aláírás: Schneller
József üzemvezető.”
Érdekes, hogy az akkori üzemvezető a régi tulaj vagy talán a fia lehet és hogy mindvégig, a száz év alatt, amíg állt, a Váci
út 123 meg tudott maradni annak, aminek eredetileg is épült. A 2011-es fotókon még látszik az üzlet
táblája.
A Váci út 123 épülete pontosan 2013 június 10-én töltötte volna be a száz évet. |
A harmadik, 121. szám alatti házzal kapcsolatban nem találtam ennyi infót. 1896-ban, a Schneller-háznál még régebben (és csakazértis ideírom a nevüket, mert kizártnak tartom, hogy az életben lesz még egy megszállott, aki kikéri majd az épület anyagát a Tervtárban), Klimes József műépítész és Schneider Róbert építőmester által szignált, egy sírnivalóan szép homlokzatot magában foglaló tervek alapján épült fel, özvegy Martarusz Andrásné megrendelésére. Az 1896-os helyszínrajzon jól látszik, hogy a szomszéd telek, ahová a pékség
majd 1913-ban felépül, akkor még Platczner Mór tulajdona, valószínűleg ő adta el később Schnellernek.
Fennállásának utolsó idejében laptop mintabolt és a Ziccer
Pizzéria működött benne, házhozszállítást is vállaltak.
2011 június. |
2012 augusztus. |
Amikor elkezdték a bontást és kb. még félig álltak a
házak, annyira lehangolt a látvány, hogy elhatároztam, nem megyek többet feléjük. Azóta jó pár hónap eltelt, tegnap leszálltam a Gyöngyösi utcánál és az elmúlt évtizedben emelt irodaházak tövében elsétáltam a helyszínig. Késő is volt, szürkült már az ég, mire odaértem, és ha nincsenek a szemben lévő
épületek, biztosan nem hiszem el, hogy ugyanott vagyok. A Fiastyúk utca másik oldalán, a 129. szám alatti egyemeletes épület sincs már, elsőként az tűnt el:
most |
A Váci út 129. épülete, 2011. június. |
A Fiastyúk utcai oldal 2012 augusztus 18-án. |
2012 augusztus 18. |
A házakkal kapcsolatos, 2007-ben datált és publikus pályázati felhívásból
idemásolom az ide vonatkozó mondatot, roppantul mai és területfejlesztő: „A kiíró által elfogadott ingatlanfejlesztési koncepció
végrehajtásával megvalósul a Budapest XIII. kerület Váci út - Föveny utca és
Agyag utca közötti terület magas színvonalú, a városépítészeti követelményeknek
megfelelő kialakítása, a városépítés továbbfolytatása és az alulhasznosított területrészek
funkcionális átalakítása.”(innen)
A Váci Greens honlapja szerint az átadás időpontja 2013. május. |
Érthető, hogy változik, fejlődik a város, ennek így kell lennie. Mindig lesznek épületek,
amik eltűnnek, hogy újaknak, nagyobbaknak, korszerűbbeknek adják át a helyet. Semmi
bajom a most már üres telek mellett épülő Váci Greens-szel, de azt nagyon
nehezen tudom elfogadni, hogy a Váci úton, amit az ingatlanfejlesztők állítólag csak a város "iroda-bulvár"-jának hívnak, jóformán minden régi megy a levesbe. És könnyen
lehet, hogy ezeket a házakat rajtam kívül senki emberfia nem siratja, de én tartoztam nekik ennyivel. Régi, Váci
úti házak, pékség, bölcsőde és pizzéria, söröző-borozó, önkiszolgáló és a többiek, amikre már nem is emlékszünk, hát, Isten veletek!
Dísz a Váci út 123. régi épületén. A madarak csiripelték, hogy a galambpárból gondos kezek egyet megőriztek... |
A házakról szóló első bejegyzést 2011 júniusában, a másodikat 2012 május 27-én írtam.
Forrás: BFL Tervtár
Eörsi László-Juhász Katalin-Szabó Ivett: Angyalföld 1956
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.