2012. július 30., hétfő

NYC a hatvanas években

Pár évvel ezelőtt egy antikváriumban találtam Boldizsár Iván 1966-os útinaplóját a Nagy Almáról, New York percről percre címmel. Négy hónapot töltött Amerikában, de a naplót csak jóval hazaérkezése után rendezte össze és '71-ben adta ki a Magvető. Nem áll szándékomban olvasmánynaplót írni, úgyhogy a képek előtt csak pár apróságot osztanék meg, amit érdekesnek találtam. 
Légkondi-mánia valamint sétálós kávé papírpohárban, szalmaszállal meg persze hitelkártya már akkor is volt. A Central Parkon viszont nagy truváj volt gyalog átkelni és Boldizsár Harlembe is csak néger írókollégájával merte betenni a lábát, részben a fehérek és feketék kiélezett viszonya, részben pedig a pocsék közbiztonság okán. Külön fejezetet szentelt a Harlemben töltött vasárnapnak, amikor saját bevallása szerint a legtöbbet értette meg Amerikából. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy hogyan viszonyul az átlag amerikai a néger-kérdéshez, a vietnami- és a hidegháborúhoz, de nagy meglepetésére ez utóbbi csak felületesen érdekelte az utca emberét. A Ford Alapítvány ösztöndíjából Boldizsár jól élt kint, a most felújítás alatt lévő legendás Hotel Chelsea-ben lakott, éjszakánként 8 dollár ötvenért. Akkoriban Arthur Miller is a hotel vendége volt, vele kellemeset beszélgetett, de kért interjút pl. Susan Sontag-tól is, aki sokkal kevésbé volt együttműködő. Megismerte U Thant-ot, az ENSZ akkori főtitkárát, és találkozott kismillió, a háború vagy '56 után itthonról lelépett magyar értelmiségivel. Részt vett az akkor magyar tulajdonban lévő, azóta sajnos lebontott Abbey-Victoria Hotel megnyitó ünnepségén. A leg-keleteurópaibb története talán az, amikor az első nap az eladó legnagyobb ámulatára visszavitte a boltba az üres narancsleves üveget. Nem vették vissza, ő meg sajnálta kidobni, mivel "a pocsékolás az amerikai élet egyik legfőbb tényezője", így az üveg több hasonló társával együtt hazautazott vele Magyarországra. 
Hatvanas évek, Martin Luther King, Woodstock és a vietnami háború évtizede.

a félelmetes park egy részlete a tóval
Broadway 165- a bal oldali, díszes Singer-házat 1968-ban lebontották.
Az ENSZ palota 1949-50-ben épült,  felújítása 2007 óta tart. 
Az Abbey-Victoria Hotel a 7. sugárút és az 51-52. utcák sarkán.
Eredetileg két különálló szálloda volt, '66-ban vonták össze és '82-ben bontották le.
a 42. utca nyugat felé
488 Madison Avenue- az esküvői tortára emlékeztető épület 1950-es,
a Look Magazin egykori irodáinak adott helyet.
fotó: Klaus Lehnartz
street fashion
Fifth Avenue 



1967- Fifth Avenue, hot dog árus standja (Richard Friedman fotója)
Gimbels, a Macy's egykori riválisa. 1987-ben bezárt. Keep cool.
taxik a Gimbels előtt



Café Figaro a Greenwich Village-ben, a Bleecker és a Macdougal Street sarkán, a beat generáció egykori törzshelye.
2008-ban bezárt.  


Az Embassy Theatre a Times Square-n 1997-ben zárt be. Itt a Wild in the Streets c. filmet adja, ami 1968-as.

John Lennon és Yoko Ono tiltakozó kampánya a háború ellen. Tizenegy nagyvárosban béreltek ki hirdetőtáblákat.
A Hetedik sugárút és 43. utca délkeleti sarka, 1969 december.
Broad Street, Lower Manhattan

Rockefeller Center, Radio City Music Hall. Ma is működik.
Orchard Street, Lower East Side
Essex Street Market. Vásárcsarnok a Lower East Side-on. Még megvan.

The Bowery, a város déli csücskében
A Park. (Bill Eppridge fotója a Life Magazinnak.)
Harlemi lakás. Háttérben a Triborough Bridge.
Helikopterjárat a Pan Am Building tetejéről a JFK-re. A NY Airways üzemeltette, Boldizsár is utazott vele.
Menetidő: 12 perc.
1964-65 Világkiállítás
Chinatown
Cheeeeeeese. (Klaus Lehnartz)
Este Brooklyn-ban, 1968. (William Gedney)

A Midtown a Hudson folyóról
ez a kép ma ilyen

Az útinapló ilyen gondolatokkal zárul: "Ma már egész Amerika a néger kérdésen keresztül él amerikaiul. 1960-ig jómódú fehér amerikaiak élhettek úgy, hogy nem vették tudomásul a feketéket. Ma már nem élhetnek. Félnek este az utcán. Az asszonyok egyedül nappal is félnek. Félnek új wattsi, newarki, detroiti, washingtoni zavargásoktól, gyújtogatásoktól, "hosszú, forró nyaraktól". Félnek attól, hogy kertes, villás suburb-jeikbe egy éjszaka betörnek a felfegyverzett fekete csapatok. Félnek attól, hogy a világ szemében elveszítik becsületüket, ha külön iskolába járatják a fehér és fekete gyermekeket. De attól is félnek, hogy gyerekeik a korábban érő, erősebb, ügyesebb fekete fiúkkal kerüljenek egy osztályba."
Amikor ezek a sorok íródtak, a kis Barack Obama öt éves volt. 


fotók: innen
A fekete-fehér képek nagy része Klaus Lehnartz-tól van, ebből a könyvből.

