2011. augusztus 27., szombat

Magyar tenger retró

"A körzetben három öltönyös pasas ült egy vörössel letakart asztal mellett, meg egy nő sötét szoknyában. Az egyik öltönyös azt kérdezte, mi vagyunk-e a pajtások az iskolából. Mondtuk, mi. Megköszönte, hogy önként jelentkeztünk urnahordásra, ez nagyon szép tőlünk, azzal a nőre mutatott, Banga elvtársnő majd foglalkozik velünk. A nő átkísért bennünket egy kisebb szobába, ott is állt egy asztal, tele volt minyonnal meg Utas üdítővel. Kínált, vegyünk bátran. 
Szabadkozni akartam, de a Szász lecsapott a csokis minyonokra, nekem már csak a puncsosból jutott. Ittunk Utas üdítőt is...



...Közben bejött az egyik öltönyös, kivett az asztal alól egy üveget és töltött magának. A nő viccesen megcsóválta ujját, hogy ej-ej, Szerémi elvtárs, hiszen ma szesztilalom van. Mire a pasas ugyanolyan viccesen kacsintott: ez csak vizecske, Banga elvtársnő, a vak is láthatja, áttetsző! Ha nem hiszi, kóstolja meg! A nő kuncogott, neki icipici vizecske is elegecske, azután kacsingattak, koccintottak és vicceltek tovább, hogy a vízzel nem is illik koccintani."

szabadstrand





"...A ringlispíl is az Angol utcában volt, a Pákozdi tér sarkán. Moziba mentünk volna megint, de a ringlispíl eltérített. Meleg volt, verőfény, por. Majális lehetett, vagy gyereknap. .. Dübörgött a tér, a fákon nagy bádogtölcsér hangszórók, remegtek az ablakok, hogy pajtásdaloljunk, zengazének, mintamókus. Rengeteg bódé, sátor, pléhasztalra terített ponyva, virsli, sültkolbász, véresmájas, perec. Céllövölde, zsákban futás, tombola. És egy törökmézes. Árult selyemcukrot, Dunakavicsot, francia drazsét is. Krémest, Rigó Jancsit, Tátra-csúcsot. És nagy, széles szeletekben Dobos-, Stefánia- meg csokitortát, az fekete volt, egészen fekete..." 

kertmozi


szálloda 





Tihany, BMW üdülő




A számban éreztem a celofánba csomagolt csokirolád ízét, amikor megláttam a piros betűs Utasellátó feliratot a százéves vasútállomás oldalsó, szocialista szárnyának közepén. Töretlenül bízhatunk a magyar tenger környékében: tálcán kínálja az ilyeneket, lépten-nyomon a pár évtizeddel ezelőtti életünk díszleteibe botlunk, ha kedves az emlékezés, ha nem. Ez édes volt.

Az idézetek Békés Pál: Semmi baj c. kötetéből származnak.
A fényképek Balatonszemesen különböző helyszíneken és a tihanyi BMW üdülőben készültek. 


2011. augusztus 26., péntek

Balatonszemes- a Hunyady-telep

Ha választanom kéne, hogy a huszadik század melyik évtizedében éltem volna szívesen és ha valami isteni csoda folytán megúsztuk volna a második világháborút, akkor nem kérdés, hogy gazdasági világválság ide vagy oda, a harmincas évekre szavaznék. Ekkor teljesedik ki a modernizmus, Pesten megépül az újlipótvárosi házak nagy része, megnyílik az Átrium, a Broadway, a Simplon mozi,  Szerb Antal megírja az Utas és holdvilágot, a jazz pedig aranykorát éli. Balatonszemesen történetesen ekkor kezdik el építeni a Hunyady-telepet, amely a kikötőtől nyugatra a part és a vasúti sínek által határolt terület.

Forrás: Képkönyvtár
Ráadásul, a székesfővárosi Parkváros Rt a villatelkeket olyan hitelkonstrukcióval kínálja, hogy a mai, a svájci frank fénykorával sújtott helyzetben sírhatnékom támad. A vaterán fellelt szórólap szerint az egyedülálló, olcsó kamatozású hitel három évre terjed, tehát törlesztése észrevétlen könnyedséggel történhet. (!!) Pengőben adták és minden kuncsaft egyéni ízlése és szabad tetszése szerint felépítendő modern, két szobás, összes mellékhelyiséggel ellátott villához juthatott hozzá. Mindez persze csak úgy jöhetett létre, hogy az egykor a Hunyady-gróf szőlőjével borított terület gazdaságilag nem bizonyult elég jövedelmezőnek, és a nagyobb haszon reményében a család a terület parcellázása mellett döntött, amellyel a fenti társaságot bízták meg. Az eredeti terv 800 parcellájából a negyvenes évekre 167 telek kelt el, a háború miatt minden leállt, s csak az ötvenes évek végén indult újra.  

