2011. augusztus 1., hétfő

Kaposvár, Kontrássy u. 4.


Száz év alatt sokat változik a világ. Amikor Borovitz Imre Csikász Imrével 1904-ben megalkotta az első emeleti erkélyajtó feletti domborművet, a megjelenését kisebb felháborodás kísérte, a férfi- és nőalak hiányos öltözete miatt. Azon gondolkodtam, hogy a száz évvel ezelőtti emberek vajon milyen ruhát adtak képzeletben Ádám és Évára és vajh' mért gondolt bárki is arra, hogy másban is lehettek, mint egy szál semmiben, de persze tudom, hogy más idők jártak, és különben is, vidéken vagyunk. És mégis, manapság a ház falán lévő, és a műemléki védettséget jelző tábla nem az építészről emlékezik meg, hanem a homlokzat ledér párosát készítő szobrászról, Csikász Imréről. Méltán. Merthogy az ő - és Borovitz, aki talán helyhiány miatt (?) lemaradt a tábláról - műve teszi igazán emlékezetessé a 4. szám alatti házat, és végzetesen szecesszióssá is. Csikász, aki éppen húsz évesen a női alakot formázta, a 19. század végének ígéretes szobrász tehetsége volt, és sajnos korai halála miatt a hangsúly az ígéret szón marad. Borovitz viszont bebetonozta magát, és vegyük szó szerint a mondást, mert a kaposvári Azbeszt-, Cement-, Pala- és Cementárugyár Rt. üzemvezetőjeként nem mást talált fel, mint az aszfalttal versenyre kélő új útburkoló anyagot. És ha ez nem lenne elég bizarr, Ádámon és vasbeton kerítéseken kívül sírköveket és kriptákat is készített. 





De messzire szaladtunk 1904-től, amikor a ház egy ékszerész megrendelésére felépült a Kontrássy utcában, a városban több épületet is jegyző Himler Dezső tervei alapján. A kivonulásnak, az addigi felfogás elleni lázadásnak hangot adó szecessziós stíl ott van a homlokzat minden ornamensében, a virágdíszekben, az erkélykorlát és a kapu kovácsoltvas rácsának kanyargó indáiban, a Klimt alakjait idéző bibliai párnak a magasban összekapaszkodó kettősében.




Húsz-harminc év alatt is sokat változunk, egy időben gyakran jártam ebben az utcában, lévén a városközpontban, de nem emlékszem erre a házra, sosem néztem fel a homlokzatra. Az utca másik végén lakott egy osztálytárs-barátnőm, mire ideértem, nyilván már a fontos tanulni- (sic!) és megbeszélnivalókon gondolkoztam. Az egykori Latinca utca pedig kincsek tárháza, több épülete is figyelemreméltó, ha a Kossuth tér felől érkezvén szívroham nélkül túléli valaki a szálloda épülete miatti kultúrsokkot, öröm ide bekanyarodni. 



A névadó, Kontrássy Ferenc pedig ügyvéd volt, aki halála után tett szert egy nagy adag népszerűségre, amikoris a városra hagyta vagyona nagy részét, vele az utca sarkán álló földszintes házat telekkel. Amíg élt, összeférhetetlen embernek tartották. Aztán mégis lett saját utcája.


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

1 megjegyzés :

  1. Hogy mik vannak az orrunk előtt, és észre sem vesszük! Valahogy ebben az utcában még nem jutott eszembe felfele is nézni, pedig milyen szép! (Első ránézésre, szöveg nélkül nem mertem volna tippelni, hogy ez Kaposváron van.)

    VálaszTörlés