2012. július 25., szerda

Balatonszárszó

A nyaralás első napjai. Tejfölös lángos, hekk, túrós palacsinta.
A József Attila utcáról San Francisco utcái jutnak eszembe, pedig villamos sincs és nem is  jártam ott.
Feliratos villák, egy terméskővel burkolt Ilus-lak és egy lakatlan Nelli-lak itt az utcában, a József Attila Emlékház mellett.
A falu központjában szocreál épület retró neonfelirattal, Tóparti Étterem és Bár. 












Sajtos-tejfölös lángos, hekk, fahéjas palacsinta, sör. Vihar.


2012. július 17., kedd

Németh László ... műépítész


Krisztián Sándor domborműve
A Nap-hegyre inkább csak célirányosan megy a fővárosi ember, ha valami dolga van arra. Kivéve talán a Tabánt, de oda is többnyire csak kutyát sétáltatni és stikában csókolózni járnak. Pedig megéri végigsétálni a Naphegy utcán, és nemcsak a várra néző ötcsillagos kilátás miatt.
Ezt az első látásra három, jobban megnézve négy házból álló csoportot (Naphegy utca 15, 17, 19, 21) Németh László műépítész tervezte. A 21. számú ház táblája szerint "épült 1914 évben", az utolsó pillanatban, még mielőtt elkezdődött volna a gazdasági recesszió. Az első világháború alatt néhány kiemelkedő épület (mint pl. az Adria Biztosító Palotája az Erzsébet téren) és kevés lakóház kivételével alig folyt építkezés. Az  ipari termelés csökkenésével elapadtak az építőanyag források, és még a békekötés után is évekig tartott, amíg a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba.
A házaknak a Naphegy utcával párhuzamos Lisznyai utcáról is van bejáratuk, a lépcsőházakat pedig a telek közepére, a két utcai traktus közé tette az építész. Németh Lászlóról csak annyit sikerült összegugliznom, hogy az akkori Attila körúton és a Ráday utcában is épített bérházakat. A 15. számú kissé elüt a többitől, elmaradnak a szecessziós ornamensek, és sokkal szerényebb a homlokzat, csak a nyerskő lábazat ugyanaz, meg a tábla az építő nevével.

Naphegy utca 17, 19, 21


19.


Naphegy utca 17.
 a Lisznyai utca 18  bejárata (a Naphegy utca felől a 21. szám)

Lisznyai utca 16. (a Naphegy utca 19.)
a Naphegy utca 15. szerényebb homlokzata 
A Naphegy utca 21-ről maradt fenn a legtöbb anyag a levéltárban. Eredeti, azaz 1914-es tervek nem maradtak, de az eredeti helyszínrajzok alapján úgy tűnik, hogy az építtető Dr. Németh Benő ügyvéd volt, és a mellette lévő két telek, azaz mindegyik ház a Németh család valamelyik tagja nevén volt. Ezt megerősíti a Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, amely szerint 1916-ban, a telkek illetve a rajta álló épületek a következő neveken voltak nyilvántartva: Naphegy utca 15-Lisznyay utca 12 Dr. Németh Béla és b. társai, a Naphegy u. 17-Lisznyay u. 14. sz. Németh Nóra, a Naphegy utca 19-Lisznyay u. 16. sz. Dr Németh Béla és Benő, és a Naphegy u. 21-Lisznyay 18 szintén szintén Dr Németh Béla és b. társai. Nem kellene messzemenő következtetést levonni az építő és az építtető vezetéknevének egyezéséből, de az 1937-es papírok szerint az irodájuk is ugyanott volt (Lánchíd utca 23), még akár rokonok is lehettek. 


Forrás: Budapest Főváros Levéltára
Az 1937-es átalakítási terveken a Naphegy- és a Lisznyai utcai fronton is szintenként két lakás van fürdővel és cselédszobával. Ebben az évben a tulaj beépítteti az ötödik emelet egyik lakásának teraszát. A második világháborúban a legfelső szintet belövés éri, ezt a tetővel együtt 1948-50 közt állítják helyre. Az általános helyreállítási és felújítási terveket 1947-ben még ugyanaz a Németh László jegyzi, ugyanúgy Németh Benő úr megrendelésére, de ezután pár évvel ez a ház is állami, pontosabban tanácsi tulajdonba kerül. 1989-ben beépítik a tetőteret. 
A Lisznyai utcai fronton találtam egy Sárkányölő Szent Györgyre emlékező domborművet latin felirattal, 1914-15-ös dátummal.

A Lisznyai utcai front 
dombormű Sárkányölő Szent Györggyel

Naphegy u. 17.
Kerülőút ugyan, de néha direkt felmegyek a dombra, hogy megnézzem, mi újság az utcában. Ez a pár ház üdítő színfolt, hasonlóságuk, gazdag ornamentikájuk, a puttók, a homlokzati díszek és a színesre mázolt szecessziós erkélykorlátok miatt is. A műholdtérképen pedig jól látszik, hogy a 19-21. belső udvart zár közre, és hogy a Naphegy utcai front az utcával párhuzamosan végigfutó tetőteraszok miatt sokkal nyerőbb, mint a másik. És a várra néző kilátás sem megvetendő. 

A Várból a Naphegy utca (balról fent a rózsaszín épület a 21, aztán a 19, 17 és a 15 a tetőablakokkal)