A koszos pesti belváros lüktető szívében, egy ugrásra a Blahától, Lajta
Béla bérháza kaméleonként simul a Népszínház utca kínai büfékkel,
éjjel-nappalikkal és turkálókkal tarkított posztszocialista képébe. Simán elmentem volna
mellette, ha meg nem látom a fémborítású kaput, ami indás-szívleveles díszeivel
mindent elárult. Igaz, a bejárat feletti római 1912-ből, ami az átadás
éve, mára csak egy árva C betű maradt. Az omladozó vakolathoz jól passzol
a rendszerváltást is átvészelt, hetvenes évekbeli neonreklám az épület sarkán,
bár rég nem kapni már csini konfekcióruhát az Alkalmi Áruházban.
Nehéz elképzelni, hogy egykor az építész és felesége, Káldor Klára családjának több tagja is itt lakott,
Kozma Lajosról nem is beszélve. Persze akkor még menő környék volt, sorban
épültek a szecessziós bérházak az utcában. Az ötödik emelet sarokerkélye a
tulaj merész választása folytán égszínkék szélfogót kapott, így
garantáltan odavonzza a tekintetet, amit csak azért ne bánjunk, mert nem
máshoz, mint az utca legkirályabb tetőteraszához van itt szerencsénk, élénkzöld bokrokkal.
 |
| forrás: lajtaarchiv.hu |
 |
| a mai külső fekete-fehérben |
 |
| a kapu egykor/ forrás: lajtaarchiv.hu |
 |
| ...és ma |
A Harsányi testvérek, Adolf és Ferenc 1911-ben rendelték meg sógoruktól
a Víg utca és a Népszínház utca által határolt saroktelekre építendő ötemeletes bérház terveit. Az
eredeti rajzokon szereplő homlokzat erősen hajaz a Szervita téri - és a
Rákóczi úti házéra, aztán a végeredmény mégis egészen más lett. Lesújtó, ha a ház
régi fotója után megnézzük a mait, és nemcsak a málló vakolat miatt. Ennél a háznál nem az évek során esetlegesen elpusztult vagy elveszített ornamensek okozzák a hiányérzetet. Itt ugyanis
maga az épület a dísz, annak formai egyszerűsége a lekerekített sarkokkal és az
azok közé beékelődő erkélyekkel. Lajta szinte csak a zárterkélyek mellett, a
főhomlokzaton helyezett el stilizált népművészeti virágdíszeket, illetve a
nyílászárók kaptak még csinos keretet, amúgy kívül semmi. És ha a ház
külsején nem is ismerhető fel könnyen az egykori Lechner tanítvány kézjegye, bent, a lépcsőházban és az udvarban sorban jönnek a Lajtára már annyira jellemző, aprólékosan
megtervezett részletek: nagy vas-üveg felület a lépcsőház és az udvar között, a
Vas utcai iskolából visszaköszönő színes üvegablak stilizált virágdíszekkel, a
kilincsek és ajtók formája, indák és szívleveles díszek a korláton, az ajtók rácsain. Minél
több házát járom végig, annál felfoghatatlanabb számomra, hogyan tudott ennyire elmerülni a részletekben, kialakítani egy saját, főként Erdélyben és a
Felvidéken tett útjaiból táplálkozó, de mégis egyedi motívumvilágot, ami
senkiével össze nem hasonlítható és ezzel egyidejűleg kortársainak nagy részét
és a közízlést tíz-húsz évvel beelőzve formailag teljesen modern épületeket tervezni.
Ehhez képest ez a ház is sokkal több törődést érdemelne és sokszor ez nem is pénz-, hanem odafigyelés kérdése, aztán meg persze összefogás-, majd ha ezek megvannak, ízlés kérdése is, és innen már vékony jégen táncolunk. Reménykedjünk.
A Víg utcai front nem annyira a huszonegyedik századot, mint inkább egy régen letűnt kort idézi:
 |
| a Népszínház utcai front a bejárattal az ötvenes évek közepe táján (Forrás: fortepan.hu) |
 |
| A fenti kép ma. Az állapot nem, csak az üzletek változtak. |
A hely szelleme mélyen megérint, hazafele veszek egy gyrost a töröknél, naná hogy hagymával és csípőssel, aztán a villamos felé menet végigcsöpögtetem a ruhám.
Archív fotók: Lajta Béla Virtuális Archívum és Fortepan
Frissítés: A ház a Budapest100 alatt szombaton és vasárnap is látogatható 10-17 óra között, a programfüzet szerint "az érdeklődők régi képek és tervrajzok segítségével idézhetik meg a ház múltját és kereshetik meg az idő lenyomatait." 2013. április 6-7!