Forrás: Vatera
A Parkváros Rt. azonban nemcsak kedvező hitellel, hanem kívánatra építési tervekkel is díjmentesen szolgált, s így, biztosítva a telep egységes arculatát, mintaházak épültek. Lakópark - mondhatnánk, de a terület ma építészetileg sokkal változatosabb, egyrészt mert a házak építésénél figyelembe vették a kedves vevő egyéni igényeit, másrészt a későbbiekben, amikor már a tanács kezelte a parcellázás ügyét, a telkek mérete, következésképpen pedig a villáké esetenként igencsak lecsökkent. A hatvanas-hetvenes években felhúzott épületek - nagyjából minden harmadik ház - stílusban ugyan nagyon eltérnek, mégsem zavaró a jelenlétük, a földszintes, lapos tetős, oldalt terméskővel borítottakat, amik a Frédi és Bénit juttatják eszembe, mindig is szerettem. A telep beépítésének első korszaka '43-ban zárult, az addig épült házak az új stílusirányzatnak megfelelően nem hivalkodóak, elmaradnak a Bagolyvár utcából megismert tornyocskák, bástyák, fatornácok, a szecesszió csinos formái és minden nem-funkcionális ornamens. A világválságból éppen csak kilábalt világ józan és praktikus elgondolás alapján épít, többnyire földszintes, emberléptékű, funkcionális villákat, és bár a hirdetés összes mellékhelyiséget ígér, azért ne zuhanyzós-bidés fürdőszobákat képzeljünk el. Pláne nem egy fürdőhelyen, ahol három lépés a víz és a tisztasági fürdésre is a tóra mentek a népek, lehetőleg reggel.

tóra néző: 

Semmelweis utcaiak:




valami azt súgja, a tetőablak később került oda:



a teraszt sajnos beüvegezték, de így is látszik a régi, szív alakú kopogtató:

kétajtós:

És ebbe a sorba tartozik a Semmelweis utcai kedvencem, a sárga villa is, amely mindennek az okozója, és érdeklődésem legfőbb felkeltője. Nyilván a merő véletlen alakította úgy, hogy az internetes keresés eredményeképpen pont EZEN a környéken vegyünk ki házat, ugyan nem pont a telepen, hanem a sínek túloldalán, két percre innen, és minden nap emellett slattyogtam végig papucsban a strandra.

Később épültek: 

ikrek: 







A harmincas években 6746 pengő volt egy 200 öles telek kétszobás villával, akkor, amikor 100 pengőt keres egy munkás, 900-at egy egyetemi tanár (!), a gazdagok pedig akár ötezret is kasszíroznak havonta. Számoljunk: a Parkváros törlesztőrészlete villaépítési hitellel havi 130 pengő, önmagában a telek pedig mindössze havi 30 pengő, három évig. Nem kellett mágnásnak lenni ahhoz, hogy legyen egy bájos vízparti házunk, tulipános kerítéssel. 



A telep történetének leírásához Stirling János: A szemesi fürdőtelep c. írását használtam. 


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

2011. augusztus 20., szombat

Balatonszemes- a kedvenc épületeim

Pörgessük vissza az idő kerekét, úgy nagyjából 1930-ra. A balatonszemesi Kiszely penzió akkortájt így hirdette szolgáltatásait: "A keresztény úri társadalom fenyves üdülőtelepén, vízparti parkos villákban, minden igényt kielégítő étkezéssel, teljes komforttal, egész évben nyitva van- kényelmes szobák, villany, villanycsengő, vízvezetéki mosdó, fürdőszoba, társalgó, zongora, rádió, homokos strand, móló, kabinok állanak a vendégek rendelkezésére." Ízlelgetem a 80 évvel ezelőtti reklám választékos szavait: vajon ha akkor élnék, a nyaralóhely kiválasztásánál a zongora vagy a társalgó nyomna többet a latban, esetleg a vízvezetéki mosdó? És mért van az, hogy a sokkal kellemesebb életkörülményeinktől szemernyit sem lettünk boldogabbak nyolcvan vagy akár kétszáz évvel ezelőtt élt elődeinknél?
A mi szállásunkon ugyan nem volt zongora, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon mindegyik balatoni faluban ugyanezt éreztem volna, amit itt? Hogy tele van jobbnál jobb épületekkel és hogy muszáj mindegyiket lefényképezni? Fogalmam sincs, mit kezdek ennyi balatonszemesi ház fotójával, de valamire egyszer talán majd jó lesz. Most a kedvenceimet szeretném megosztani, a Bagolyvár utcaiak és a Semmelweis utcai villa után. 








Magtár a 18. századból:



 Vasútállomás: 











Még van tíz nap a nyárból és a jövő héten igazi kánikula lesz...